A tűzrőlpattant sziget
Utazási élmények1/3. oldal
Talpam alatt forró a talaj, a még mindig működő vulkán fűti. Ám ellátok a tengerig, amelynek hűsítő vizében merülni is van olyan kaland, mint vulkánkitöréseik nyomait vizsgálni.
Tűz és víz: ez a két elem határozza meg Lanzarote szigetének sorsát, s a mi utazásunkat is ezek befolyásolták elsősorban. Lévén a víz felől, komppal érkeztünk, első benyomásunkat nem az égből szereztük, hanem az egyik ismert üdülőtelep, Playa Blanca kikötőjében. Nagyon bíztunk benne, hogy az autókölcsönző irodája közel lesz a kikötőhöz, mert cuccainkkal megrakodva nem esett volna jól a hosszú gyaloglás. Szerencsénk volt, és az előre lefoglalt kocsi helyett két kategóriával nagyobb autó várt, ugyanazon az áron. (Megjegyzem, ugyanígy jártunk, ugyanezzel a céggel Fuerteventurán is. Ha valakit ezek után érdekelne, melyik autókölcsönző is volt, ez, nos, a Cabrera Medina.)Volt autónk, mehettünk hát a szálláshelyünkre, Puerto Del Carmenbe. Ez a kis város Lanzarotén “A nyaralóhely", ahol a tömgeturizmusra berendezkedett apartmanhotelek, bazárok, kocsmák sorát találni. Itt kell egy kis kitérőt tenni, mert Lanzarote kapcsán nagyon tipikus közhely emlegetni az itt született művész, Cesar Manrique nevét, aki az egész szigeten igyekezett megvalósítani terveit. Mindez remekül hangzik, de szerintem a világon bárhol lehetne (sőt, van is) a Puerto Del Carmenhez hasonló nyaralóváros- ehhez nem kellett nagy művész. Mint ahogy nem Manrique érdeme a vulkánok természetformáló munkája sem, ami Lanzarote fő vonzereje.
Nyilván nem akarom Manrique érdemeit vitatni, de ha valaki szívére teszi a kezét, beismerheti, az ő neve ma éppen olyan árucikké lett fogalom, mint mondjuk egy időben Magyarország kapcsán a Balaton volt. Senkit nem fog kézen a művész úr, még az ő ötletei alapján kialakított -egyébként nagyon érdekes- turistalátványosságokban sem. Szóval Lanzarote ugyanúgy a turizmusból él, mint az összes többi Kanári-sziget, csak itt az üzleti stratégia másra épít, mint a többi helyen. Ám azért nem kell azt hinni hogy Puerto Del Carmenben, az Ol´ Irish Pubban italozva a részeg britek között a kultúra oltárán áldoznánk...
Ettől függetlenül Lanzarote jó hely, és mivel elég kicsi, könnyen és egyszerűen bejárható. A már említett turistalátványosságok szinte minden napra szóló úticélokat jelentenek, és mivel ügyesen, szépen vannak kialakítva, a borsos belépők ellenére úgy érezhetjük: megérte az árát mindegyik. A Mirador Del Rio tényleg káprázatos kilátása, a Cuevas de Los Verde érdekes barlangja -végén az egyik legötletesebb, legjópofább attrakcióval, amit ilyen helyen valaha láttam-, a Timanfaya nemzeti park máig forróságot árasztó kráterében sütött húsok, nagyon egyedi élményt nyújtanak. Az utazónak más dolga sincs, mint ezeket a “kötelező" helyeket végigjárni a strandolás mellett, és máris tartalmas lesz a nyaralás. (Azaz mégiscsak meg kell követnem egy kicsit Manrique-t.)A Timanfaya nemzeti park mindenképpen megér még néhány szót. A nagyjából 300 éve történt vulkánkitörés-sorozat teljesen megváltoztatta a sziget képét, és bár jó ideje nem volt újabb ehhez hasonló esemény, a vulkán ma is él. A nemzeti parkban ennek világos jelét láthatjuk, a már említett “geotermikus grillsütő", vagy forró, kézben nem tartható kavicsok formájában. Ez a hely nagyon egyedi, nagyon különleges élmény, ha csak kevés időnk van, a Timanfayát akkor se hagyjuk ki. Viszont például a főváros, Arrecife egyáltalán nem szép, nem is izgalmas. Mi a szigeten bolyongva kanyarodtunk el oda, de nem hagyott bennünk mély nyomokat, talán csak a fényes nappal a belvárosi utcán dolgát végző ember jelentett váratlan “látnivalót". (Megjegyzem, egyik furcsasága a szigeteknek, hogy a helyiek nem igazán adnak a szemétszedésre. ők maguk sem igazán óvják a környezetet, és a turisták után sem takarítanak, sajnos.)
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3.4) átlagos nehézségű 
Szeged
