Riczler Gusztáv - a mélység vonzásában
Interjú1/4. oldal
Riportalanyunk Riczler Gusztáv neve a köztudatba a mélymerülései rekordja során került be. 214 méteres merülésével lenyűgöze a sport nemzetközi tekintélyeit is.
Mostanában mindenki a legutóbbi 214 méteres merülésedről faggat, mi szeretnénk egy kicsit árnyaltabb képet adni rólad, úgyhogy kezdjük a kályhánál - mikor és hogyan indult a búvár karriered?Az első búvárvizsgámat még ’84-ben tettem le a Korall búvárklubban, tudjátok Násfay Béla, Roith Gyuri. Az első vizsgámon meg is húztak, mert a nagylépésnél a hátsó lábam nem szépen érte a vizet - hát igen, akkoriban még kemény követelmények voltak. A négy méteres műugró medence aljára lerakott felszerelésért szabadtüdővel le kellett úszni, és fel kellett tudnod venni a víz alatt -mindezt, mivel nem voltak még szintek- az alap tanfolyamon. Egyébként akkor még nem volt itthon semmi búvárszervezet, még a CMAS sem, kaptunk egy papírt, hogy búvárok vagyunk és kész.
Hány merülésed van?
Nem tudom, több éve ezer körül hagytam abba a naplózást, tényleg gőzöm sincs.
És ezzel az MHSZ tanfolyammal hol tudtatok merülni?
Külföldre nem lehetett utazni, úgyhogy délegyházi tavak, ilyesmi jöhetett szóba. Sajnos nem sokkal ezután a katonaságnak köszönhetően kaptam egy TBC-t, ami eléggé visszavetette a búvár karrierem, az orvos ugyanis egyszerűen letiltott. A betegség során egyébként a tüdő egy része elhal, csökken a tüdő kapacitás. Folyamatos kontrollra járok még ma is, de a szabadtüdős múltamnak is köszönhetően még ez a csökkent tüdőkapacitásom is majd kétszerese az átlag emberének.
Érdekes egyébként, hogy a szervezetem sokkal jobban hasznosítja az oxigén mint másoké, ezért is volt hogy a mélymerüléseimen rengeteg gázt hoztam vissza minden alkalommal.
Szabadtüdőzni sem engedtek?
Nem engedtek, de azt műveltem, pedig az orvos attól aztán teljesen eltiltott - hiába, nekem az volt az életem. Én az tartom igazi teljesítménynek, hogy palack nélkül csak a saját tüdővel merülni. 87-ben volt, amikor ifjúsági rekordot merültem 38 méterrel, az akkori Jugoszláviában, Hvar szigetén. Szóval kihagytam vagy egy évtizedet, utána kezdtem el merülni gyermekkori barátommal, Schmuck Viktorral és csapatával a kilencvenes évek végén.Eredetileg is hivatásos búvárnak, bázistulajdonosnak készültél?
Nem, először én is túrákra jártam. Aztán Egyiptomban járva elkezdtem azon gondolkozni, kéne egy bázist nyitni. Ekkor dobta fel egy barátom, hogy neki van egy bázisa Horvátországban egy nagyon link társsal, és vegyem át a társa helyét.
Tetszett az ötlet, és belevágtam - csak időközben kiderült a bázisról egy ’s más dolog. Az első időszakom nagyon kemény volt, többször bezárták a bázist, végül kivásároltam a barátom részét is, és egyedül tettem rendbe a dolgokat.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 5) könnyű körülmények 
Budapest
