Cousteau-ról, Cousteau-tól
A búvárkodásról1/2. oldal
A búvárkodás francia úttörőjének munkásságáról sokat lehet olvasni. Most a kezdeti éveket idéző könyvekről ejtünk szót.
Azért választottam ezeket a fél évszázados írásokat, mert ezek abban a hőskorban születtek, amikor még abszolút nem vált tömegessé a búvárkodás. Elképzelem, hogy milyen hatással lehettek a korabeli magyar olvasóra a hihetetlennek tűnő leírások, és ha ebbe belegondolunk, bizony máshogy olvassuk ezeket a kalandos történeteket. Mert kalandban bőven volt része azoknak az embereknek, akik szinte saját magukon kísérletezve indultak újra és újra a tenger mélyének felkutatására.Itt van például A csend világa, amelyet a kapitány Frederic Dumas szerzőtársaként jegyez. Cousteau és Dumas összebarátkozásával indul a történet. A két lelkes fiatalember, akik először a víz alatti vadászat rabjaivá lettek (milyen érdekes, hogy "a másik nagy öreg", Hans Hass is így kezdte), majd forradalmi sűrített levegős készülékük birtokában egyre inkább a filmezés és a tudományos kutatás felé fordultak, az évek alatt számtalan kalandot éltek át. A könyv azért nagyon érdekes, mert a kezdeti időt, az első lépéseket a Cousteau-hoz illő alapossággal, bár időnként kissé szárazan mutatja be. Tanulságosak a történetek az önmagukon végzett kísérletekről. Hogy aztán ezekért mekkora árat kellett fizetni időnként, Maurice Fargues története igazolja, aki egy 120 méteres levegős mélymerülés során vesztette életét. Talán ha a sors szeszélye folytán nem övé az első merülés lehetősége, a búvárkodás története is más irányt vesz?
De azt is látni kell, hogy nem csak magukon kísérleteztek ilyen drasztikus módon. Azután nem sokkal, hogy maguk a búvárok merültek robbanó gránátok mellett, az élőhelyek halállományát is robbantással mérték fel. Ezek a módszerek újak és forradalmiak voltak, sokat tanultak is belőle. Ma már persze ez nem elfogadott a tudományban, mint ahogy a tudományos célú bálnavadászat sem, de félő, hogy a japánoknak ma is hivatkozási pont Cousteau kapitány. Csak éppen azt felejtik el, hogy ő nem ezerszámra vadászta őket... Különlegesség olvasni arról is, ahogy a tengerésztiszt Cousteau és katonákból álló csapata milyen hadi megbízásoknak tett eleget a háború után.
Nyilván Cousteau sem volt tévedhetetlen. Az óceán kimeríthetetlenségéről szóló elméletről sajnos ma már jól tudjuk, hogy nem teljesen igaz. Az sem igazán akar megvalósulni, hogy az emberek a víz alá költöznének. Mint ahogy sok kiváló női búvár, netán eredményes búvároktató felhúzhatná a szemöldökét az alábbi mondaton: "Az asszonyok általában idegenkednek a búvárkodástól, sőt majdnem sértve érzik magukat, ha férjük leszáll a mélybe." Ezeken a dolgokon talán el lehet töprengeni, de alapvetően ez egy érdekes és fontos könyv, ha valakit érdekel a búvárkodás hőskora.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4.7) nehéz körülmények 
Horvátország
