A Csendes-óceán
Tudomány2/4. oldal
 |
|
Az óceán árokrendszere
|
A Hawaii-hátságot, hasonlóan a közép csendes-óceáni terület apró szigeteihez, vulkáni fenékhegyek hosszú láncolata alkotja. A fenékhegy, amelyet az oceanográfiai szakirodalomban guyot-nak neveznek (Arnold Henry Guyot, XIX. századi svájci származású geológusprofesszorról kapta az elnevezését), eredetét tekintve olyan, az óceáni aljzat repedéseiből kiömlő, és megszilárdult magmából álló egykori vulkán, amely az ún. forró pontok felett alakult ki, az óceáni kérgen. Gyakran alkotnak láncolatot. Számos guyot emelkedik a felszín fölé. A kéreg süllyedése és az erózió miatt ezek a hegyek gyorsan lepusztulnak, ezért a felszínük általában lapos. Az elsüllyedt guyot-ok alkotják a Csendes-óceán trópusi térségében oly gyakori az atollok báziást. Vannak mind a mai napig aktív vulkánként működő fenékhegyek is, amelyek között kétségkívül a leghíresebb a hawaii Mauna Kea. A Mauna Kea a legaktívabb tengeri vulkán, amelyről kevéssé ismert, hogy az óceáni aljzattól a felszíni csúcsáig terjedő 9.200 méteres magasságával a Föld legmagasabb hegye, több mint háromszáz méterrel lekörözve ezzel a Mount Everestet.
A Csendes-óceánt rendkívül mély, és nagy kiterjedésű abisszális síkságok jellemzik. A pacifikus medence Egyenlítőtől északra fekvő területét három nagy abisszikus síkság, az Észak, a Kelet, és a Középső-csendes-óceáni medence uralja. E medencék területének több mint kétharmad része 5.500 méternél mélyebb. A három mélytengeri síkság együttes területe 41 millió négyzetkilométert tesz ki. A pacifikus medence keleten sekélyebb a kelet csendes-óceáni küszöb miatt, amelynek északi pereme, az Albatros-fenéksíkság sehol sem mélyebb 4.000 méternél, sőt a Galapagosz-szigeteknél 1.200 méterre emelkedik. A csendes-óceáni medenceterületet délen a 25 millió négyzetkilométer kiterjedésű Dél-csendes-óceáni medence, a 10 millió négyzetkilométeres Bellingshausen-fenéksíkság, valamint a 14 millió négyzetkilométer kiterjedésű Perui-Chilei medence uralja. Hatalmas mélytengeri síkság a legmélyebb pontján 6.096 méter mély Délnyugati-csendes-óceáni medence is. A Csendes-óceán sótartalma 33 és 37 súlyezrelék között ingadozik, átlagos szalinitási értéke 34-35 súlyezrelék.
A Csendes-óceán perem és melléktengerei
A Csendes-óceán medencéjének keleti pereme tagolatlan, ezzel szemben a nyugati területei erősen tagoltak. Nem véletlen tehát, hogy a perem és melléktengerek túlnyomó többsége az óceán kelet-ázsiai partvidékén fekszik. A legészakibb peremtenger az összesen 2,3 millió négyzetkilométer kiterjedésű sekély Bering-tenger, amely az alaszkai és északkelet-ázsiai kiterjedt kontinentális küszöböt borító selftenger. Az Ohotszki-tenger a Csendes-óceán ingressziós eredetű melléktengere, amelyet a Kamcsatka-félsziget, és a Kuril-szigetív választ el a nyílt-óceáni térségtől. Az egymillió négyzetkilométer kiterjedésű Japán tengert Szahalin, a Japán-szigetek és a Koreai félsziget fűzi le a Csendes-óceántól. A Japán-tengert egyaránt jellemzik a sekély self területek, valamint a nagyobb mélységek. Tipikus sekély selftengernek számít a Koreai-szoros és Tajvan között fekvő Kelet-kínai tenger, amelynek medenceterületéhez tartozik a Sárga-tenger is.
A Csendes-óceán melléktengerei közül a Dél-kínai tenger a legnagyobb, a maga 3,5 millió négyzetkilométeres vízfelszínével. A Maláj-félsziget, a délkelet-ázsiai partvidék, valamint Borneó és a Fülöp-szigetek által határolt Dél-kínai tenger gazdag élővilága miatt, a kedvtelési búvárok kiemelt célterületének számít. Területének legnagyobb része sekély self, csak a Fülöp-szigetek nyugati partvidékén mélyül hirtelen 4000 méteres mélységig. A kedvtelési búvárok között méltán népszerű az Ausztrál-ázsiai-középtenger is. A Nagy-Szunda-szigetek által határolt területe, a Banda és az Arafura-tenger egyaránt sekély self területnek számít. (Az Arafura-tenger nyugati vége az egyenlítői pacifikus térség és az Indiai-óceán földrajzi határa is egyben.). A Csendes-óceán keleti partvidékének egyetlen melléktengere az ingressziós eredetű Kaliforniai-öböl. Szerkezeti felépítése sokban emlékeztet a Vörös-tenger szerkezetére. A keskeny és mintegy 1000 kilométer hosszú tengervályú középvonalában a vízmélység eléri a 2.500 métert. Élővilága igen gazdag, vizeiben különösen gyakoriak a nagytestű tengeri élőlények. Így például a Kaliforniai-öbölben gyakoriak a különféle fogas és sziláscet félék, valamint jelentős az itt honos csipkés pörölycápa populáció is.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4.5) átlagos nehézségű 
Thaiföld
