Egyiptomi képeslap - kicsit másképp
Vörös-tenger2/3. oldal
Tagadhatatlanul vannak azért szép oldalai is a dolognak, hiszen a Vörös-tenger a sokak által csak filmekből ismert élővilágával valóban a mindennapok része. Ám nem ugyanaz ezt fizető vendégként élvezni, amikor tudod, hogy minden a te szórakozásodról szól, vagy pedig alkalmazottként megélni, amikor tudod, hogy minden a többi búvár szórakozásáról szól... Tiéd a felelősség, vezetni, szórakoztatni és óvni kell - nézelődni nem sok idő marad. Persze ha kifog a vezető egy jó csapatot, lehet élvezetes a merülése. Ráadásul évi pár száz merülés során nyilván messze megnő a nagy találkozások esélye az évi egy hetet bevállaló utazókhoz képest. Természetesen a vezetőknek erről is van mindig sztorija; például a sok-sok merülése alatt víz alatt delfinnel még nem találkozó búvárvezető meséje, aki két intróssal éli át az élményt, akiknek ez életük első búvárkalandján megadatott.
Ha pedig baj nélkül kikötött a hajó, még nem lehet hátradőlni, hiszen menni kell a szállodába mesélni a búvárkodásról, le kell szervezni a másnapi búvárcsapat számára a palackot, felszerelést. Utána pedig levezetésként hajnalig lehet vitatkozni a helyi partnerekkel, akiknek mindig van valami új, különleges, követhetetlen ötlete. Némelyikre nem is nagyon lehet mit mondani. Talán csak azt: don´t forget...
Miközben mindezt mélységesen átéreztük, nem mondtunk le arról, hogy mi viszont ebből az egy hétből hozzuk ki a legjobbat. Szállásunk a Zak Royal Wings hotelben volt. Ez a kicsi, helyi három csillagos belvárosi szálloda meglehetősen kettős élményt hagyott bennünk.
Megegyeztünk abban, hogy egy kis energiával ebből az egész város egyik legjobb búvárhotelje lehetne. Családiasan meghitt, nincs benne tömeg, ezért például nincs sor az étkezéseknél, és nem zajos mint a nagyok. Viszont mégis belvárosi, minden egy teveköpésnyire van. A saját tengerpart pedig minket általában nem hoz lázba... A szoba lehetne picit igényesebb - no nem kellene sok, csak egy festés, hiánypótlás- és a fürdőszobában is akadna pár javítani való. A konyhája is szokatlan volt, vacsora az első napokban nem büférendszerű hanem "menzás"; feltálaltak valami levest és másodikat - eszi, nem eszi, nem kap mást. (Ehhez képest meglepően normálisan főztek.)
Alapvetően mégis inkább pozitívra értékeltük a hotelt, főleg a nyugalmassága miatt. Korábban még nem fordult elő velünk, hogy egy szálloda éttermében csak ketten legyünk, és nem kellett napi kétszer végigjárni a több száz orosz turista által képzett akadálypályát.
Utunkkal kapcsolatban még egy érdekesség - mivel csak repjegyet vettünk utazási irodától, nem volt lehetőségük a transzfer buszon beszedni a most már 20 dollárra hízott, "helyi költségekre" szedett kötelező borravalót. És micsoda "meglepetés"! Mégis mindent megkaptunk a szállodában, sőt még a rendőr sem állított meg az utcán, hogy "Megvan a két magyar, aki nem tejelt a rendőrfőnöknek!". No comment.
Az írás a következõ lapon folytatódik!
(átlag: 4.2) átlagos nehézségű 
Kecskemét
