Európa legnagyobb roncstemetője
Külföld2/2. oldal
A német flotta maradéka még azonban csak egy része Scapa Flow roncsainak. Abból következően, hogy hosszú időn át volt itt a Royal Navy bázisa, sok más hajó is a víz alá került. Az erre ólálkodó első világháborús német tengeralattjárók közül merülhető az UB-116, de más időszakból származó roncsokból is akad. A leghíresebb a második világháború során elsüllyesztett 29,150 tonnás Royal Oak, a legendás brit hajó, amiről úgy gondolták, hogy Scapa Flow jól védett öblében teljes biztonságban van. Az öbölbe vezető keskeny szorosok többségét elsüllyesztett záróhajókkal és egyéb akadályokkal zárták le, és így járhatatlannak tartották, de Günther Prien, az U-47 tengeralattjáró kapitánya 1939 október 14-én sikerrel átszlalomozott az egyik bejáraton, és pontos torpedótalálatokkal elsüllyesztette a Royal Oak-ot. 833 tengerész vesztette le az életét, és az U-47 a britek legnagyobb bosszúságára el is tudott menekülni az üldözésére indult hajók elől. Ma a Royal Oak háborús emlékhelynek és temetőnek számít, így nem merülhető, és ugyanilyen besorolás alá esik a Hampshire és a HMS Vanguard nevű hajó is.
Manapság jó üzletnek számít a búvárok merültetése Scapa Flow térségében, így sokan megfordulnak erre. Jelentős részben a nagy német flotta utolsó hírmondói vonzzák az embereket, de a valóság az, hogy 30-40 méteres mélységben nyugvó csatahajók nem feltétlenül izgalmasak mindenki számára: a felépítmény nagy tömege miatt az összes átfordult süllyedés közben, tehát gyakorlatilag csak egy irdatlan nagy hajófenéknél zajlik jellemzően a merülés. A cirkálók az oldalukon nyugszanak, jobban látszik a felépítmény, de ezeknél sem számít egyszerűnek a búvárkodás. Az UB-116 tengeralattjáró roncsa nehezen felismerhető már manapság. A sekélyebben levő roncsok közül viszonylag népszerű és könnyebben merülhető az F 2 nevű, 1946-ban elsüllyedt német hadihajó és az 1915-ben aknára futott HMS Roedean maradványa.
A két világháborúban a már említett direkt elsüllyesztett kisebb hajók az ellenséget akadályozták, ma viszont ezek a sekélyebb, védett vízben levő roncsok búvárokat vonzanak. A nyugati oldalon a Burra Sound mélyén nyugvó maradványoknál a legjobb a látótávolság talán egész Skóciában: akár 30 méteres, így a fotósok számára is érdemes ezeknek a roncsoknak a felkeresése. Ám a keskeny szorosban az erős áramlás miatt nem mindig lehetséges a merülés. A keleti oldalon az elsüllyesztett hajókról azt hitték, tökéletesen lezárják a hajók útját- a Royal Oak tragédiája bizonyította, hogy az angolok nagyot tévedtek. Ekkor az itt levő szigetek közötti szorosokat nagy betontömbökkel zárták el végleg Winston Churchill utasítására, és manapság ennek a tetején fut a szigeteket összekötő út. Ennek két oldalán egészen sekély vízben lehet búvárkodni a maradványoknál, de a látótávolság már nem olyan jó, mint nyugaton, maximum 5-10 méter.
A merülést Scapa Flow-nál meghatározza a változékony, alapvetően hűvös időjárás. A felszínen bármikor feltámadhat a szél, a víz pedig nyáron sem melegebb 15 foknál. Ezek a körülmények egyértelművé teszik, hogy komfortosan merülni kizárólag szárazruhában lehet errefelé. A látótávolság a nagy német roncsok körül 10-15 méteres lehet, de a május végi és szeptemberi planktonrajzás idején lényegesen rosszabbra kell számítani. Állítólag az év első hónapjaiban a leginkább tiszta a víz, de a téli Skócia még kellemetlenebb időjárása miatt ezt csak nagyon kevesen tapasztalták meg. Noha az időjárás meg tudja hiúsítani a napi merülési terveket, Scapa Flow fekvése miatt mindig akad egy alternatív merülési lehetőség valamelyik oldalon. Az viszont szinte minden helyre igaz, hogy a roncsokat benépesítette az élővilág, így ha a hajó nem túl érdekes, vagy esetleg nem is felismerhető, az állatok miatt izgalmassá válik a merülés.A német roncsok nagyok, néhol nagy nyílásokat láthat a búvár, de a beúszás kizárólag tapasztalt, megfelelően felszerelt búvár számára lehet realitás, mert az eleve közepes látás a felkavarodó üledék miatt még rosszabb is lehet és a hatalmas hajótestekben könnyű eltévedni. Több ember életét követelte már az, hogy nem vették figyelembe ezeket a dolgokat. A nyugvóhelyeken a tenger 35-45 méter mély is lehet, tehát a merülések során gyakran csúszik dekóba a búvár. A víz hideg, a merülés fárasztó- tanácsos még a szokásosnál is konzervatívabb lenni, a második merüléseknél pedig a sekély, de még mindig érdekes roncsokat felkeresni. A látótávolság és a nagy mélység miatt a német roncsokat nehéz fotózni, a legjobb esélyeket a nyugati záróhajók kínálják a fotózásra. Összességében Scapa Flow nem a tapasztalatlan búvárok terepe, és azok sem fogják szeretni, akiket nem vonz a hideg vizes merülés. A tapasztalt roncsbúvárok viszont Európa egyik egyedülálló helyén merülhetnek, történelmi jelentőségű hajók maradványainál.
GR
Ízelítőként néhány videó:
Scapa Flow on the MV Jean Elaine
Meg Divers at Scapa Flow
Scapalow2
(átlag: 3.5) átlagos nehézségű 
Budapest
