Fény az éjszakában
TudományDobó Zoltán barátunk írásának azt a sokatmondó alcímet adta, hogy "pár sor a világító élőlényekről".
![](/pic/_allat/biolumi01.jpg)
Az élővilágban meglepően gyakori jelenség, hogy fényt bocsátanak ki az egyes élőlények. Baktériumok, gombák, algák, rovarok, rákok, halak, tehát a legkülönbözőbb élőlénycsoportok tagjainál lehet megfigyelni, hogy valamilyen okból világítanak. Habár a legismertebb ilyen élőlény kétségkívül a szentjánosbogár, amelyet idehaza is meg lehet figyelni, de a legtöbb világító élőlényt mégis a tengerekben találhatjuk. Elég ha a szilás cetek egyik legfőbb táplálékára gondolunk a krillre, melynek hivatalos magyar neve nem véletlenül világítórák. De nem is kell a Vörös-tengerre vagy a bálnák hazájába elmenni, hogy a jelenséget megfigyeljük. Én először az Adrián tapasztaltam, hogy a mozdulataim hatására "szikrázik" a víz. Az adriai fotoplankton sokkal sűrűbb és apróbb szemű volt, mint a vörös-tengeri, de ebből nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni. Hiszen az is előfordulhat, hogy ugyanazon a helyen az egyik este egészen más intenzitású a világító tevékenység, mint egy másik alkalommal. A fény általában sárgászöld-zöld színű (400-800 nm hullámhosszú), érdekes tulajdonsága, hogy hideg fény, azaz a hőtermelés minimális. Ez érthető is, hiszen a világító élőlények nem melegedhetnek fel annyira, mint a volfrámszálas izzók, de még annyira sem, mint a fénycsövek.
A bioluminesszencia hátterében nagyon érdekes biokémiai folyamatok állnak. A kutatók az élőlényekben található világító anyagot luciferinnek nevezték el. Ez egy kis nyelvészeti kitérő után válik érthetővé: a lucifer (latin, görög) eredeti jelentése "fényhozó" de jelentette az esthajnalcsillagot is. Azonban a luciferin önmagában még nem világít. Az oxigénnel összekapcsolódva válik csak világítóvá. A folyamatot enzim katalizálja, melyet luciferáznak hívnak, az energiát ATP biztosítja. Egy lassú égési folyamatról van szó, amelynek rendkívül jó a hatásfoka, az energia 80-90 %-a fény formájában szabadul fel. A fénykibocsátása miatt az egyik leggyakrabban vizsgált vízi állat egy kagylósrák (Cypridina hilgendorfi).
![](/pic/_hal/biolumi03.jpg)
Mivel a világítás energiaigényes folyamat, joggal kérdezhetjük, hogy miért alakult ki az evolúció során a világító képesség. A kutatók egyetértenek abban, hogy valószínűleg több dologra vezethető vissza ez a jelenség. Ilyen például a védekezés, vagy a szaporodás, de ismerünk olyan eseteket is amikor a táplálékállatok odacsalogatása a cél. Esetenként a fény képzésének egyszerre több funkciója is lehet. A planktonikus élőlényekről gondolják azt, hogy védekezésre használják a fényt. A hirtelen felvillanó fény meglepheti annyira a ragadozót, hogy ez alatt a sötétség oltalmában a kis alga vagy rákocska elillanhat. De más élőlényeknél is leírtak hasonlót, például az Északi-tengerben élő világító fúrókagyló (Pholas dactylus) támadás hatására világító felhővel veszi magát körül, és ezzel próbálja megvédeni magát. Az Acanthephyra nevű tengeri rák is lumineszkáló felhővel védekezik. A nagyobb élőlények, különösen a mélytengeri halak, az örök sötétség birodalmában, pedig nemi társra találhatnak a fény segítségével, de más halakat is odacsalnak, hogy azután velük táplálkozzanak.
A bevezetésben felidézett merülésnek kétségkívül a fotoplankton volt az egyik csúcspontja. Utána megerősítve éreztem magam, azon régi mániámban, hogy ami kicsi az nem biztos, hogy jelentéktelen, hanem lehet nagyon szép és érdekes is. Bár a merülés után a hajón rögtönzött alig másfélórás kis előadásomat a planktonról, luciferinről és egyebekről a társaság egyöntetűen alvással honorálta.
Dobó Zoltán
Búvár Paradicsom