Karbantartási tanácsok fotósoknak
Fotózás3/4. oldal
Beázás elkerülése
Búvárfotósok körében elterjed mondás, hogy kétféle víz alatti fotós létezik: "Aki már beáztatott egy gépet, és aki ezután fog". Tény, hogy mindannyiunk feje felett ott lebeg Damoklész kardjaként a beázás réme, de figyelmességgel, gondossággal azért sokat tehetünk az elkerülése érdekében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a beázások 99%-a emberi mulasztás miatt történik. Fontos azt is tudnunk, hogy a beázások mindig a sekély vízben, tehát kis nyomáson történnek (lásd: hogyan tömít az O gyűrű).Leggyakoribb hibák:
- figyelmetlen előkészítés, összeszerelés (beszorult vagy rosszul összerakott alkatrész, nem jól lezárt tok, stb.)
- szennyezett O gyűrű vagy fészek
- túl kevés vagy túl sok, esetleg nem megfelelő szilikon zsír használata
Merülések előtti jó tanácsok:
- Ha a tokban van elég hely, érdemes belehelyezni páramentesítő zacskót. Ha kevés a hely, néhány vékony papírzsebkendő csík is jó szolgálatot tehet, mert magába tudja szívni a kicsapódó pára nedvességét.
- Vigyázzunk a páramentesítő tasak elhelyezésre, mert egy rossz helyre került tasak miatt elcsúszott fényképezőgép megfeszítheti a tokot, ami beázáshoz vezethet!
- Hajón általában a búvárfedélzeten található egy kis asztal, ahová a fényképezőket lehet lerakni. Vigyázzunk, ezen a helyen folyamatos sósvíz permet van, úgyhogy kinyitva soha, de lezárva se tároljuk itt a gépet hosszabb időre, vagy takarjuk le.
- Merülés előtt teszteljük a tokot édes vízben. Elég lenyomni pl. egy vödör aljára, és figyeljünk, nincs-e buborék vagy egyértelmű beázásra utaló jel. Ha bármi gyanúsat látunk, azonnal nyissuk fel a tokot, és ne merüljünk vele, amíg egy teljes, átfogó átvizsgálást, és tisztítás nem végeztünk.
- Ahogy már írtam, a beázások mindig a felszín közelében, tehát alacsony nyomáson történnek, és jellemzően nem özönvízszerűen tör be a víz, tehát egy kis figyelmességgel a merülés elején azonnal kiszúrható a gond, jó esetben még a végzetes sérülés előtt.
Figyeljük a tokot a felső 5-6 méteren, ha megjelent akár néhány csepp víz is belül, inkább szakítsuk meg a merülést és győződjünk meg arról, hogy beázás vagy csak párakicsapódás okozta.
- Néhány házhoz létezik beázás-jelző készülék, illetve ezeket meg is lehet vásárolni utólag is.
Merülés utáni teendők:
- Legfontosabb, hogy minden merülés után a lehető leggyorsabban, amíg még nem száradt meg a felszerelés - tehát nem kristályosodott ki a só a tenger vízből - alaposan le kell mosni édes vízzel. Ha lehet, használjunk folyóvizet, de ha kevés az édesvíz, legalább egy vödör édesvizet különítsünk el a fotós felszerelés elmosására, áztatására. - Mosás után szárítsuk meg a felszerelést, csak ezután nyissuk fel a tokot. Ne használjunk direkt nagynyomású levegőt a szárításhoz, mert azzal bepréselhetjük a vízcseppeket a tokba. Óvatosan (!) használva azonban pl. az inflátorra szerelhető fújtató alkalmas lehet a résekben szorult víz eltávolítására.
- Ha valami ok miatt két merülés között ki kell nyitni a tokot, legalább annyit tegyünk meg, hogy mossuk le édes vízzel, töröljük szárazra a tokot is és magunkat is (a kezünket is mossunk meg édes vízzel) és csak ezután nyissuk fel.
- Mindenféle szennyeződés gondot és beázást okozhat, ezért mindig fordítsunk figyelmet a megfelelő tisztaságra. Kizárólag sómentes, száraz helyen nyissuk ki a lezárt tokot. A legtöbb fotós lencsével felfelé szokta a tokot kinyitni, hogy az azon maradt sósvíz cseppek ne tudjanak a tok belsejébe kerülni.
- Érdemes valami puha, nem szöszölős ruhaanyagot fenntartani arra, hogy a tokot azon szedjük szét. Jó lehet pl. egy vékony, jól kimosott arctörlő kendő. Gyorsabban szárad, mint egy törölköző, és akár a felszerelést is védhetjük vele szállításkor.
- Az előkészítés során dolgozzunk száraz, tiszta helyen. A búvárfedélzet, pláne egy zodiac nem alkalmas a felszerelés összeszerelésére.
- Soha ne hagyjuk a tokot napon, tároljuk a hajón védett helyen, ahol nem sérülhet meg. Merülések közti tárolásra ideális a kabin, keressünk valami biztonságos helyet, ahol nem ül rá senki, de a hullámzás sem tudja leverni.
- Minden merülési nap végén szereljük szét a felszerelést (szedjük szét a vakukart, csatlakozókat, stb.), és egyenként mossuk el - szárítsuk meg, ne maradjon sókristály sehol, mert idővel "összerohad".
- Minden nap végezzük el a szükséges mosás- ápolást, csatlakozókat, csavarokat kezeljük le pl. WD40-nel.
- A túrák után hosszabb idejű tárolás esetén a szétszerelt felszerelést alaposan mossuk el, tenger vizes merülés után érdemes beáztatni. Násfay Béla könyvében az enyhén ecetes vizet ajánlja áztató vízként (1 evőkanál háztartási ecet 1 liter vízhez), ami a rejtett zugokból is kioldja a lerakódott sókristályokat.
Ne feledjük az O gyűrűt is elmosni, vékonyan újra bezsírozni és így tárolni. Hosszabb idejű leállás esetén érdemes külön, nem a fészekbe teleltetni.
Az írás a következõ lapon folytatódik!
(átlag: 3) átlagos nehézségű 
Horvátország
