A szenci tó
Utazási élmények1/2. oldal
A Szenc mellett lévő tóról már sokat hallottam a klubban a többiektől, és amikor a közelmúltban alkalom adódott rá, fel is kerestem.
A hegyeshalmi tóval összehasonlításban került szóba a szenci tó, mert a hírek szerint lényegesen jobb a látótávolság. Ekkor határoztam el, hogy egyszer én is merülök ott. El is jött a nagy nap, szabit is sikerült kivenni, és egy kellemes őszi délelőtt felkerekedtünk öten és elindultunk Szlovákiába. Magáról Szencről azt kell tudni, hogy Győrtől nagyjából 60-70 km-re található, Pozsonytól pedig 20-ra. A szokásostól eltérően mindenkinek sikerült időben a megbeszélt találkahelyen ott lennie (ez amúgy nem jellemző a klub tagjaira, legalábbis a szokásos szombati hegyeshalmi kiruccanásoknál nem...), így időben el tudtunk indulni.
A kocsiban amiben én ültem volt egy GPS-es PDA, de persze nem arra mentünk amerre a készülék javasolta, mert folyton fel akart vinni a Pozsony felé menő autópályára minket, de akikmár nem először jártak az úton, jobban tudták, mi a jó irány.
Az igazsághoz tartozik, hogy még soha nem voltam Szlovákiában, pedig egy ugrásnyira lakom (Győrben), és meglepve tapasztaltam, hogy az útjaik bizony sokkal jobbak, mint a mieink. Egyrészt közel sem olyan hepehupás, gödrös, másrészt az út kialakítása olyan, mintha 3 sáv lenne, de igazából csak 1,5 - 1,5. Azonban ez pont arra jó, hogy ha az ember utolér egy teharautót, vagy lassabban haladó régi Skodát, akkor azok simán lehúzódnak és teljesen normálisan lehet haladni. Nagyon értékeltem!
Körülbelül egy órányi autózás után meg is érkeztünk Szencre, ahova be sem kellett mennünk, mivel a tó pont azon a szélén van a városnak, ahonnan mi érkeztünk. A tó megközelítése egyébként nem túl bonyolult, azonban az utolsó pár méter megtétele már nem ajánlott alacsony felépítésű autóval. Amúgy egészen a tó partjáig le lehet menni kocsival, így a felszerelés cipelése nem okoz gondot a kényelmes búvároknak sem.
Az elég nagynank tűnő tó egy régi gyár mellett fekszik, ami szerintem már nem működik, mert elhagyatottnak nézett ki, mozgás sem volt. A tó túloldalán vasút halad.
Mivel hétköznap keltünk útra, gondoltam nem lesz rajtunk kívül egy lélek sem, de jó nagyot tévedtem. Aznap épp a szlovák hadsereg búvárai tartottak gyakorlatot a tónál. Rendesen, ahogy a nagykönyvben meg van írva, megfelelő létszámú katonai búvár nagy katonai teherkocsikkal, gumicsónakkal, sátrakkal meg minden mással, ami csak kell. Arra gondoltam, nem is baj, legalább ilyet is látok- elég jó cuccaik voltak a kollégáknak. Ám mire odaértünk ők már jöttek is ki a vízből, elhúztak előttünk, köszöntünk nekik, ők visszaköszöntek, és ennyi is volt a találkozásunk. Pedig ekkor még csak reggel 10 óra volt. Elég hamar befejezték a napot... Mire mi vízbe mentünk ők már majdnem odébb is álltak. De hát merülni mentünk, ezért pár szót ejtek a tóról. A vízbemenetel egy kicsit érdekesebb a szokásosnál, mert nagyjából 2 méter magasról kell egy viszonylag vékony részen lemenni a vízhez. Persze a cuccot előre lehordva ez nem igazán jelent gondot, kifelé inkább- de ott meg a többiek segítenek. (A búvárkodás társas sport...)
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Budapest
