Roncsoló
Külföld1/2. oldal
Ebben az írásban néhány érdekes és kevésbé érdekes roncsmerülésem felidézése volt a cél.
Az ősszel, lapozgatva a naplómat, arra kellett rádöbbenjek, hogy már tíz éve merülök. Volt ezek között az évek között jobb is meg rosszabb is búvárszempontból, akadtak nagyon emlékezetes merülések meg sok olyan, amit ma már nehezebb felidézni. Így aztán úgy döntöttem, bizonyos szempontok alapján egy kis összefoglalásban mesélek néhány búvárkalandomról.Nem volt nehéz eldönteni, miről könnyű információkat gyűjteni a régi naplókból: a roncsmerülések elég jól meghatározható körét jelentik a víz alatti élményeimnek. Ám aztán némi adatgyűjtésbe is kellett kezdeni, ha pici statisztikát is szeretnék csinálni a felkeresett roncsokról, de ez még belefér.
Persze kezdjük az elején! Az első roncs, aminél merültem, a máltai Rozi vontatóhajó maradványa volt. Mindjárt egy mesterséges zátony, nyitánynak- emlékszem, akkor még mélynek tűnt a 30 méter, és nem is tartott sokáig a merülés. A Rozi pont nem az a roncs, ahol az ember lenyűgöző kalandot él át egy hatalmas történelmi roncsnál, hanem inkább a meglepetés erejével hat látni azt, ahogy benépesíti az élővilág a kiszuperált hajót. Ugyanezen a máltai túrán aztán merültünk még az Um El Faroud nevű hajó roncsánál is, és itt már azért érdemes talán megállni egy percre. Amikor az ember elkezdi összevetni az interneten fellelhető adatokat a hajók hosszúságáról, méretéről, akkor rájön, nem olyan egyszerű megállapítani, melyik hajó a legnagyobb. A hosszúság alapján az Um El Faroud kétségkívül egyike volt a legnagyobb hajóknak, ahol valaha merültem- ezt már akkor is éreztem, mert nem sikerült a teljes hosszán végigúszni. 110 méter, ez már tekintélyes, de nem csak ez határozza meg a hajó méreteit, hanem a befogadóképessége is. Az egyszerű búvár itt jön zavarba: 10,000 tonnás hajót említ az egyik forrás, míg a gross tonnage érték 3147. Hát igen, ez az a pont, ahol bőven bele lehet zavarodni a különféle mértékegységekbe, főleg azért, mert a források pontosságát legalábbis nehézkes megítélni. Maradok hát az egyszerű hosszúságnál az összehasonlításkor.
Ha csak a hosszúságot nézem, akkor az Um El Faroud-nál nagyobb roncsokat is merültem: meglepő módon a szintén Máltán merülhető HMS Maori még hosszabb volt amikor a habokat szelte, 115 méterével. Manapság persze jóval kevésbé érzékelhetőek az eredeti méretei, de ettől a tény még tény marad. Arra bizonyítékként, hogy a méret nem mindig meghatározó, említhetem a las palmasi Kalais roncsot, ami 110 méteres, hatalmas, mégsem volt maradandó élmény gran canariai túránkon. A vörös-tengeri roncsok közül sokak számára volt emlékezetes a Salem Express, ami pont 100 méteres, és én is többször merültem. Ám a legnagyobb hajó, amit valaha merültem, az egy picit nagyobb az összes felsoroltnál: 126 méter hosszú és a neve SS Thistlegorm. Igen, ennél a roncsnál már meglehetősen sokan búvárkodtak a Cousteau-féle felfedezés majd az "újrafelfedezés" óta, és számtalan érdekes látnivalója miatt az egyik leggyakrabban felkeresett roncs Egyiptomban. Szóval jó eséllyel sokan mások is ezt a hajót kellene hogy megjelöljék, ha a leghosszabb megmerült hajóról kérdeznék őket. És hogy mik azok a hajók, amiket pusztán a méretük miatt is érdemes lenne felkeresni? Nos, a hozzánk közelebb eső roncsok közül ki lehet emelni a 178(!) méteres ciprusi Zenobiát, de a maximalizmusukról is ismert amerikaiak két mesterséges zátony projektje, a 276 méteres Oriskany és a 160 méteres Vandenberg is beleférne az elképzeléseimbe.Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4.6) átlagos nehézségű 
Budapest
