Búvárverda: Fiat Qubo 1.3 Mjet
Egyéb1/2. oldal
Búvárverda sorozatunkban most kitérőt teszünk a kisebb méret felé: lehet egy négy méter alatti autó is praktikus számunkra?
Profilból
|
Csapjunk is bele, nézzük mennyiben alkalmas egy vagy több búvár számára?
A pakolhatóság vizsgálatához ismét az itthon legnépszerűbb 15 literes acél palackot, és egy Aqualung Classic, azaz közepes méretű megtömött búvártáskát használunk mértékegységként.
Az autó felépítése tehát inkább a kisteherautókkal rokon, ennek egyik jellegzetessége a hátsó ajtó. Hatalmas, felfelé nyíló fémlemez, ami igazán jól pakolhatóvá teszi akár nagy méretű tárgyakkal is az autót, és eső esetén akár egy kisebb adriatúrányi búvártárs elfér alatta. Apró hátránya talán, hogy parkolásnál figyelni kell, legyen elég hely kinyitni. Ha nincs hely akkor se keseredjünk el, ugyanis a hátsó utasajtók tolóajtók, és adott esetben innen is hozzáférünk a csomagtérhez, de szerintem a hátul ülőknek is nagyon kényelmes megoldás, a Fiatnál a tetejében a két oldali tolóajtó alapfelszereltség.
És akkor el is jutottunk a csomagtérig. Nos, alapterülete nem nagy, sőt- kicsi, de erre azért számítottunk. Palack hosszában esélytelen, hogy elférjen és így nyilván az annál hosszabb búvártáska sem. Keresztbe rakva tele is vagyunk, ez tehát nagyjából hozta amit várt az ember, bár hozzáteszem azért az autó hosszához képest így sem rossz, 330 liter, ha kalaptartót kivesszük 650, de ilyenkor ajtó nyitáskor azért figyeljünk, ne guruljon ki semmi hátul.
Egymásra csukva
|
Nem tudom egyértelműen bírálni vagy dicsérni a megoldásokat, nekem szimpatikusabb amikor az ülőfelületet előrehajtom és a háttámlát helyére lehajtva kapok egy sík felületet, így szerintem az egymásra hajtogatott ülés, ha nem szereljük ki, túl sok helyet foglal. Ennek ellenére ha azt nézzük, még mindig egy dög nagy, a gyártó szerint kettő és fél köbméteres teret is nyerhetünk a kisautónkban, azért ez komoly. Egyszóval alapesetben valóban kevés a raktér, de kompromisszumokkal egész jól pakolható kisautót ismertem meg a Qubo-ban.
Továbbhaladva az autó méreteit vizslatva nézzük az utasteret. A magas (én csak hokedlinek hívom) üléspozíciónak köszönhetően meglepően jól el lehet férni, a 182 centimmel még magam mögött is tudtam ülni. A hatalmas üvegfelületek világos belső teret és jó kilátást adnak, mint ahogy a teherautós nagy elefántfül tükrök is. Anyaghasználat egyszerű, de vidám és személyautós, sőt a nálunk járt felszereltségű modellben szinte környezetidegen elem is volt, például a multikormány, vagy a hangvezérlő egység- túlzottan kilógtak az autó minőségi szintjéből, de az ilyennek az ember inkább örül. Szerencsére nem találunk kisteherautós borzalmakat sehol, mint a csupasz, kárpit nélküli felületek, ócska műszerfal, slaggal tisztítható üléshuzat- ezt az autót személyautónak tervezték, nem egy teherbe szereltek még egy padsort. Hátsó utasainknak is jó kilátás van, sőt a hátsó ablakfelületeket be is sötétítették.
Az írás a következõ lapon folytatódik!