Nyolc óra a dekókamra fogságában
A búvárkodásról3/4. oldal
A kezelés után
A kezelés után alvás, reggel ébredés - pocsék közérzettel. Rosszullét, hányinger, fejfájás, szorító érzés a torkomban, mellkason. Az orvos kérdi, zsibbadás van-e? Az nincs, válaszolom. Rendben, mondja, akkor ez nem dekó betegség, az éhségtől és a betegségtől legyengült szervezet összeszedett valamit, Egyiptomban van választék az európai számára idegen vírusokból. Felírt két gyógyszert. Kérdem, miért nem hozzák meg ők? Ja, hát a számlámat a DAN felé már lezárták, hiszen a dekóból felgyógyultam. Király, 10 euró és két óra a gyógyszerért, betegen. Még jó, hogy elutazás előtt több útitársam ideadta megmaradt dollár és euró tartalékát.
Dél körül kértem a DAN-t, hogy foglaljon szállodát, mert a lekváros és száraz sajtos pita hibiszkuszteával unalmas reggelire, ebédre és vacsorára is, így lassan két nap után ennék végre valami normálisat. Délután még egy infúziós kezelés várt, majd befutott a taxi, irány a főleg nyugat európai turisták által látogatott öt csillagos szálloda.
Belépve mosolyogva fogadnak, majd rányomják a csuklómra az all inclusive ellátást jelző szalagot - enyém a hotel, azt eszek, iszok amit akarok, szoba a kertre és a tengerre néz, isteni. Kár, hogy alig élek, olyan vacakul vagyok, fulladok, kajára gondolni sem tudok. Egy átkínlódott éjjel után másnap irány a kórház, szerencsére pár száz méterre volt a szállodától. Újabb gyógyszer, újabb 10 euró, újabb fél nap ingázás a szálloda- kórház- gyógyszertár háromszögben.
Közben a DAN is boldogított, a recepcióról felhívtak, hogy csak egy éjszakás foglalásom van. A DAN-t hívtam, hogy intézkedjenek, de többszöri telefonálás után végül kijelentették, csak egy éjszakát fizetnek. Hát jó, végül is "csak" 50 euro egy éjszakára. Este még pár telefon a DAN-nal, repülőjegyem keddre lesz, Kairón keresztül fogok hazajutni, hiába adtam meg a magyar charter gépekkel foglalkozó cégek adatait, nem tudtak velük beszélni.
Hajnal 5 órakor jön értem a taxi, nála lesz a repjegy. Jó, közben jeleztem a diszpécsernek, hogy ez a hotel dolog nem korrekt, hiszen én azért vagyok még itt, mert egyrészt nincs repülőjegy korábbra, másrészt nem is repülhetek hétfő estig a dekókamrás kezelés miatt, tehát ez az idő végül is a kezelés része. Másnap telefon, újból a DAN, elnézést kérnek, átolvasták a szerződést, igazam van, fizetik mind a három éjszakát, már faxolnak is. Telefon, porta, jött egy újabb fax, most megint minden rendben.
Végül négy nappal a baleset után, pocsék közérzettel ugyan, de elindulhattam haza. Reggel ötkor jött egy kórházi autó, repjegy ott volt az angolul alig beszélő arab kezében.
Kairóban némi tortúra várt még rám, a belföldi és a nemzetközi reptér ugyanis nagyjából 3 kilométerre volt, és az elég borsos taxira már nem volt pénzem. Szerencsére rengeteg időm és némi szerencsém is volt, így fél óra téblábolás után megtaláltam, honnan indul az egyébként ingyenes buszjárat a két reptér között (a lenti nagy parkoló távoli bal sarkában kell keresni).
A nemzetközin tömeg fogadott, szerencsére sokan nem tudják, hogy a szűk folyosószerű váróterem kétszintes, fent tágas, lábtartós foteles panoráma ablakos pihenőhely van - én megtaláltam.
Végül délután hazaértem a fagyos Magyarországra, ahol a hazai koszt, víruskörnyezet és egy hét betegszabi hatására helyreállt a rend. Egy hónappal a túra után már csak néha éreztem, hogy szorít a torkom vagy a mellkasom ...
Az írás a következõ lapon folytatódik!
(átlag: 3.5) átlagos nehézségű 
Málta
