A bájos szirének
Tudomány2/3. oldal
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A szirének kedves, duci élőlények. Testfelépítésükre rányomja bélyegét, hogy az eocén kortól (kb. i.e. 60 millió év) kezdve teljesen vízi életmódra tértek át. (Itt érdemes megjegyezni, hogy hazánkat régen tenger borította, melyben jelentős számban éltek szirénfajok. Így Magyarország harmadidőszaki üledékeiben nem ritkák a tengeritehén maradványok). Testük csupasz, csupán az arctájékon viselnek néhány érzékszőrt. Az embrionális korban más a helyzet. A dugong, manatusz embriók egész szőrösek, és az újszülöttek is sokkal borostásabbak, mint a kifejlett állatok. Az egyedfejlődés során azonban elvesztik a felesleges szőröket (így a borotvahab- és gyantaipar nagyon alacsony színvonalon áll náluk). Mellső végtagjaik uszonyokká alakultak, és kívülről nem láthatóak az ujjak. Röntgenfelvételen viszont az uszonyt merevítő kézcsontokat kitűnően fel lehet ismerni. Egyes afrikai, és dél-amerikai sziréneknél még négy köröm is fellelhető, de a dugongoknál ezek is teljesen eltűntek. "Kezük" a cetekétől eltérően könyökben mozgatható (ceteknél vállban mozog a mellső végtag). Első pillantásra is feltűnik a hátsó végtagok teljes hiánya. Ezeket még a test belsejében sem lehet megtalálni, sőt a csípőcsont is meglehetősen elcsökevényesedett. Vízszintes farokúszójuknak nincs csontos váza (bár a gerincoszlop farki része behúzódik oda), csupán a vastag bőr merevíti. (Ugye nem felejtjük el, hogy a halak farokúszója függőleges, míg a ceteké, sziréneké vízszintes. Ebből következően a vízben való mozgásuk is teljesen más.)
Mivel légköri levegővel lélegző vízi emlősállatokról van szó, páros orrnyílásaik zárhatóak. Külső fülük teljesen letűnt, és fülnyílásuk nagyon pici. Szemhéjuk, és szempillájuk nincs (így a szemfesték- és szempillaspirál iparuk is halódik), de ezeket egy mozgatható pislogóhártya pótolja (a pislogóhártya-festék feltalálása pedig még valakire vár). Bár a mostani ismert fajok csak meleg tengerekben élnek, mégis vastag, bőralatti szalonnaréteggel rendelkeznek. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy vázuk egészen különleges. Ugyanis minden csontjuk nehéz tömör, velő nélküli. E szalonna biológiai előnye, hogy a nehéz csontozatú állatok lebegőképességét növeli. (Bár lehet, hogy hőháztartásuk szabályozásában is szerepet játszik). A dugong jóval nagyobbra nő, meg, mint a manatuszok, előbbi 3-4 m, utóbbiak 2-2,5 m maximális hossz érhet el. Fejlett ivadékgondozással bírnak. Az anya a felszínen, uszonyai között lévő emlőiből szoptatja utódját, ilyenkor úgy néznek ki, mintha tényleg egy vízi sellő tartaná karjai között kicsinyét.
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A szirének két nagy csoportja földrajzilag jól elkülönül egymástól. A manatuszok több faja az Atlanti-óceán egyenlítő környéki, partmenti vizeiben, vagy nagy folyamaiban (pl. Amazonas) él. A dugong (Dugong dugong) viszont az Indiai-óceán (Vörös-tenger) lakója. Érdekes, hogy a manatuszok tengerben, félsós vizekben, vagy teljesen édesvízben is jól érzik magukat, míg a dugong csak tengervízben él (a legritkább esetben keresi fel a folyókat). Élőhelyük a partmenti vizekre korlátozódik, mivel táplálékukat ezeken a helyeken találják meg.
Az előbb már említettem, hogy táplálékukat kizárólag növények alkotják, melyeket a sekély partmenti vizekben legelésznek. A manatuszok felső ajka nyúléra hasonlít, két részre osztott, mellyel meg tudják ragadnia növényeket, ebben mellső végtagjaikkal is tudnak segíteni. Állkapcsuk alul és felül egy-egy szarulemezt visel, mely a növények megragadására és letépésére szolgál. Mivel növényi táplálékukat fogazat hiányossága miatt nem tudják rendesen megrágni, gyomruk speciális az emlősök körében, úgynevezett rágógyomor. A táplálékkal felvett homok erősen koptatja a zápfogakat, így a manatuszok esetében az elkopott zápfogak kihullanak, és helyettük hátul újak keletkeznek, melyek előre tolódva pótolják a hiányzókat. Csendes öblökben, sekély folyókban könnyen felismerhető jelenlétük, mert a nagymennyiségű növényi táplálék miatt tekintélyes tömegű, bűzös ürülékük a felszínen úszik. Állítólag az ürülék által zavarosság váló vízben könnyebben tudnak elrejtőzni.
Régebben gazdasági hasznukat csupán vadászatuk jelentette, hiszen húsuk és zsírjuk is kitűnő. Utóbb rájöttek, hogy a manatuszok olyan vízinövényekkel táplálkoznak, melyek mesterséges tavak, csatornák elmocsarasodását okozzák. Dél-Amerikában az ilyen vizeket tömegesen ellepő vízinövényeket manatuszokkal legeltetik le. (Itt a gyakran használatos "tengeri" tehén elnevezés találó, bár pont édesvízi területeken legelgetnek.)
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3.8) átlagos nehézségű 
Kecskemét
