A krétai strandtól a BBC-versenyig
Interjú2/3. oldal
 |
|
Cápa, riasztó szemszögből
|
Érdekes kérdés... Nekem eltelt nagyjából három év, amíg az első versenyen részt vettem, és akkortól kezdve motivált ez, mert a szakmai elismerés nagyon fontos. Mondhatnám azt is, hogy jelenleg pályázati fotósnak tartom magam, mert nekem egy túráról elég egyetlen kép is, ha az jól sikerült. Egy-egy merüléssorozatban egy témával foglalkozok, nem tudok riportszerűen végigfotózni egy túrát, hangulatos felszíni és változatos víz alatti képekkel- van, aki ezt nálam ezerszer jobban csinálja. Aránylag kevés képet hagyok meg a túrán készítettek közül.
Hol tudtál a legjobban, leghatékonyabban dolgozni?
A Vörös-tengerről már beszéltünk, azon belül is szívesen emlékszem vissza a marsa shagrai túrákra, ahol nagyon sok jó képem készült, cápákról, teknősökről, dugongokról. Szintén nagy kedvenc a Lembeh-szoros, ahol minden ideális a fotósok számára, mert nincs mélység és áramlás, a bázisok is fel vannak rájuk készülve, a vezetők pedig felkutatják a témákat, és nem csörögnek, hogy menni kell tovább mert már 30 perce foglalkozok valamivel egy helyen. A merülés túlnyomó részét fotózással tölthetem, a bázison van kameraszoba, nyugodt körülmények között lehet képet nézni, szerelni. A Bahamákon éltem még meg hasonlót, ahol csak cápát lehet fotózni, de azokat aztán folyamatosan, mert mindig ott vannak.
Hol élted meg a legnagyobb találkozásokat?
Voltak emlékezetesek, mint a nagy tigriscápák a Bahamákon, de azért sok kimaradt. Például soha nem láttam még bálnát a víz alatt. Aztán jó lenne orcát is fotózni. A cápák nagy része már "megvolt", még a nagy fehér is, szóval jöhetnek a cetek. Nagyon szeretnék eljutni az Antarktiszra is.
Melyik az a hely, ami sokat adott mert látványos, de fotózni nem igazán alkalmas?
A Cocos sziget talán a világ legjobb búvárhelye, óriási halrajokkal, számtalan pörölycápával, olyan éjszakai merülésekkel ahol százával vadásznak a szirtcápák, szóval ehhez hasonló máshol talán nincs is. Fotózni viszont nagyon nehéz, mert a látótávolság nem olyan jó, merüléstechnikailag is problémás a nagyobb mélység és az áramlás miatt. Gyakran lapulni kell az aljzathoz, kifejezetten nehézkes közel kerülni a cápákhoz. A búvárélmény viszont az egyik legnagyobb, amit valaha átéltem.
Ha valakinek javasolnod kellene egy jó fotós helyet, mit ajánlanál?
Úgy közelíteném meg ezt a kérdést, hogy mit jelent egy búvárfotós szempontjából a megtérülő túra. Ez szerintem azt jelenti, hogy a merüléssorozat végére mennyi jó képet tud felmutatni. Marsa Shagrát gyakran ajánlom, ám manapság Indonézia a búvárfotósok igazi mekkája, felsorolni se lehet a sok különlegesen jó helyet.
Szerinted milyen jellegű fotóban vagy a legerősebb?
Azt hiszem, nem vagyok nagy makrófotós, nem is nagyon szeretem a makrózást, tehát nyugodtan mondhatom magam nagylátó fotósnak. Nagyon szeretem a cápákat, a rájákat, ezek a kedvenc témáim. Eleve jobban szeretek élőlényeket fotózni, nem nagyon érdekelnek a roncsok, mert az alapvetően egy ember által alkotott tárgy a víz alatt, én meg természetfotósnak tartom magam.
 |
|
Víz alatti akt
|
Új és számomra tetsző ága a fotózásnak a víz alatti akt, mindenféle dolgokat gyártok hozzá és az is jó, hogy bárki számára űzhető, hiszen medence mindenhol van. Akkor is lehet foglalkozni vele, amikor az ember éppen nem tud elutazni valahova egy hétre. Mondjuk ez nem igazi búvárfotó, de érdekes képeket lehet csinálni.
Hol tart ma szerinted a nemzetközi búvárfotózás, vannak-e divatos témák, divatos megoldások?
Manapság a természetes fotók a divatosak, illetve az akciófotók. Szóval az a lényeg, hogy valami történjen a képen, az élőlény ne csak úgy ott legyen, hanem mondjuk párzás vagy evés közben legyen megörökítve. A technika óriásit fejlődött, ma már bármit le lehet fotózni, azaz nem elég egy szép kép, kell a történés is. A nagylátószögű közelkép számít most kifejezetten népszerűnek még. Azt is látom, hogy a zsűrik nem annyira favorizálják a meleg tengerekben készült fotókat, ezzel szemben az édesvízi vagy a hideg, északi vizekben készült képekkel sokat el lehet érni. Lazacvonulás, fókák, belugák számítanak vonzó témáknak, mert már mindenki látott pygmy csikóhalas vagy cápás képekből sokat. Az eilati versenyen is a legjobbak között volt a porfólióm, de a többiekkel szemben akik előttem végeztek, nekem kizárólag meleg tengerekben készült képeim voltak. Természetesen, én is szeretném követni ezt a trendet, de elég nehéz megszervezni ezeket a túrákat. Persze a jövő kérdése lesz majd az is, mit nevezünk természetfotózásnak, mit engednek meg a versenyekben, hiszen sokan vitáznak az etetésről és etikai kérdésekről, és voltak mostanában botrányok is ami után sokan elgondolkodtak.
Mit tartasz a legnagyobb sikereidnek, vannak-e kedvenc képeid?
Kedvenc képem nincs, vagy mondhatnám úgy, hogy mindig a legutolsó. Legnagyobb versenysikeremnek a BBC-pályázaton szerzett elismerést tartom, hiszen az a világ legrangosabb természetfotós megmérettetése. Nagy elismerés számomra úgy bekerülni a legjobbak közé víz alatti fotósként, hogy nem tengerparti országból jövök. Az is nagy siker volt, amikor 2008-ban az egyik képem lett az év természetfotója, de természetesen minden más díjamnak is örültem.
Mit szeretnél még elérni fotósként?
Az Antibes fesztiválon szeretnék még jól szerepelni, eddig hetedik hely volt a legjobb eredményem a portfóliók között. Általában portfólióban gondolkodom, mert egy-egy jó képe sokaknak lehet, de tíz jó képet beadni és úgy nyerni nagy teljesítmény. Magyaroknak még az első tízbe kerülés is ritkán adatott meg, bár Bumbinak szép sikerei voltak. Jó lenne majd egyszer könyvet, albumot kiadni, de Magyarországon ez sajnos nem igazán reális.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4.5) könnyű körülmények 
Sopron
