Utazás búvárként a mai világban...
A búvárkodásról2/2. oldal
Biztonság, elveszés, szabályok
Ami fontos lehet még utazás előtt az a táska megjelölése, több okból. Pár évig úgy gondoltam, hogy a modern vonalkódos csomagirányítási rendszerben nem lehet gond és bármi probléma esetén elég a nevem, és a célállomáson könnyedén kiderül a rendszerből hol tűnt el a poggyász. Azonban mi történik ha ez a csomagcímke leszakad? Akkor általában ez a csomag örökre az eltűnt csomagok gyűjtőhelyére kerül. Hisz se név, se semmi, a csomagot nem nyithatják ki, innentől kezdve beazonosíthatatlan. Ezt felismerve évekkel ezelőtt felcímkéztem nevemmel, elérhetőségeimmel a táskát. Ennek ellenére egy alkalommal a csomagom nem érkezett meg a célállomásra, és sajnos a rendszerben is nyoma veszett... Nem kevés utánajárással kiderült, hogy minden azonosító leszakadt a poggyászomról, így nem tudták továbbítani a tranzit állomáson. Nagyjából10 nap után megérkezett a csomagom, nem kevés telefonálás eredményeként. Ami még segíthet ha készítünk például a telefonunkal egy képet a csomagról mielőtt feladjuk -nekem ez segített- és egy strapabíróbb névcímkével is ellátjuk.
A másik rémálmom, hogy a repülőn közösen utazók közül valaki összetéveszti a csomagot és elviszi az enyémet, mi pedig jó eséllyel kapunk egy hasonló fekete négyzet alakú táskát telis-tele számunkra használhatatlan dolgokkal. Ezért érdemes valami feltűnő egyedi azonosítóval megjelölni a táskát a fogantyú környékén, így talán ez elkerülhető. Lakatok, cipzár lezárások, fóliázás- sajnos sok értelme nincsen, ha valakinek szüksége van valamire a táskából, az meg is fogja szerezni, és meglátva a lakatot még jobban fogja érdekelni, hogy milyen értékeket viszünk magunkkal. Észak-amerikai utazások során a csomagok nagy százalékban eleve lakatok nélkül érkeznek meg. Egy egyszerű kábelkötegelő elégséges lehet, de ez is inkább a cipzár szétnyílását akadályozhatja meg.
A légitársaságoknál feladandó poggyász mérete nagyon eltérhet, ezért jegyvásárlás előtt tájékozódjunk, mert a reptéren komoly összeget hagyhatunk pedig még el sem hagytuk az országot! Néhány példa: a menetrendszerinti járatokon, turista osztályon általában személyenként 1 db 20 kg-os poggyász adható fel a jegyárban (fapadosok és más osztályok ettől eltérhetnek). Mostanában az amerikai és az európai mértékegység különbözőségből adódóan ezt sok légitársaság 23 kg-ra módosította. Néhány esetben (általában transzatlanti járatokon) 2 x 23 kg a limit. Figyeljünk arra hogy nem 1 db 40 kg-os hanem 2 db maximum 23 kg-os poggyászt adhatunk fel! Általában a társaságok az 1 db poggyász méretét 32 kg-ban maximalizálták. Búvárként néhány társaságnál élhetünk valamilyen kedvezménnyel, vannak, akik a kártya bemutatásával 10 kg extra súlyt engednek, vagy lehetőséget kínálnak kedvezményes sportcsomag vásárlására. Tájékozódjunk előre, mert szinte minden esetben utazás előtt kell jeleznünk az igényt, általában a repülőtéren sok lehetőségünk már nincsen!
Kézipoggyász
![](/pic/felszereles/buvarpoggyasz_kezi.jpg)
Sajnos amin spórolnunk kell az ebben az esetben is a táska, amiben majd szállítani kívánjuk a felszerelésünket. Évekig egy bombabiztos Peli táskával jártam a világot, de sajnos a légitársaságok egyre szigorúbb ellenőrzései során ez egyre feltűnőbbé vált, szinte rá volt írva "hogy ez biztosan nehéz". Lassan bevált szokás lesz, hogy a check-in pultnál ellenőrzik a kézipoggyász súlyát és egy címkét ragasztanak rá, amennyiben felvihető az utastérbe. Így itt is meg kell próbálnunk egy olyan táskába pakolni, ami kellő védelmet nyújt, de mégsem 5 kg az üres súlya. A tapasztalat az, hogy egy alapszinten működő rendszerhez szükséges minden létfontosságú fotós felszerelést ide kell bepakolni. Gondoljunk csak bele, hogy a felszerelés 90 százalékát átcipeltük a földön, és amikor használni szeretnénk, egy poggyászkésés vagy -elveszés miatt nem tudjuk, mert egyetlen apró dolgot máshová pakoltunk. Így viszont, ha nem is a teljes felszerelés van nálunk, a kézi poggyászból egy működő gépet mindenképpen össze tudunk állítni.
Selmeczi Dániel
selmeczidaniel.com