Búvárkodás Hellász kék ege alatt

Külföld

A nyaralások közkedvelt úticéljaira gyakran nem úgy gondolunk, mint olyan helyekre, ahol merülni is lehetne. Pedig ahol tenger van, ott manapság már búvárkodni is lehet. Ezúttal a görög lehetőségekről ejtünk szót.

Persze ezt a számtalan szigetet is magában foglaló országot rettentően nehéz egységes egészként kezelni. A különféle helyeken más kultúrát és más lehetőségeket találni, nem csak a búvárkodás, hanem minden egyéb szempontjából. Azt előljáróban érdemes leszögezni, hogy a búvárkodásra szigorúan ügyelnek Görögországban, mert úgy tartják, hogy a víz mélyén még mindig ott kell rejtőznie számos ókori maradványnak. Ezért aztán igen sok partszakaszon tilos a merülés, és ahol szabad, ott is inkább csak bázissal lehetséges. Viszont vannak helyek, természetesen elsősorban a kavicsos aljzatú öblök, ahol kifejezetten érdemes a felszínen úszva, sznorkellel nézelődni, mert nagyon szép dolgokat láthatunk, a víz pedig meleg és tiszta. Állíthatom, a sznorkelezés bizony nagyon jó alternatíva Görögországban, mert ott is űzhető, ahol készülékkel tilos merülni, maszkot tehát feltétlenül érdemes csomagolni azoknak is, akik nem akarnak palackos merülésre kötleni.

Miután én már készülékkel is merültem Rodoszon, és barátokat, ismerősöket végigkérdezve az is kiderült, hogy többeknek voltak merülési élményeik máshol, összeállt egy általánosnak mondható kép a búvárkodásról is. A legtöbben úgy vélekednek, hogy a merülések tipikusan olyanok, mint szinte mindenhol a Földközi-tenger partján, akár az Adrián is: kellemes a víz, halakból csak kisebbek, de szép számmal, polipok, rákok, esetleg pár üreg, roncs kerülhet a búvár szeme elé. Meglepő módon a kissé lesajnált kontinentális rész, a Chalkidiki-félsziget környéke a jobb helyek közé számít, ide akár busszal, autóval is el lehet jutni a kalandvágyó búvároknak.

A szigetek közül aránylag jó merülési lehetőséget kínál például Zakynthos. Ezen a szigeten számos búvárbázis található, elfogadhatónak mondható árakkal, és a sziget nem tartozik a magyar turisták elsőszámú célpontja közé. Több bázis is kínál szállást és merülést magában foglaló csomagot, kedvező áron. Kréta a Földközi-tenger egyik legnagyobb szigete, számtalan látnivalóval, ősi kultúrával, és búvárbázisból is bőven akad, keleten, nyugaton, délen egyaránt. Viszont a merülések talán itt a legdrágábbak egész Görögországban, főleg, ha csak 1-2 alkalommal szeretne valaki víz alá bukni. Igaz, a merülőhelyek leírása szerint volna is mit nézni, barlangoktól a második világháborús repülőgéproncsokig. Korfura olcsó eljutni, a szigeten jókat lehet barangolni, a merülések pedig a már ott járt búvárok szerint nem rosszak, és általában motorcsónakról történnek. Ha közel akarunk lenni a jobb búvárkodási lehetőséget kínáló helyekhez, a nyugati oldalon érdemes szállást keresni.

Nagyon korlátozott merülési lehetőségekkel találkoztam Rodosz szigetén. Összesen egyetlen öbölben engedélyezik a készülékes merülést, ezért aztán minden búvárhajó turistákkal tömve ugyanarra az egy helyre vágtat, és küldi a víz alá a búvárokat és a próbamerülőket. Sejthető, hogy az élőlények menekülnek erről a helyről, de szerencsére a jól beúszható kis víz

alatti üregek nem tudnak hová menni. Viszont hiába szeretnénk 6-7 merülést, minden nap ugyanabban az öbölben horgonyoznak le a hajók, és ugyanazokat a helyeket merülik. Rodoszra tehát ne utazzon az, aki sokat szeretne merülni. Más szigeteken is előfordulhat hasonló a tapasztalatok szerint. Sajnos tipikus szituáció Görögországban, hogy a búvárkodás ugyanolyan fakultatív program, mint a folklórest, mindenféle mit sem sejtő turistát pakolnak a hatalmas hajóra, akiket elkapkodott "képzés" után löknek a vízbe.

Ez remek üzlet a búvárbázisnak, mert tőlük sokkal több pénzt lehet kérni, viszont nagyon is rossz az igazi búvároknak. Egyrészt ilyen programot csakis nagyon nyugodt, sekély, homokos aljzatú öbölben lehet csinálni - tudjuk, merülni éppen itt a legkevésbé érdemes. Másrészt annyira telerakják a hajókat, hogy szinte lépni sem lehet, szó sincs a máshol megszokott nyugodt, lazázós felszíni hangulatról a két merülés között. Ez egy igazi iparág, tömegtermelés - sok örömet nem jelent a búvároknak. Ha pedig a búvárokat külön kezelik, gyakran a kis motorcsónakokkal mennek hosszabb utakra is, ami éppenséggel nem vállalhatatlan, de nem is túl kényelmes. Néhány helyen abból is látszik, hogy egyáltalán nem "keményvonalas" búvárokra számítanak, amikor az árlistában az alapárba beleszámít a teljes felszerelés bérlése is. Bizony az is megeshet, hogy a honlapokon hirdetett merülőhelyek közül a legjobbnak ígérkezőkre soha nem visznek el, mindig találnak valami kifogást, hogy megspórolják a hosszabb hajóutat, és persze előnyben részesítik a többet fizető és többségben levő próbamerülők érdekeit is. A felszereléseken pedig gyakran nagyon meglátszik az elhasználtság.

Jó tudni, hogy bizonyos görög szigetek nagyon közel esnek a török partokhoz, és ha mindenképpen azon a környéken akar valaki merülni, talán érdemes inkább török utazásra befizetnie, mert a szolgáltatások jobban illeszkednek a búvárok elvárásaihoz, az árak pedig sokkal kedvezőbbek. Csak példaként említve, Kosz sziget igen közel van Bordumhoz, Kíosz Cesméhez, Rodosz pedig Marmarishoz. Persze a legtöbben nem a búvárkodás kedvéért utaznak Görögországba, így nem is ez a szempont a döntő. Ám azért talán sikerült ötleteket adni azoknak, akik egy családi nyaralásra is magukkal viszik legalább a búvárigazolványukat, hiszen a legtöbb görög szigeten - így vagy úgy -, de mégiscsak lehet merülni, és ki tudja, talán éppen egy ilyen semmivel sem kecsegtető hely ajándékozza meg a búvárt valami igazán szép élménnyel. E sorok írója például élete első polipját abban a bizonyos túlzsúfolt rodoszi öbölben látta...

(Megjegyzés: a cikk megjelenése után pár hónappal változtak a búvárkodás szabályai, mivel megszüntették a tiltásokat.)

Gonda Rudolf