Vízibarátok közt - Kiss Ramónával
Interjú1/3. oldal
Előfordul, hogy néhány televíziós személyiség szinte családtaggá válik, nap mint nap találkozunk velük - legalábbis az általuk megszemélyesített, kitalált alakokkal.
Sablon kérdések - mióta merülsz, hány merülésed van, végzettséged? 1998-ban vizsgáztam Losinjban az Adrián, azóta eljutottam a mentőbúvári végzettségig. A forgatások miatt leginkább nyáron egy, maximum két hetet tudok csak sajnos merülni, így most csupán 100 merülésnél járok.
Volt valami konkrét célod azzal, hogy a mentőbúvárit elvégezted?
A baráti csapatból mindenki vizsgázott, és úgy gondoltam én is megcsinálom. Szerintem hasznos tudni azokat a dolgokat, amit ez a tanfolyam ad, magam biztonsága és a merülőtársam épsége miatt is.
Első búvárélmény?
Borzalmas hideg, esős szeles idő, fáztam, nem volt jó rám a ruha, és a tetejében egy sün is beleszúrt a lábamba. Ennek ellenére beleszerettem ebbe a sportba.
Merre szoktál merülni?
Adrián egyre ritkábban, Máltán voltam tavalyelőtt, de jellemzően a Vörös-tengerre járok. A családomban van egy búvároktató, a Keresztapu, általában velük járok el túrázni.
Hogy viseled az arab körülményeket?
Elfogadom. Egy idő után már kicsit fáraszt a túlzott nyájasságuk, és persze a kosz az utcán sem a kedvencem, de ez az ő országuk, ha így szeretik, legyen. Nagyon szeretem az óegyiptomi kultúrát - Luxor, Királyok völgye, piramisok, Kairó Múzeum. Először 11 évesen egy nílusi hajóúton voltam az országban, azóta többször is. Mostanában leginkább búvárkodni.
Lányos fóbiák, éjszakai merüléssel hogy állsz például?
Azt szeretem a legjobban, ha csak lehet, megyek éjszakaira. Azért szeretem, mert általában sokkal nyugodtabb a víz, van kis lámpám amivel szórakozhatok, és teljesen más a víz alatti világ. Imádom.
Egyedüli fóbiának nevezhető dolog talán, hogy nem szeretek utolsó lenni. Nem azért, mert félek, hogy elkap valami tengeri szörny, cápa vagy ilyesmi, egyszerűen csak szeretek a csoporton belül lenni, de egyébként ennyi.
Találkoztál már cápával?
Igen, a Vörös-tengeren. Egy aranyos, másfél méteres kis szirticápa volt egy koralltömb alatt. Nagyon értelmes, okos szeme van, meg is simiztem, aztán a társam megijesztette, először megpróbált hátrafelé elúszni, de ott a zátony volt, úgyhogy egy szempillantás alatt megpördült, és felénk rohant. Na ekkor azért megugrott az adrenalin, hogy hűha, mégiscsak egy cápa, és lehet az anyukája, apukája itt van mögöttünk, de végül semmi nem volt, és a cápát is békén hagytuk természetesen.
A kedvencem egyébként a muréna, először tartottam tőle, nagy fogai vannak, meg tátog folyamatosan, mintha acsarkodna. Aztán a társam egyszer mutatta, hogy simogassam meg nyugodtan. Kinyújtottam a kezem, a muréna pedig kidugta a fejét, és odadörgölődzött, mint egy kutya. Azóta rajongok értük.
Hogy viszonyulsz a roncsokhoz?
Szeretem a roncsmerülést. Kedvenc helyem a Salem Express, többször merültem már, és mindig magával ragad. Szép, izgalmas roncs, bár szomorú a története. Első itteni merülésemen 16-17 éves voltam, volt bennem egy kis stressz emiatt, amikor odalent tudatosult bennem, hogy itt milyen tragédia is történt. De volt több roncsmerülésem is, Hurghadában az El Mina legutóbb, az is nagyon tetszett.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3.4) átlagos nehézségű 
Budapest
