Karnyújtásnyira a búvárszezon
A búvárkodásról1/2. oldal
Májustól kezdődően szokás nekiindulni a legtöbb nem túl távol eső helynek. Tanácsaink kezdőknek és haladóknak.
A májusban elkezdett búvártanfolyam elég jó időzítésnek tűnik, hiszen a nyílt víz merülésekre már elfogadható hőmérsékletű vizekben kerülhet sor, idehaza és külföldön egyaránt, aztán a nyári utazások alatt lehet még egy kis rutint szerezni. Az alapelv a szokásos: nem búvároktatási rendszert kell választani, mert igazi különbség nincs az alapszintű búvártanfolyamok között. Sokkal fontosabb a személyes szimpátia, ami az oktatókkal való találkozás során alakulhat ki. Az ár fontos, de nem perdöntő, hiszen nem mindegy, mi van benne: hány uszodai foglalkozás és milyen segédanyagok, része-e a nemzetközi kártya díja, illetve a vizsga hol zajlik. A magyarországi vizsga talán nem való mindenkinek, de aki úgy gondolja, a rosszabb látótávolságú bányatavakban is szívesen ismerkedik a merülés világával, részesítse előnyben a felszínen is kiépítettebb vizsghelyszíneket (pl. Dorog, Gyékényes), ahol nem a semmi közepén kell ücsörögni a merülések között.A külföldi búvárvizsga minden bizonnyal az egyik legjobb kombináció jelen gazdasági helyzetben, hiszen egyszerre tanul és élményeket szerez az ember, gyakorlatilag egy túra áráért. Ha az idő kevesebb, az adriai hosszú hétvége még mindig bele kell, hogy férjen, aki pedig egyből trópusi tengerekre vágyik, Egyiptomban is ismerkedhet a búvárkodással. De bármelyik is jön szóba, érdemesebb elmélettel és uszodázással idehaza foglalkozni, hogy kinn ne kutyafuttában kelljen ezt csinálni, és persze esetleg már uszodában kiderüljön, ha van valami komolyabb kihívást jelentő feladat a tanfolyam anyagában. A legtöbb búvároktató több alternatívát is kínál a vizsgázásra, de ezt érdemes még tanfolyam előtt egyeztetni. Egyébként az alapfokú (open water) búvártanfolyam nem is túl hosszú és nem is túl nehéz, főleg abba belegondolva, mennyi élményt adhat a búvárkodás.
Aki teljesen bizonytalan abban a kérdésben, hogy búvárkodjon-e vagy sem, még mindig nyitva áll számára a próbamerülés lehetősége. Ez egyszerű, nem is túl drága ismerkedési esélyt jelent a víz alatti légzés kalandjával. Az az igazság, hogy egy ilyen rövid és nem túl bonyolult program esetében a kezdő esetében két korrekt alternatíva merülhet fel: vagy a biztonságos és jó látótávolságú medence, ahol korrekt módon kipróbálható ez az egész dolog, vagy pedig egy kellemesen meleg vízű tenger, ahol vannak látnivalók. Utóbbi jellemzően nyaralási program szokott lenni, de a minden tapasztalat nélküli búvár olyannyira nem tudja megítélni, mennyire komolyan és biztonságosan bonyolítják a próbamerülést egy külföldi bázison, hogy érdemesebb megfontolni egy medencés próbát, és ha az élmény tetszik, akkor tanfolyamozni és úgy merülni külföldön. Mert a medencében is éri egy alapvető benyomás az embert a búvárkodásról, ami segítheti a döntésben.
Minden búvároktató és búváriskola tud tanácsot adni a tekintetben, hogy milyen felszerelést érdemes mielőbb megvenni. Aki nem tanfolyamozna, csak a tengerben szeretne kicsit több kalandot, egy jó minőségű és jól illeszkedő maszkot (a választáshoz segítséget ebben a cikkben adtunk), egy légzőcsövet és egy uszonyt érdemes vásárolni. Ez utóbbiból, ha valaki komolyan gondolja a búvárkodást hosszabb távon is, jobb (ez jellemzően drágább is sajnos) pántosat érdemes választani egy csizmával. Utóbbi vízicipő helyett is megteszi a sziklás tengerpartokon. Egy ilyen szett ára 25-40 ezer forint közé eshet. Nincs ingyen, de gyakorlatilag sok éven át megbízhatóan szolgálhatják a gazdájukat a felszerelések.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Budapest
