EPIRB rendszer a Cassiopeián
(Hirdetés)Sokszor kerülnek szóba az elsodródásos esetek, ezek kivédésének egyik leghatásosabb eszköze a személyes vészhelyzeti jeladó.
Az EPIRB (Emergency Position Indicating Radio Beacons) elnevezés többféle típust is takar. A hajókon vagy személyeken használatos, 406 Mhz-es jeladók, amelyekkel azonnali műholdas riasztást lehet kiadni, nagyon hasznosak a nyílt tengeren, és sok ember életét mentették már meg. A régebbi, 121,5 Mhz-es rendszer is él még, de a parti őrség segítségére inkább számító magányos hajósok számára a 406-os ajánlható. Természetesen búvár is vásárolhat magának ilyen berendezést (van olyan, ami a vészjelzéssel együtt az elsodródott személy aktuális GPS-koordinátáit is sugározni képes), ezt névre szólóan kell regisztrálni a rendszer központjában, és ezzel elvileg a világ bármely pontján merülve is nagyobb biztonságban érezheti magát a tulajdonos. Magának a Cassiopeia hajónak is van ilyen frekvencián üzemelő, műholdas vészjelzést leadó egysége, de ez a hajó bajbakerülésének jelzésére szolgál.
Ám a búvárkodás valamelyest mégis eltér a hajósok világától, hiszen a búvárokat a hajó legénysége várja, eltűnésük esetén ők indulnak azonnal a keresésükre. Ilyenkor a vízben lebegő, magányos búvár számára a gyors segítség a fontos, elsősorban a saját hajója részéről, tehát a búvár és a hajó közti kapcsolat biztosítása az elsőrendű. Amennyiben a személyes jeladó jelét venni képes vevő is van a hajó fedélzetén, ez nagyon leegyszerűsíti a helyzetet. A Sea Marshall 121,5 Mhz-es frekvencián sugárzó, kis méretű jeladóját minden búvár magára rögzítve viselheti. Amennyiben a merülés a normális módon zajlik, használatára nincs szükség, a víz- és 100 méterig mélységálló készülék véletlenül nem képes aktiválódni. Természetesen a kiadott nemzetközi vészjelzés miatt nem is azt a célt szolgálja, hogy a pár méterre levő zodiacot közelebb tudja hívni a búvár, hanem a valódi vészhelyzetekben kell aktiválni.
Mi is történik ilyen esetben? Ha a búvár a felszínre emelkedve egyedül találja magát, és a hajót sem látja, értelemszerűen először körbenéz, próbál vizuálisan kapcsolatot teremteni, felfújja a bóját, integet. Ha kis idő elteltével sem siet senki a segítségére, akkor kell a jeladót aktiválni. Az időtényező két szempontból fontos. Ha feleslegesen, korán adja le a riasztást a búvár, akkor esetleg riasztja a parti őrség egységeit is, és egy mentőakció költségeit neki kell viselnie. Ha túl későn teszi ezt meg, akkor pedig a vevő hatóköréből kerülhet ki. Tehát a lényeg az, hogy amikor egy normális várakozási idő elteltével még nyomát sem látja a hajónak, a búvár aktiválhatja a berendezést. A telepített vevőegység egyrészt képes mutatni a jeladó irányát a hajóhoz képest, másrészt a távolságról is nyújt egy hozzávetőleges információt. A búvár irányába haladó hajó pedig szinte biztosan megtalálja az elveszettet. A helyzet komolyabbra fordulása esetén a parti őrség mentőegységei (elsősorban a repülők, helikopterek) is nagyobb esélyt kapnak a búvár megtalálására, a magasból több tíz kilométer távolságból is veszik a sugárzott jeleket.
A kicsi adó akár napokig képes jeleket sugározni. Flexibilis antennája a búvár bójájához rögzíthető, így növekszik az adások vételi körzete. Elméletben nagyjából öt mérföld (azaz nyolc kilométer) távolságból is vehető lenne a jel, de a gyakorlatban inkább előforduló 1-2 mérföldes távolságból még szinte biztosan érzékelhető, hullámzás esetén is. A rendszer használhatóságáról első kézből kaptunk információt.
A sokak által ismert Cassiopeia szafarihajó egy teljes, a vevőből és a személyes adókból álló rendszerrel büszkélkedhet, amit a búvárok díjmentesen használhatnak. Ez a rendszer jelen pillanatban csak elvétve található meg más hajókon a Vörös-tengeren, noha a körülmények sokszor indokolttá tennék. A Cassiopeián a tesztelés során könnyen sikerült megtalálni az olyan távolságban levő búvárt, akinek a helyzetét vizuálisan már képtelenség volt megállapítani. Minden bizonnyal az a jövő útja, hogy egyre több hajón találkozhatunk majd ilyen rendszerrel. A jelenben viszont a Cassiopeia a kevesek egyike, amelyiknek már van ilyen eszköze. Az odafigyelés, a gondos tervezés segíthet abban, hogy ne forduljon elő elsodródás, ám azt száz százalékosan kivédeni nem lehet. Az EPIRB rendszer, akár Egyiptomban, akár Szudánban merüljön is a használója, abban a valószínűtlen, ám roppant veszélyes helyzetben menthet életet, amikor minden más megoldás csak tű keresése a szénakazalban.