Elveszve, de nem elhagyatva
FelszerelésekMinden, amit a különféle elektronikus vészhelyzeti jeladókról tudni kell és érdemes.
A jelzőberendezéseket a használt frekvencia alapján, három csoportra oszthatjuk:
406 Mhz es rendszer:
406 Mhz-es rendszer, a Cospas-Sarsat műholdak által monitorozott frekvencia (a régi 121,5 Mhz analóg frekvencia figyelése 2009-től megszűnt) globális lefedettséget biztosít, tehát a világ bármelyik pontján működik. Amikor vészhelyzetbe kerülünk, aktiváljuk a jeladónkat, ami egy digitálisan kódolt jelet küld a műholdnak, így egyéb jelforrások nem zavarhatják. A helyzetünket meghatározva, vagy ha van a készülékünkbe beépített GPS, akkor a pozíciónkat továbbítja a műholdnak, ami nagyban szűkíti a keresési területet. A műhold riasztja a Vészhelyzeti központot, ahol megszervezik a mentésünket.Minden PLB-t (Personal Locator Beacon, azaz Személyi helyzet jeladó) regisztrálni kell, ami több szempontból is előnyös. A téves riasztások elkerülhetőek telefonhívással vagy rádiós kapcsolatba lépéssel, így komoly költségtől kímélhetjük meg magunkat. A keresés megkezdése előtt már tudják a regisztrált információk alapján, hogy tengeri, légi vagy akár egy búvár kereső eszközről történt a riasztás. Azonban ha ezt végiggondoljuk egy valós, nyílt tengeri búvár elsodródás esetén, nem biztos, hogy a legjobb megoldást választottuk. Vizsgáljuk meg a folyamatot: bekapcsoljuk a jeladónkat, a saját búvárhajónk -ami elvileg a legkézenfekvőbb segítség lenne- nehezen tud részt venni a keresésben, hiszen semmilyen tőlünk érkező elektronikus segélykérést nem tud fogadni. Ha a riasztási jelzést sem tudjuk leadni, akár órák is eltelhetnek míg a keresésünkre indulnak. A központ riasztásáig 2 óra is eltelhet, és ha tényleg egy távoli, minden civilizációtól mentes helyen merülünk, akkor lehet, hogy a segítség több száz kilométeres körzetből érkezik, miközben esetleg csak pár km-re vagyunk a hajónktól. Összefoglalva előnyös, hogy az eszköz a világ bármelyik pontján működik és nincs szükség vevőegységre, ám a mentőegység megérkezéséig sok idő telhet el.
McMurdo PLB ~350 USD
121,5 Mhz rendszer:
A régebbi 121,5 Mhz vészhelyzeti frekvencia analóg, ami ma már csak "földi" bázisállomással kommunikál, így elsősorban lokális keresésre alkalmas. Tehát rendelkezni kell a közelben egy vevőegységgel, ez az eszköz a föld geometriájából adódóan globális lefedettségre nem alkalmas. Amennyiben aktiváljuk a jeladónkat (azaz a PLB-t), akkor a búvárhajónkon lévő vevőegységre riasztást ad le, hogy váratlan esemény történt. Mivel a jeladókat regisztrálni nem szükséges, így az esetről több információt nem kaphatunk. A vevőegység behatárolja a jel irányát és a becsült távolságot, amit nagyban befolyásolnak a felszíni körülmények (hullámzás, domborzat). Mivel a jel egy analóg forrás, ezért könnyen interferencia léphet fel, ez nehezítheti a keresést. A 121,5 MHz frekvencia GPS adatot nem képes továbbítani.Ha egy nyílt vízi helyzetet vizsgálunk, akkor alkalmas eszköznek tűnhet ez a jeladó, mert a legközelebbi segítséget a vevőegységgel felszerelt búvárhajónk nyújthatja. A riasztás ide is történik, és rossz látási viszonyok esetén nagy segítséget nyújthat a keresésben. Amennyiben a parti őrség riasztása szintén megtörténik, a keresésünkre induló hajókat és repülők rendelkezni fognak a vevőegységgel. Nagy előny, hogy a vészhelyzet jelzése azonnal megtörténik, ám ha a saját búvárhajónkon nincs vevőegység, akkor saját biztonságunkat csak korlátozottan szolgálhatja egy ilyen jeladó.
Sea Marshall ~450 USD
VHF rendszer:
Az elveszés kérdését viszont más irányból is megközelíthetjük, mégpedig vevő oldalról: melyik az a kommunikációs eszköz ami minden hajón megtalálható? A választ biztosan sokan tudjátok, mégpedig ez a VHF (Very high frequency) rádió. A 156 és 176 Mhz tartományban müködő csatorna, ami a különböző csatornákon keresztül alkalmas hang és vészhelyzeti kommunikációra. Tehát ,ha lenne egy vízálló, kézi akkumlátorral rendelkező rádiónk, már nagy lépést teszünk a vészhelyzeti problémák kezelésében. Hiszen a felszínre érkezve tudnánk kommunikálni a hajónkkal, illetve még súlyosabb esetben a környékbeli hajókkal is.Felmerül a kérdés, hogy mi történik akkor ha elveszünk, vagy az időjárási viszonyok miatt nem láthatjuk a hajónkat, és semmilyen tájékozódási pont nem áll rendelkezésünkre? Akkor szükségünk lesz egy GPS -re, ami a rádióba van integrálva, így akár beolvashatjuk a pozíciónkat. Vagy, ha a helyzetünk nem javul, a modern hajózási rádiókra ami DSC (Digitális szelektív hívó) modemmel van felszerelve, rövid "sms" jellegű vészhelyzeti jelentést küldhetünk. Ez az üzenet tartalmazni fogja a küldő készülék MMSI (Maritime Mobil Service Identitiy) számát, és GPS koordinátáját, mivel a készülék aktiváláshoz regisztrálnunk kell egy nemzetközi adatbázisba.
Az eszköz nagy előnye, hogy szinte az összes tengeren és búvár desztinációnál használható, így alkalmas segítség a bajba került búvárnak. A tesztek szerint valóban egyszerűen használható és jól működik, az Andromédán mi is ilyenre cseréltük le a korábban használt rendszert.
Nautilus Lifeline ~300 USD
Minden vészhelyzetre a legjobb módszer a megelőzés. Próbáljunk meg mindig tudatában lenni a saját határainknak, és ha úgy érezzük, hogy a körülmények nem alkalmasak a merülésre, akkor halasszuk el a vízbemenetelt. Semmilyen eszköz nem garancia arra, hogy biztosan megtalálnak! Ezért ne vállaljunk extra kockázatot ezen eszközök birtokában sem!
Mindenkinek biztonságos merüléseket!
Selmeczi Dániel
www.selmeczidaniel.com
(átlag: 4) nehéz körülmények 
Budapest
