Cápaenciklopédia: a szürke szirtcápa
Tudomány1/2. oldal
A búvárok által leggyakrabban látott cápafajok egyikét ismerhetjük meg ezúttal alaposabban.
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A szürke szirtcápa biológiája, anatómiai sajátosságai
A szürke szirtcápa a kis, illetve közepes méretű cápafajok közé sorolható. Más fajokhoz hasonlóan ennél a cápafajnál is a nőstények a nagyobbak, maximális testhosszuk 2,5 méter. A hímek testmérete kisebb, legfeljebb 2 méteresre nőnek meg. A szürke szirtcápa testfelépítése klasszikus "cápaforma", megnyúlt, torpedószerű. A rosztrum lekerekített, az alsóállású félkörösen ívelt száj a szemek mögé nyúlik. A mellúszók enyhén hajlított háromszög alakúak. A hát magasan ívelt. A hátúszó a mell és a has alatti úszók között található. A kicsiny második hátúszó alatt találjuk a páratlan farok alatti úszót. A farokúszó jól fejlett, aszimmetrikus (heterocerk) szerkezetű. A farokúszó alsó és felső lebenyét, valamint a második hátúszó és a farokúszó élét fekete színű sáv díszíti. A hátúszó csúcsát és hátsó élét gyakran egy fehér színű csík övezi. Emiatt időnként összetévesztik egy másik, testfelépítésében a szürke szirtcápához nagyon hasonló szirticápa félével, az ezüstuszonyvégű cápával (Carcharhinus albimarginatus, Ruppell, 1837). A két faj megkülönböztetése ennek ellenére egyszerű, mivel a C. albimarginatus farok és mellúszói élét is egy-egy fehér sáv határolja. Az állat dorzális testtája sötét, illetve kékesszürke, a hasi oldal fehér színű. A szürke szirtcápa retinája szürkésfehér, és a szemeket -hasonlóan a Carcharhinidae családhoz tartozó összes többi fajhoz- pislogóhártya védi, amely harapáskor reflexszerűen ráhúzódik a szemgolyóra. A pupillák nyílása "macskaszerű", függőleges állású. A szürke szirtcápa elevenszülő, ún. viviparus faj. A nőstények, 12 hónapos vemhességi idő után átlag 1-6 ivadéknak adnak életet. Az ivadékok születéskori testhossza 45-60 centiméter közötti.
A szürke szirtcápa a korallzátonyokhoz kötött életmódot folytat, ennek megfelelően a zsákmányát is nagyobbrészt az itt honos csontoshal-félék, a pillangósügérek (Caetodontidae), az angyalhalak (Pomacanhtidae), a papagájhal-félék (Sparidae) és a fűrészes sügérek (Serranidae) alkotják, de kedvelt zsákmányát alkotják a lábasfejűek, különösen a nyolckarú polip-félék (Octopus sp.) is.
A korallzátony ökoszisztéma részét alkotó különböző szirticápa-félék élettere csak a zátony egy-egy meghatározott régiójához fűződik. Mivel ugyanazon ökoszisztémán belül az egyes szirticápa fajok más-más ökológiai fülkét foglalnak el, emiatt az egyes fajokhoz tartozó egyedek sem konfrontálódnak egymással. Ebben rejlik annak a magyarázata, hogy egy viszonylag behatárolt területen belül, miért észlelhetünk akár hat-hét különböző szirticápa fajt is egyszerre. A szürke szirtcápák mindig a korallzátony nyílt-tenger felé néző oldalán, a leszakadás, az ún. "drop-off" mentén, a közepes mélységektől, magyjából 20 métertől, a nagyobb mélységekig, mintegy 60-70 méteres vízmélységig fordulnak elő. A szürke szirtcápa legfeljebb 150 méteres mélységig hatol le. Diurnális, azaz elsősorban nappal aktív cápafaj.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4.1) átlagos nehézségű 
Málta
