Rovinj (Albumhoz klikk a képre)

Természetesen nem lett volna teljes az a pár, Isztrián töltött nap némi merülés nélkül, de most a sors úgy hozta, hogy sok olyan dolgot néztünk meg, ami egyébként a búvártúrák rohanásában kimarad. Pedig a horvát partszakasz legészakibb része nem kevés látványosságot tartogat az ide látogatók számára. Talán az sem árt, ha az ember utazás előtt utánaolvas egy kicsit a régiónak; azt még csak-csak tudjuk, hogy a terület gyakran cserélt gazdát, a huszadik század egy időszakában például olasz fennhatóság alatt állt, aztán Jugoszlávia része lett. De olyan érdekességekről már kevesebben tudnak, hogy Labin volt a horvátországi szénbányászat központja, mi egy bányatúrát népszerűsítő szórólapot is láttunk- ki tervez ilyennel egy adriai nyaraláson, pedig ez is érdekes lehet. Sőt, Labin neve azért is híres, mert az olasz fasizmus elleni felkelés idején megpróbált önállóvá válni, és így alakult meg a rövid életű Labin Köztársaság. E város közvetlen közelében van Ra¹a, ahol az utazó a sok, egy kaptafára épült lakóházra figyelhet fel: ez a kis település "az Isztria legfiatalabb városa". Ezt is a szénbányászat felfutása miatt emelték, ám Benito Mussolini idején. Az alapkövet maga Mussolini helyezte el 1936-ban, és a cél a gondosan tervezett várossal az volt, hogy egyfajta mintaváros legyen az új ipari települések számára. Ez az olasz fasizmus idején egyáltalán nem volt szokatlan elgondolás, csak éppen az egyszeri utazó aligha gondol arra, hogy a nem túl jelentősnek tűnő városnak sajátos múltja van.

Természetesen a szokványosabb látnivalók is érdekesek. A félsziget déli részén van Opatija város, és annak szállodákkal zsúfolt környéke. A Kvarner-öbölre, Krk és Cres szigetekre nyíló kilátás megkapó, és ez a rész egyike volt annak idején a magyarok legkedveltebb úticéljainak nagyjából egy évszázada, csak akkor mifelénk még Abbázia néven emlegették. Turisták most is gyakran járnak erre, de a félsziget déli oldalán akadnak olyan, búvárokat talán jobban vonzó települések is, mint Sveti Marina vagy Rabac- mi az utóbbiban foglaltunk szállást. Apropó, szállás: az Isztrián különösen feltűnő az árkülönbség a fő- és utószezon között, szeptemberben már minden összevetésben olcsónak mondható hotelek, apartmanok, mobil házak seregéből lehet válogatni. Ez lehetőséget ad arra, hogy akár egy árnyalattal jobb hotelben foglaljunk szobát (mi az Albona Resortot választottuk és nagyon elégedettek voltunk a szolgáltatással illetve az árakkal), az időjárás pedig többnyire kedvező ebben az időszakban. Ez a mi esetünkben úgy nézett ki, hogy a szél miatt kevesebb volt a merülésre ideális nap, de a felszíni barangolással kárpótoltuk magunkat. Noha az ilyesmi keresztül tudja húzni a roncsmerülési terveket, mi a kesergés helyett inkább más programot kerestünk, és ennek köszönhetően nem is csalódtunk az Isztriában.

A félsziget nyugati oldalán ugyanis sorban jönnek az érdekesnél érdekesebb városok. Délen van Pula, aminek leghíresebb látványossága a hatalmas, kiváló állapotban levő amfiteátrum- egyike a világon fennmaradt hasonló építmények közül a legnagyobbaknak. Kétségkívül impozáns látvány kívülről és belülről is a város szívében álló hatalmas épület, ami majdnem kétezer éves... A parkolás nem feltétlenül egyszerű feladat a környéken, és pénzbe is kerül, de ez tapasztalataink szerint az isztriai városok belső övezeteiben egyáltalán nem szokatlan, viszont nem is volt túlságosan drága. Az amfiteátrumot alaposan körbesétáltuk, és pont akkor voltunk ott, amikor egy jéghokipályát húztak fel a közepén, pár meccs erejéig. Az épület alatt pedig egy kiállítás is megnézhető az Isztria ókori történelméről. Amforák, térképek láthatóak itt többek közt.

Lim (Albumhoz klikk a képre)

A körutunk következő állomása a búvárok körében is jól ismert város, Rovinj volt. Jó ideje járnak ide magyar búvárok, mi viszont ezúttal nem merülni jöttünk. Az óváros környékén tettünk egy kellemes sétát, és természetesen nem hagyhattuk ki a fotózást sem, hiszen kifejezetten jó téma a tengerbe benyúló kis félsziget, a közvetlenül a vízparton álló ódon házakkal. Errefelé éttermek, kávézók garmadája várja a turistákat, és még szeptemberben is elég nagy volt a zsúfoltság.

A másnapi kiránduláson először Lim felé vettük az irányt. Ez a néha "fjordként" emlegett hely a valóságban nem fjord, hanem egy, a félszigetbe mélyen benyúló keskeny tengeröböl. Mi csak a parton néztünk szét, de rendszeresen indulnak a hajókirándulások az öböl felfedezésére. Némileg északra van Limtől Vrsar, egy hangulatos kis városka, aminek szép kikötőjében nem kevés luxusjachtot láttunk, az öböl egyik végén pedig kellemes strandot találtunk.

Az Isztria északi részén a következő nagyobb város Porec, amit ezúttal nem iktattunk útba, inkább Novigradig autóztunk. Itt már nyoma sem volt zsúfoltságnak, egy kellemes étteremben ücsörögve beszéltük át a napi élményeket. A városka hangulatos belvárosában keskeny utcákon kalandoztunk, amikor egy kis ajtóra bukkantunk: állítólag itt rejtőzött a K.u.K. haditengerészeti múzeum, de mi sajnos zárva találtuk. Azért egy ráccsal lezárt részbe be tudtunk kukkantani, ahol hatalmas légcsavarok és vasmacskák voltak- egyszer bizonyára érdemes lenne itt szétnézni, nekünk most nem volt szerencsénk. Umagig már nem autóztunk el, az pedig végképp szóba sem került, hogy Szlovéniába, netán akár az olaszországi Triesztbe elmenjünk, noha az időnkbe belefért volna. Az Isztriai ipszilon nevet kapott gyorsforgalmi út ugyan fizetős, de ha valaki siet, akkor érdemes ezt választani. Számunkra többnyire szimpatikusabb volt a tengerparti autózás, vagy a félsziget belsejének kis falvai, nagy forgalom sehol nem akadályozta a haladást.


Az írás a következő oldalon folytatódik!