A No Limit merülésekről
Szabadtüdős2/2. oldal
Általában az első híres freediver feljegyzésnek Georghios Haggi Statti merülését tekintik, amely 1913-ban történt, -76 méteres mélységbe, változó súlyú módon. A modernebb kori történelem első rekordtartója egy olaszországi magyar haditengerészeti tiszt Raimondo Bucher, aki 1951-ben 30 méterre merül, ’52-ben 39 méterrel szerzi vissza a rekordtartó címet két olasz társától. 1960-ban merül 45 méterre Enzo Maiorca, aki még hosszú ideig meghatározó személyisége a freedivingnak. Az ő neve ismerős lehet azoknak, akik látták Luc Besson filmjét, a Nagy kékséget. Enzo Molinarit az ő alakja ihlette. A filmben a riválisa Jacques Mayol, a francia, aki a valóságban is többször elhódította tőle a rekordtartó címet. Versengésük kezdetén az amerikai Bob Croftnak is volt alkalma egy-egy ideig a legmélyebb embernek lennie (’67 -64m, ’67 -67m, ’68 -73m). Ám 1970-tól 1983-ig csak kettőjük közül valamelyik tartotta a csúcsot.
Jacques Mayol lépte át először a lélektani határnak számító -100 méteres mélységet 1976-ban -101 méterrel. ’83-ban megdöntötte saját rekordját -105 méterrel, majd visszavonult. Tanítványa a tehetséges Angela Bandini ’89-ben -107 méterre merült, nő létére maga mögé utasítva a férfiakat. Kubában, szegény környezetben nevelkedett Francisco ’Pipin’ Ferreras, aki ’89-ben -112 méterrel tette le névjegyét. Az USA-ban jegyezte ezután rekordjait, amikből nem kevés született mind a mai napig. Fő riválisa neki az olasz Umberto Pelizzari, aki ’91-ben -118 méterre jutott le.
Kettejük párharcát - amely alapján készült az OceanMen című IMAX film - tarkítja még a szintén olasz Gianluca Genoni néhány közbeszólása (’98 -131m, ’99 -138m).
1999-ben egy újabb francia lépett a színre: Loic Leferme, aki akkor -137 méterrel döntötte meg a világrekordot, de 2002-ben már -162 méternél jár. Pelizzari stílusosan megmerülte a -150 métert még ugyanabban az évben, majd kiszállt a versengésből. Pipin tovább folytatta és felesége, Audrey Mestre is igen tehetséges volt, egészen a bekövetkezett tragikus balesetéig. Sajnos egy No Limit merüléskor a nem megfelelő technikai háttér (az emelőballon hibája) miatt életét veszítette. 2002-ben Tanya Streeter merült -160 méterre, majd Audrey Ferreras -166-ra, majd ugyanebben az évben, a balesetét megelőző napon -170-re.
2004-ben Loic Leferme -171 méterre javítja a legmélyebb egy levegős merülés rekordját, Pipin is ennyinél jár (558 láb). A legújabb fejlemény Patrick Musimu szinte hihetetlen mostani rekordja, amellyel igen magasra (mélyre) tette a mércét: -200,3 méter!
Ahogy írtam, a a No Limit búvár nem visel maszkot, így a környezetét nem látja, csak homályosan. Azonban ez nem is igazán érdekes, mert egy ilyen merülés egy utazás, amely nemcsak konkrétan a mélybe és onnan vissza a felszínre tart, hanem átvitt értelemben a freediver saját elméjében is zajlik. Egyfajta speciális meditáció ez, és az ágazat legjobbjai gyakran beszélnek arról, hogy milyen fantasztikus élményekkel, tapasztalatokkal lesznek gazdagabbak egy-egy ilyen merülés, egy-egy ilyen felfedező utazás során.
Az orvostudomány már sokszor meghúzta a végső határt a mélységben, amit az ember még sérülés nélkül merülni képes. A szabadtüdős búvárok legjobbjai azonban mindig túlléptek ezen - egészségesen!
Valóban - ahogy a módszer neve is No Limit: nincsenek határok.
[ AIDA Hungary ]
(átlag: 3.8) nehéz körülmények 
Budapest
