ősvilág
TudományTengeri fosszíliák vizsgálatából kiderült, hogy a globális felmelegedés a tengeri áramlatok irányának változásához vezethet.
A Scripps Óceanográfiai Intézet egyik újabb tanulmánya azt mutatja, hogy a globális felmelegedés, melyet az üvegházhatást okozó gázok váltanak ki, nagyon gyorsan képes megzavarni az óceáni folyamatokat és drasztikus klíma- és biológiai változáshoz vezet világszerte. A kutatók szerint bár az események több millió évvel ezelőt bontakoztak ki, az adatok alapján jobban meg lehet érteni napjaink klímaváltozásának hatásait. A Nature-ben publikált cikk szerint a kutatók apró, ősi tengeri élőlények kémiai összetételét vizsgálták meg világszerte. Egy 4-7 fokos melegedést produkáló korszakra koncentráltak, mely 55 millió évvel ezelőtt zárta a Paleocén korszakot és nyitotta meg az Eocént. Az adatokból kiderült, hogy ezen periódus alatt a mélyóceáni vízáramlatok mintájában hatalmas változás állt be az egész világon. Az eredmény azt sugallja, hogy mindezt a globális felmelegedés váltotta ki.
Flavia Nunes kutató szerint a Föld egy olyan rendszer, mely nagyon gyors változásokra képes. 55 millió évvel ezelőtt, amikor a bolygó a globális felmelegedés időszakában volt, az óceáni áramlatok gyorsan irányt váltottak és ezen változás mintegy 20 ezer éven át fenn is maradt. Mindez azt árulja el a kutatóknak, hogy azon változások, melyek napjainkban zajlanak a Földön - mint a globális melegedés - drámai változásokhoz vezethetnek a jövőben.
A 55 millió évvel ezelőtti melegedés, az úgynevezett Paleocén-Eocén Termális Maximum (PETM), kevesebb, mint 5000 év alatt fejlődött ki. A kutatók azt gyanítják, hogy az 5000 év a felső határ, maga a melegedés sokkal gyorsabban ment végbe, mint ahogy a geológiai adatok mutatják. A PETM fontos változásokat indított el a bolygón, ezek közé tartozott a mélytengeri, fenéklakó állatok tömeges kihalása. A fosszíliák azt jelzik, hogy a szárazföldi emlősök vándorlásai ezen időszak alatt - az első lovak és főemlősök Észak-Amerikában és Európában - valószínűleg a meleg klíma miatt váltak lehetségessé, mely megnyitotta az állatok előtt az útvonalakat.
Nunes és kollégája Richard Norris egysejtű állatok, a foraminiferák héjában vizsgálta meg a karbon izotópokat. Ezen organizmusok számtalan tengeri környezetben megtalálhatóak, ráadásul igen nagy számban. A kutató szerint igen érdekes, hogy egy apró fosszília, mely több millió évvel ezelőtt élt, el tudja árulni, hogy milyenek voltak az akkori óceáni viszonyok. A tudósok azt is megállapíthatják, hogy megközelítőleg milyen hőmérsékleti állapotok uralkodtak a tengerfenéken, illevet milyen volt a víz tápanyagtartalma. Ezen adatok összesítése után pedig meg lehet becsülni, milyen irányban haladtak az óceáni áramlatok.
A kutatók a Nuttalides truempyi foraminifera fajt vizsgálták meg 14 helyszínen a mélytengeri üledékrétegekben. A kutatók azt már tudták, hogy ahogyan a víztömeg a mélytengeri rétegekben utazik, szén-12 izotóppal gazdagodik, nem pedig szén-13-mal. Ennek oka, hogy sokkal több ideje van felhalmozni azon szerves anyagokat, melyekt a felszíni vizekben elhullott organizmusokból származnak. Ezek a teremtmények pedig általában több szén-12 izotópot építenek be szöveteikbe, mint szén-13-at.
Az izotópokat "tápanyagkeresőkként" alkalmazták, hogy rekonstruálják a mélytengeri áramlások változásait a PETM-időszakban. A tápanyagszintek elárulják a kutatóknak, hogy egy minta mennyi ideig volt a felszín közelében, vagy attól elszigetelve, ezzel vissza lehet követni a mélytengeri áramlatok vonulási irányát.
A tanulmány során kiderült, hogy a cirkuláció hirtelen megfordult, melynek során a hideg és sós víz helyet cserélt a meleg, felszíni vizekkel a déli féltekén, és az áramlat így az északi féltekén vált aktívvá. Azaz, míg normál esetben az atlanti mélytengeri áramlat délről-északra tart, a felmelegedés alatt pontosan az ellenkező irányba mozdult. A kutatók szerint ezen eltolódás szokatlanul meleg hőmérsékletűvé változtatta a mélytengeri vizeket, így felszabadult a metángáz-készlet, mely tovább gyorsította a melegedést.
A kutatók szerint a modern szén-dioxid felhalmozódás lassan megközelíti a PETM-időszak szintjét, ami azt jelenti, hogy a jövőben megint irányt válthatnak a tengeri áramlatok. Így a Paleocén-Eocén példa azt sugallja, az ember kiváltotta változások hosszantartó következményekkel járhatnak, nemcsak a globális klíma, hanem a mélytengeri áramlatok tekintetében is.
[ Delta ]
(átlag: 3.9) átlagos nehézségű 
Budapest
