Legutóbbi tesztünkben arra voltunk kíváncsiak, egy kis autó használhatóságán segít-e, ha üléspozíciójában és felépítésében inkább a kisteherjárművekre hajaz- azaz mennyire alkalmas búvárautónak. Most folytatjuk ezt a vonalat: a Peugeot Partner Tepee Outdoor a márka ismert és kedvelt kisteherautójának átalakított, aktív kikapcsolódást kedvelő családok számára készített személyautója.
Szokásunkhoz híven először megvizsgáljuk praktikum és csomagkapacitás szempontjából. Tesztünkhöz a már megszokott közepes búvártáskát és a 15 literes acélpalackot használjuk.
Az autó hossza a legtöbb eddig vizsgált személyautóval azonos kategóriába esik, 4,38 méter hosszú, viszont azoknál jelentősen magasabb, 1,8 méter, átlag felnőtt nem is igen lát át felette. Az üléspoziciók miatt személyenként lényegesen kevesebb hosszúságra van szükség. Ezekből következően egy igen tekintélyes, kalaptartóval 675, azt felhajtva, de még mindig csak az alap csomagteret használva 1350 litert kapunk. Ez azért jelentősnek hangzik, és tényleg az is. Ahogy a képen is látszódik, a hosszával sincs baj, a palack és a táska is kényelmesen elfér, egymás mellett három táska simán még kalaptartó alatt is, sőt megkockáztatom a négy komplett búvárnyi felszerelést is. Ha pedig a kalaptartót felhajtjuk, akkor garantáltan elfér négy felszerelés, sőt, plafonig kihasználva a rakteret akár több is. Ha valaki annyira elvetemült, hogy nagyobb csapattal utazik mondjuk az Adriára, és a többiek hagyományos személyautósok, a hátsó üléseket felhajtva 3000 liter, tehát három köbméternyi teret kapunk, ahová azért jelentős mennyiségű cucc súvasztható be, de az osztva dönthető ülések miatt variálhatjuk is a teret. Nincs mit tovább ragozni, az autó megörökölte elődje teherkapacitását, nem hiszem hogy ezen a fronton bármi panasz érheti a Peugeot Partner Tepee-t. Hátsó ajtaja felfele nyílik és jó nagy, esővédelemből is jól vizsgázik.
Nézzük tehát az utasteret. Ez az autó személyautónak készült, nem teherautóba raktak plusz egy padsort. Ennek megfelelően a belső tér ha nem is luxusautós, de teljesen személyautós kivitelű. Nincsenek kilátszó vasak, durva használatra méretezett burkolatok, mint ami a haszonjárművekre jellemző. Sokkal inkább találunk közepes minőségű műanyagot, kellemes kárpitozást az utastérben. A felépítése természetesen azért inkább áruszállítós, általam csak hokedlinek becézett üléspozícióval. Ennek megfelelően kicsit buszos a kormányszög, a műszerfalra felrakott váltó illetve a műszerfal kialakítása bár erre utal, de minőségük ennek ellenére kulturált, és a kényelmünkről is kellőképpen gondoskodik.
Árúszállítók világából érkeztek a hátsó tolóajtók, amiket már az előző tesztben is dicsértem, praktikus megoldás.
Felszereltségtől és modelltől függően a megszokott személyautós extrákat rendelhetjük, amit én ezek közül praktikusnak találtam az a (két zónás) digitklíma, tempomat a hosszú utakhoz, és fontos a tolatóradar is. Praktikus az alapfelszereltségben benne lévő napellenző feletti tárolórekesz, tetszett a hátsó-középső ülés asztallá alakítása, jól jöhet a sok praktikus tárolórekesz. Jó ötlet, hogy mind a két első ülés saját könyöklőt kapott - cserébe kényelmetlenül magasan van, pedig nem vagyok magam sem törpe a 183 centimmel. Apropó méret, kényelmesen elfértem a magasságomhoz beállított első ülés mögött, tehát felnőttre méretezett a hátsó sor. Természetesnek tekinthetjük a kategóriában a tetősínt, így ha mégis kevés lenne a helyünk, a tetőbox rögzítése sem gond, és figyelmes apróság a beépített árnyékoló a hátsó ajtóknál. Biztonság terén a négy tárcsafék mellett természetesen jár az ESP, ABS, ASR és az oldal- valamint a függönylégzsákok sem hiányoznak.
Az írás a következõ lapon folytatódik!
(átlag: 3.7) átlagos nehézségű 
Horvátország
