A cápák biológiája I.

1/3. oldal

A cápaenkciklopédia folytatódik: megismerhetjük ezen ragadozók testfelépítését és egyéb tulajdonságaikról is olvashatunk.

Ebben a cikkben a cápák testfelépítését jellemző közös anatómiai sajátosságokat, élettani tulajdonságokat, az érzékelés rendszerét, és a szaporodás illetve táplálkozásbiológiai érdekességeket tekintjük át.

Egy kis cápaanatómia

Albumhoz klikk a képre.

Az egyes cápafajok testfelépítésében mutatkozó különbségeket az eltérő környezeti feltételekhez történt, és az adott csoportra jellemző adaptáció alakította ki. Ha a "cápa" szó elhangzik, általában mindenki egy, a vizet sebesen hasító torpedóformájú ragadozóra gondol, pedig a cápák testfelépítését korántsem csak ez a forma jellemzi. A cápaalakúak hosszú törzsfejlődése során, az egyes csoportok életmódja jelentősen differenciálódott. Az evolúció folyamatában egy adott fajhoz tartozó egyedek a faj fennmaradása érdekében arra törekednek, hogy a zsákmányszerzés, a szaporodás és a túlélés szempontjából a számukra legkedvezőbb ökológiai fülkét (niche) foglalják el. Az elfoglalt ökológiai fülke megtartása érdekében pedig elindul a niche-t jellemző környezeti feltételekhez történő alkalmazkodás hosszú folyamata. Ezzel a folyamattal magyarázhatjuk például, hogy a fenéklakó életmódhoz nagyfokúan alkalmazkodott angyalcápa-alakúak (Squatiniformes), vagy a bentosz élőlényeinek zsákmányolására szakosodott bikafejű cápa-alakúak (Heterodontiformes) külső testfelépítése jelentősen eltér a nagytestű és gyorsúszású nyíltvízi préda elejtésére specializálódott heringcápa-alakúak (Lamniformes) testfelépítésétől.

Az egyes rendeket és családokat jellemző külső alaktani eltérések mellett vannak azonban olyan közös anatómiai tulajdonságok, amelyek valamennyi rendszertani csoportra jellemzőek. Ezek a fontosabb külső és belső közös anatómiai sajátosságok az alábbiak:

- porcos vázszerkezet,
- váll és medenceöv hiánya,
- hysostil álkapocs szerkezet,
- placoid pikkelyek,
- meder nélküli fogazat
- páros mell és has alatti úszók,
- nyitott kopoltyúrések (operculum /kopoltyúfedő hiánya)
- fejletlen fecskendőnyílás
- úszóhólyag hiánya

A cápák megkeményedett kötőszövetből, porcból álló vázszerkezete olyan sajátosság, amely a rájákkal (Rajiformes) és a tömörfejűekkel (Holocephali) együtt, osztály szinten különbözteti meg a csoportot a csontoshalaktól (Osteichtyes). A porcoshalakat korábban fejlődéstani szempontból a csontoshalaknál primitívebb formának minősítették Ez az elmélet azonban mára már meghaladottá vált, és nem csak a paleontológiai kutatások eredményei miatt. A porcos váz például, a dinamikus mozgás követelményeinek több vonatkozásban jobban megfelel, mint a csontos belső váz. Egyes cápacsoportok szaporodásbiológiai szempontból közelebb állnak az emlősökhöz, mint a csontoshalakhoz (belső megtermékenyítés, elevenszülés). Néhány érzékszervük, így különösen a szem, anatómiai szempontból sokkal jobban hasonlít az emlősök szemfelépítéséhez, mint a csontoshalakéhoz. További példa: a heringcápa-félék családját (Lamnidae) egy olyan speciális endotermális rendszer jellemzi, amely az állat bizonyos testtájait a környező víztömegnél magasabb, és állandó testhőmérsékleten tartja. A legújabb viselkedéstani, etológiai kutatások pedig azt is kimutatták, hogy néhány szociális fajnál igen differenciált csoport hierarchia és testbeszéd-kommunikáció tapasztalható. (Megkockáztatom, hogy a cápaalakúak néhány biológiai tulajdonságukat tekintve, fejlettebb formát képviselnek a csontoshalaknál.)

Az írás a következő lapon folytatódik!

A cápák biológiája I.

Merülőhelyek

Hin Daeng

Szolnoki Búvár SE