Szlovéniai barlangolások
Utazási élmények1/2. oldal
A szlovéniai barlangokban tett kalandokról mesél Nagy Gyula alias Mr.Big, némi betekintést engedve a barlangi búvárok életébe.
 |
|
Búvárok merülés előtt
|
Azt gondoljuk, meglehetősen komplex ismeretanyagot, gyakorlatot, tapasztalatot igényel a barlangi búvárkodás, ezért minden lehetőséget igyekszünk kihasználni a tanulásra, képességeink fejlesztésére, gyakorlásra, tapasztalatszerzésre különböző barlangokban, illetve nyíltvízen.
2009-ben Trimixtanfolyamot végeztünk, rendszeresen járunk szárazbarlangokba gyakorolni, tanulni, elsajátítottuk az alap kötéltechnikákat, és igyekszünk minél több vizesbarlangot meghódítani.
A szárazbarlangászat igen jó gyakorlási lehetőség, izgalmas, érdekes formája a kondíció javításának. Speciális mozgásformákat tudunk gyakorolni, biztonságosabban tudunk kúszni, mászni amikor a merülések során a szifonok közötti járatokban kell haladnunk a felszereléssel, vagy "csak" a vízig kell elvinni a felszerelést a barlang bejáratától. Heti rendszerességgel járunk a Mátyáshegyi barlangba, ez egy igen jó terep a gyakorlásra. A Matyi mellett azért igyekszünk más barlangokat is megismerni, volt szerencsénk egyéb hazai helyeket is felkeresni, Kossuth, Rákóczi, Pálvölgyi, Ferenchegyi, József, Bolhási, Solymári Ördöglyuk, Tapolcai Kórházbarlang stb.
Azért az igazi élmény amikor vízzel telt járatokban úszhatunk, és csodálhatjuk a természet munkáját. Több hazai vizes barlangunkat sikerült már bevenni, bár itthon kicsit nehézkesebb a bejutás, illetve a környező országokban túrázva, ahol lehetőség adódott, mindenhol összevizeztük már magunkat. Jártunk többször Izvernán, ahol egy igen szép, hosszú, több szifonból álló, hidegvizes barlangot találhatunk, de megfordultunk már a Kassától 40-km-re található, elhagyott, vízzel elárasztott opálbánya 2-3 °C -os vizében is.
Az igazi sikereinket mégis a szlovén karsztvidéken élhettük át! Az elmúlt két év alatt több mint tíz barlangban volt lehetőségünk merülni, és ebből több olyan járat is van, ahol ember rajtunk kívül még nem járt! Ezekből az élményekből szeretnénk átadni valamit, amennyiben lehetséges, így szavakban.
 |
|
Bilpa - cseppkövek
|
Az egyik ilyen, katlan szerű leszakadás aljában található a barlang bejáratát jelző tavacska. Ha ránézünk a tóra, álmunkban sem gondolnánk, hogy több mint 1,5 km barlang található mögötte, szifonok, hatalmas tavas csarnokok, patakok, és gyönyörű száraz barlangjáratok. A barlangot régóta ismerik, merülik helyi és külföldi búvárok egyaránt. Azonban a látogatásaik szinte kizárólag az első szifonra és az azt követő tóra korlátozódnak. Amikor mi elkezdtük a barlang felfedezését, az első ami szemet szúrt, az a vezetőkötél labirintus volt. Első feladatunknak tekintettük, a biztonságtalan, össze-vissza köteleket kicserélni egy strapabíró, jól átlátható vezetőkötélre. Ezt gyakorlatilag 2-3 túra alatt véghezvittük, aki azóta látta, csak dícsérte a munkánkat. Ezután merészkedtünk beljebb és egyre beljebb.
Először csak az "öltözőt" és a környezetében lévő száraz, tavas részeket jártuk egyre gyakrabban, azután kellő tervezgetés után a harmadik szifont is alaposan felderítettük. Természetesen az első, adandó alkalommal ott is kötelet cseréltünk. Biztonságtalannak ítéltük a bent lévő, 2mm-es vezetőkötelet, ami egyes helyeken olyan víztérben haladt, ahol semmi viszonyítási pont, aljzat, főte vagy oldalfal nem látható. Egy esetleges kötélszakadás egy ilyen helyen jóval veszélyesebb, mint ott ahol gyakoribbak a lekötési pontok, így könnyebb rátalálni a vezetőkötélre, illetve a kiinduló keresési pontot is van mihez rögzíteni. Tehát folyamatosan igyekeztünk a barlangot biztonságosabbá tenni, nagyrészt magunknak.
Aztán elértük az ismert járatok végét, egyszer csak ott álltunk a kijárattól kb. 1,5 km-re, egy meredeken lefelé vezető szifon elején, ahol még nem járt rajtunk kívül senki! Innen már csak nagyon óvatosan, lassan, haladhatunk tovább, minden egyes merülést alaposan meg kell tervezni, többféle lehetőségre fel kell készülnünk. Ide bejutni, felszerelést bevinni, merülni az utolsó szifonban, majd kijuttani mindent több, 10-12 órás merülési napot igényel.
Ezért van az, hogy a negyedik szifont szinte sikerült átúsznunk (valószínűleg) több hónappal ezelőtt, azonban az utolsó néhány méter leküzdésére azóta is készülődünk. Ki kell építeni néhány biztonsági illetve kényelmi állomást, kapaszkodó köteleket, lépéseket, létrát stb. Reméljük a közeljövőben lévő túráink egyikén sikerül megpillantani a IV. szifon túloldalát, és végre realizálódnak a feltevéseink, reményeink a túloldal képét illetően.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 5) átlagos nehézségű 
Budapest
