Sokat beszélnek róla, hogy milyen károkat okoz a tenger élővilágában az emberi tevékenység- ám érdekes módon annyi felfedezetlen élőlény lehet még a mélyben, hogy tulajdonképpen azt sem tudjuk, mit pusztítunk el.

Talán a fele, talán a kétharmada a fajoknak még mindig ismeretlen a számunkra- vagy akár ennél több olyan is lehet, amit nem ismer a tudomány. Csak becslésekre hagyatkozhatnak a szakemberek, akik folyamatosan keresik a megoldást erre a problémára.

Nancy Knowlton a Smithsonian Institute tengerkutatója, aki egy elmés ötlettel válaszolt a kihívásra: új eszközt terveztek, amit a víz alatt rögzítenek bizonyos pontokon. A víz alatti lakásként emlegetett kis alkalmatosság tíz négyzet alakú lapból áll, és a köztük levő réseken az apróbb élőlények be tudnak jutnak. Gyakorlatilag ez lesz az otthonuk egy idő után, és amikor a tudósok a felszínen szétszedik és megvizsgálják a több szintes lakássá vált kockaházat, akkor jó képet kaphatnak adott élőhely már ismert és még fel nem fedezett lényeiről.

Knowlton és munkatársa, Matthieu Leray egy tanulmányt tettek közzé eredményeikről, és valóban sikerült új fajokat találniuk odabenn. Először az Egyesült Államok partvidékén helyezték el a kis "lakásokat", Virginia és Florida vizeinek mélyén. Olyan pontokat vizsgáltak, ami a korallzátonyokhoz hasonlóan veszélyeztetett helynek számít. A kis dobozokban megtelepedett apró élőlényeket DNS alapján kategorizálták, és az adatbázisokkal összevetve derült ki, valóban új fajokra bukkantak-e. Hat hónap alatt összesen kétezer élőlény telepedett meg költözött be az így már igencsak zsúfolttá vált "lakásokba", amelyek közül csak 15 százaléknyi DNS-ével találtak egyezetést.

Ezek után folytatták a munkát, és a világ több pontján helyeztek el a meglepően hatékonynak bizonyuló begyűjtő eszközből, amik máshol is beváltak. Curacao mellett 200 méteres mélységben van például, de például Pápua Új-Guinea és a Vörös-tenger is büszkélkedhet már ilyen mesterséges otthonnal. Sajnos ezek sem alkalmasak arra, hogy megmentsék a pusztulásra ítélt fajokat, de sokat segítenek abban, hogy legalább megtudjuk, mi él a mélyben, mi is az a változatosság, amit meg kellene óvnunk.