Az Andrea Doria harangja

Külföld

Két amerikai búvár vált híressé, mert állításuk szerint megtalálták a legendás roncs egyik értékes felszerelési tárgyát.

Az Andrea Doria nevű olasz hajót az ötvenes évek elején bocsátották vízre. Az olaszok által valaha épített legnagyobb óceánjáró 212 méter hosszú volt, Európa és Amerika között szállított utasokat. Noha nagyon biztonságosnak tartottak, 1956. július 25-én a Massachusetts állambeli Nantucket közelében egy svéd hajóval ütközött és olyan súlyosan megsérült, hogy nem sokkal később elsüllyedt. Noha a Titanicéhoz hasonló katasztrófa fenyegetett, olyan gyorsan érkezett a segítség, hogy szinte mindenkit sikerült megmenteni. Azonban 46 ember a mentőakció ellenére is életét vesztette. A mélyen nyugvó roncs sok technikai búvárt vonz, ám a merülés nem veszélytelen, már több emberéletet követelt.

Az erre merülő búvárok közül most két férfi nevét kapta fel a média. A New Jersey-ből érkezett búvárok ugyanis megtalálták az olasz óceánjáró hajóharangját. Ernest Rookey és Carl Bayer egy expedíciós csapat tagjaiként mentek a víz alá, és 240 láb (73 méter) mélyen találtak rá az értékes leletre. A két szerencsés egyébként életében először merült a roncson, ráadásul csak az utolsó pillanatban csatlakozhattak a többiekhez, miután két tag visszalépett. Valami kicsi emléktárgyat próbáltak találni, amikor váratlanul ráakadtak az értékes harangra. A két láb magas harang azon kevés alkatrész egyike, amelyre rávésték a hajó nevét.

A csapatot vezető Joel Silverstein szerint hihetetlenül fontos ez a lelet, ám nagyjából annyi esély volt a megtalálására, mint tűt keresni a szénakazalban. A legutóbbi ehhez hasonlóan fontos leletet még 1985-ben találták meg. A búvárok elsősorban nem is komoly kutatások folytatása kedvéért merülnek itt, többségük csak kettőt merül "a búvárkodás Mount Everestjeként" emlegetett roncson. Ez nem meglepő, hiszen a roncs távol esik a parttól (12-14 órányi hajóútra) és a merülés körülményei (kiszámíthatatlan időjárás, erős áramlatok) is nagy kihívást jelentenek. Azok a búvárok, akik a "kemény mag" tagjaiként több túrán is részt vettek, pusztán csak kisebb üveg- vagy porcelántárgyakat találtak Silverstein szerint, aki 1992 óta 56 merülést hajtott itt végre. Úgy véli a két jó helyen, jó időben levő búvárnak a szerencse mellett komoly képzettségre is szüksége volt a nagy felfedezéshez.

A két férfi először csak a homok alól kibukkanó apró részre figyelt fel, aztán teljes egészében kiszabadították a harangot. A helyzete miatt gondolják azt, hogy az annak idején a hajó hídján levő példányt találták meg. A siker mindenesetre az egész csapat közös sikerének számít.

[ NJ.com ]