A Red Sea Explorers honlapja számolt be a legújabb felfedezésekről. Az első roncsot egy halász útmutatása után kezdték kerestni január 21-én. Az áramlás, a rossz látótávolság és a komoly hajóforgalom miatt nem készültek könnyű merülésre a búvárok. Először műszerekkel vizsgálódtak, és pár perc után ki is rajzolódott a hajó sziluettje, ami a képek alapján nagyjából 100 méter hosszúnak tűnt.

Másnap visszatértek merülni, és néhány percet el tudtak tölteni a teherhajó roncsánál. A búvárok szerint nagyjából az ötvenes-hetvenes évek között süllyedhetett el a csöveket szállító hajó. Az oldalára dőlt roncs 62-76 méter között nyugszik, tehát csak rutinos technikai búvárok számára merülhető. Ráadásul a nagyjából 10 méteres látótávolság is nehezíti a búvárkodást. Az évtizedek óta a mélyben levő roncsot benőtte az élővilág, a búvárok nagy sügéreket, barrakudarajt, üveghalakat láttak a közelében.

A következő felfedezést 2018. február 25-én tették. Ismét halász adta meg a pozíciót a búvárcsapat számára. Az első merülés az erős áramlás miatt nem volt sikeres, aztán másodjára már lejutottak a 77 méteres mélységben nyugvó maradványokig: egy nagy, körülbelül 70-90 méter hosszú gőzhajó teljesen érintetlen roncsára bukkantak.

Azonosítani még nem sikerült a hajót, amiről azt gondolják, a 19. század végén épülhetett- valamivel fiatalabb lehet, mint a Carnatic, ám nagyobb a kazánja mint a Dunravené. A felépítmény jelentős része már eltűnt, összeomlott, de a hajótest még mindig jól látható. A nagy áramlásban jó búvóhelyet jelent az élővilágnak a roncs, ezért nagyon sok méretes halat találtak rajta a búvárok- nem csoda, hogy a halászok is gyakran megfordulnak ezen a környéken.

[ Red Sea Explorers ]