A Csendes-óceán
Tudomány3/4. oldal
A Csendes-óceán áramlási rendszere
 |
|
Vízkörzési rendszer
|
Noha a tengeráramlások kialakulása és hidrodinamikája rendkívül összetett, bonyolult folyamat, amelyben egyaránt szerepe van a tengerjárás, a sótartalom, a hőmérséklet és a vízsűrűség változásának valamint a Föld forgása által indukált Coriolis-erőnek, a feszíni áramlatok mozgását mégis alapvetően a szelek befolyásolják a legintenzívebben. (A tengeráramlatok fizikájával később egy önálló részben fogunk foglalkozni.) A Csendes-óceán mérhetetlenül nagy térségében különösen jól tanulmányozható a szelek áramláskeltő szerepe. A Csendes-óceán viszonylag keskeny szubarktikus területén a keleti szelek a dominánsak, de az északi félteke egyéb pacifikus területein, egészen a Ráktérítőig a nyugati széljárás a meghatározó. A Ráktérítő és az Egyenlítő között az északkeleti passzátszél rendszer az uralkodó. Az Egyenlítőtől délre fekvő nyílt-tengeri térséget pedig a délkeleti passzátszelek jellemzik. A szubantarktikus területeken az állandóan fújó erős nyugati szelek befolyásolják az óceáni víztömeg mozgását. A pacifikus térségben uralkodó bonyolult légmozgási rendszer hatalmas örvényként mozgatja az óceán vizét. Az Antarktisszal párhuzamosan mozgó erőteljes Nyugati Szél Áramlás a hideg víztömegeket a Dél-Amerika és az Antarktisz között húzódó Drake-átjáró felé mozgatja.
A hideg víznek azonban csak egy része sodródik át az atlanti medencébe, másik tekintélyes tömege Dél-Amerika partjai előtt északi irányba kitérve táplálja a hideg Humboldt-áramlatot. A Humboldt-áramlat által szállított hűvös víz igen gazdag ásványi anyagokban, és dúsan tenyésznek benne a planktonikus szervezetek is. Nem véletlen tehát, hogy Peru térsége a Föld egyik leggazdagabb halászati területe. A Humboldt áramlat hűvös víztömegeivel függ össze az a sajátosság is, hogy a kelet-pacifikus térség kontinens közeli egyenlítői vidéke, mint például a híres Galapagosz-szigetek, egyáltalán nem a hagyományos csendes-óceáni trópusi szigetvilág képét mutatják. A Humboldt-áramlat -hozzávetőleg évtizedes periódussal-, rendszeresen eltávolodik a dél-amerikai partvidéktől, és ilyenkor a planktonban dús hűvös víz helyére meleg, ásványi anyagokban és planktonban szegény víztömegek érkeznek. Az El-Nino jelenség a partvidéken klimatikus katasztrófákat, és a helyi tengeri tápláléklánc összeomlását okozza. Az El-Nino hatása általában egy-két év alatt elmúlik, de ha más kedvezőtlen éghajlati hatásokkal egyszerre lép fel, az valódi katasztrófát okoz a térségben. A Humboldt-áramlat nagyjából a Galapagosz-szigetek magasságában fordul nyugati irányba.
A Csendes-óceán egyenlítői vidékén igen bonyolult áramlási rendszer alakult ki, amelyben öt, az Egyenlítővel párhuzamosan, és váltakozó nyugat-keleti, illetve kelet-nyugati irányban mozgó áramlat mutatható ki. A Csendes-óceán nyugati medencéjében, az Egyenlítő alatti vizek észak-déli irányba mozognak. Az erőteljes Kelet-Ausztrál Áramlás sebessége eléri a 40cm/sec. sebességet. A Kelet-Ausztrál Áramlás meleg vizének köszönhető a Föld legnagyobb biogén zátonyának, az Ausztrál Nagy Korallgátnak (Great Barrier Reef) a kialakulása is. Az északi medence legmarkánsabb áramlata a Kuro-shio Áramlás, amely meleg, trópusi eredetű víztömeget szállít a Japán-szigetek térségéig. A Kuro-shio Áramlás Japánnál keletre fordul, és egy nyúlványa egészen a kanadai partokig hatol. Az Aleut, és a Kalforniai-áramlat hideg víztömeget mozgatnak az alaszkai térségből nyugati, illetve déli irányba.
A Kalifornia-áramlat Mexikó térségében fordul nyugat felé. A globális vízkörzésben nagyon fontos szerepet játszik az Antarktisz partvidéke előtt a jegesedés miatt besűrűsödő nehéz, erősen sós és a mélybe süllyedő víztömeg, amely az Atlanti-óceán hasonló, arktikus és déli hideg víztömegeivel együtt táplálja és tarja fenn a világtenger mélyvízi áramlási rendszerét.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3.3) átlagos nehézségű 
Szeged
