Hűsítő emlékek
Utazási élmények2/2. oldal
Kb. 20 perc után már mindent megnéztünk, de bosszút forralok. A fentiek már a merülés előtt ugrattak, hogy mi lesz az 50 perces átlag merülési időmmel, amire oly büszke vagyok a weblapomon? Most jól lerontom egy rövid, jég alá merüléssel? Bosszúm kegyetlen lesz, már kellőképpen érzéketlenre fagytam, lent maradunk 50 percet! Jules kicsit furán néz rám, de megértette, ő is száraz ruhában van, neki a kesztyűje is zárt, neki mindegy. Levegő van bőven. Futunk még pár kört, ő szórakozik a kamerával - küzd vele rendesen, mint a felszínen kiderült nagyon pozitív volt, hogy nem volt eléggé lesúlyozva -, én benézek mindenhová, lebegünk, felmegyünk a jéghez, buborékot futtatunk rajta, szóval tellik az idő. Fent egyre nagyobb az értetlenség, a következő csapat - akik köszörülték nyelvüket rajtam - kezd türelmetlen lenni, de nincs kegyelem! 48 percnél elkezdek lassan emelkedni, komótosan megnézem a vastag jeget, nagyon szép, kékes árnyalatú csík fut benne, de szép is lenne, ha a nap sütne! Amikor 50-re fordul a computer, a felszínre jövök, majd lazán odamutatom: 50 perc! Kitört a nevetés, vették a poént. Na, szerintem ember még nem merült ennyit, Dorogon, jég alá. Kikászálódunk a lék szélére, palackcsapnál fogva elhúznak - könnyű, hiszen csúszik a jég. Érdekes, 50 perc alatt víz alá került a lék környéke, meghajlott a víztől puhábbá vált 25 cm jég! A következő csapat be, mi pedig elkacsázunk a fűtött konténer felé.
A cuccot úgy vizesen lerakom a gumiszalagra csöpögni, én szárazruhástól be a melegbe, majd ott vetkőzöm ki belőle. Nem is fázom, kezem kicsit merev, ennyi. Levetkőzöm, odamegyek melegedni az olaj radiátorhoz. Ajaj, baj van, elkezdenek kiolvadni az idegvégződések a kezemen, mintha forró tűvel szurkálnának, legalább 15 perc szenvedés az ára nemes bosszúmnak - akkor is megérte.
Végre komfortosan érezzük magunkat, kabát, sapka, sál - az otthon rutinosan becsomagolt hajszárítóval szárazra varázsoltam hajam is. Kisétálunk a lékhez, megy a nagyüzem - közben megtudjuk, az utánuk következő csapatnál esemény volt, úgy rántották ki őket a vízből, mint a horgász a 4 kilós pontyot.
Félreértés volt, a vezető szálon lévő embernek - ismét - elfagyott a reduktora. Rutinosan elzárta a palackot, hogy ne ömöljön a levegő, és közben jelzett a főbúvárnak, hogy menjen oda, adjon kölcsön némi levegőt neki. ő viszont csak azt látta, a társa mutatja a levegő elfogyást, ránézett a srác nyomásmérőjére - nulla bar. Erre berántotta a vészjelet, és mire társa elmagyarázta volna, hogy semmi komoly gond már repültek is. A felszínen a biztosító srác jégtüskéket viselt a bakancsán, belekapaszkodott a kötélbe már futott is velük, néhány másodperc és a két meglepődött búvár már a jégen is volt. Kár, hogy lemaradtunk róla, szép látvány lehetett :) No, szereljünk szét. Odasétálok a felszereléshez, öööö ... baj van, ez megfagyott. A vizes cucc, és a mínusz fokok együtt szép keményre fagyott neoprén cuccokat eredményezett, úgyhogy óvatosan bepakoltam mindent az svéd bútorboltról nevezetes kék színű szatyorba, majd otthon a zuhany alatt kiolvadtok, kedveskéim.
Sajnos a napsütés hiánya és a mínuszok gyors távozásra ingerelték a bátor búvárokat, így nem volt nagy dínom-dánom, a merülések után szépet összepakolt mindenki, kicsit beszélgettünk még aztán búcsú és tűzés haza. Azért nem bántam meg, jó lett volna napsütés, de legalább kipróbáltam végre, milyen jég alá merülni. Mennék-e legközelebb? Természetesen, főleg ha süt a nap és legalább nulla fok lesz.
- Sz. K. -
(átlag: 4.1) átlagos nehézségű 
Budapest
