Cápaenciklopédia: az ezüstuszonyvégű szirtcápa
Tudomány1/2. oldal
A szirticápák közé sorolt fajok egyik legnagyobbikával ismerkedhetünk most meg.
Albumhoz klikk a képre.
|
Az ezüstuszonyvégű szirtcápa biológiája, anatómiai jellemzői
Az ezüstuszonyvégű a közepes-nagytestű cápafajok közé tartozik. A hímek mérete általában 1,8-2,5 méter, a nőstények testhossza meghaladhatja a 3 métert is. Ezzel az impozáns mérettel az ezüstuszonyvégű a szirticápa populáció legmegtermettebb tagja. Teste megnyúlt, torpedó formájú. A rosztrum csúcsos, az alsóállású száj félkör alakúan ívelt. Az öt-öt kopoltyúrés közvetlenül a mellúszók töve előtt található. Az első hátúszó háromszög alakú és csúcsos végű. A második hátúszó kicsiny, a faroknyél előtt, és pont a farokalatti úszó felett található. A mellúszók hosszúak, jól fejlettek, sarló formájúak, a végük hegyes. A páros has alatti úszók lapos háromszög-alakúak, a felső lebeny hosszú és csúcsos végű. Az alsó lebeny külső éle közel 90 fokos szöget zár be a farokúszó felső lebenyével. Az első hátúszó csúcsát és hátsó szegélyét,, a farokúszó hátsó szegélyét, továbbá a mell, a has, és a farokalatti úszót fehér sáv díszíti, amelyről a faj a nevét is kapta. Az úszók fehér szegélye teszi könnyen megkülönböztethetővé az ezüstuszonyvégűt a hozzá igen hasonló szürke szirtcápától (Carcharhinus amblyrinchos). A háti testtáj szürkéskék, a ventrális, azaz a hasi oldal fehér színű. A szemek normál méretűek, a retina szürkés árnyalatú. Erős fényviszonyok esetén a pupilla macskaszerűen , függőlegesen szűkül. A szemeket fehér színű pislogóhártya övezi, amely harapáskor teljesen betakarja a szemgolyót. Az ezüstuszonyvégű elevenszülő, viviparus cápafaj.
A nőstények 12 havi vemhességet követően 1-11 ivadéknak adnak életet. A szaporulat általában 5-6 újszülöttből áll. Az újszülött ezüstuszonyvégű cápák átlagos mérete 60-65 centiméter. Az ivadékok életük első néhány hónapját lagúnák, vagy mangrovés partok védett vizeiben töltik, mielőtt csatlakoznának a felnőttekből álló kisebb csoportokhoz. Az ezüstuszonyvégű szirtcápa aktív ragadozó. Táplálékrendje igen változatos, különféle fenéklakó (benthikus) és korall, illetve nyíltvízi csontoshalakat zsákmányol. Elejti a mérgező fenéklakó sziklahalakat (Scorpenaidea), a méretesebb fűrészes-sügéreket (Serranidae), vagy például a korallzátonyokon igen gyakori papagájhalakat (Scaridae). Gyakran prédál nagyobb testű nyílt vízi halakat, többek között tüskésmakrélákat (Carangidae) és tonhalakat (Thunidae). Előszeretettel vadászik a méretes, kecses megjelenésű foltos sasrájára (Aetobatus narinari), de elejt más, kisebb cápafajokat is. Nappal és éjszaka egyaránt aktív.
Az írás a következő lapon folytatódik!