Alanya, vihar előtt
Utazási élmények2/3. oldal
Persze Alanya városában is lehetett volna sétálgatni. Azaz városnak nem is igen nevezném, inkább egyfajta óriási, jól felszerelt üdülőkomplexum ez, ahol a szállodák helyiértékét elsősorban a tenger közelsége határozza meg, másodsorban pedig a szolgáltatások. A mi, a magyar iroda által három csillagosnak értékelt szállodánk, a Grand Zaman nem volt messze a parttól, ráadásul a szolgáltatásaival sem volt baj. Azon az áron, amiért nekünk adták, szavunk nem lehetett rá. Maga Alanya egy hosszú, a tengerparttal párhuzamos út mentén sétálható végig, persze ehhez kell kitartás, mert ez nagyon fáradságos, órásnál is hosszabb gyaloglást jelentene. Normális árú taxik és helyi buszjáratok könnyítik meg a közlekedést, de nagy jelentősége nincs a túl sok mozgásnak. A város minden részén hasonló póló-, bőr- és szuvenírboltok működnek, és az árak között sincs nagy különbség. A belvárosba talán azért érdemes bemenni, hogy az ember megnézze a Vörös-tornyot, a vár maradványait, a kikötőt vagy a Dalmatas barlangot, de ehhez 2-3 óra elegendő. Szóval éppen megfelel a szálloda környéke bazározásra, alkudozásra, mint ahogy mindenütt találni sokféle éttermet, gyorséttermet és büfét is. Alanya a hagyományosabb nyaralásra vágyók paradicsoma, szép tengerparttal, biztonságos és tiszta utcákkal, miközben az utazók a vásárolgatás és az evés-ivás örömeinek is hódolhatnak. Visszatérve az üzletekre, elég sok helyen turisztikai irodák is akadnak, akik a már említett programokat kínálják számos változatban. Mivel a legegyszerűbben itt lehet befizetni egy búvárprogramra, első nekifutásra mi is itt néztünk szét.
Megegyezni csak percek kérdése volt, hiszen a 40 eurós árban benne volt a transzfer, a két hajós merülés (akár az összes felszereléssel), no meg az ebéd. Azt gondoltam, kisebb meglepetések talán érhetnek, de mivel előtte aránylag felkészültem a merülési lehetőségekből, úgy számítottam, nyilván a kikötőből egy hajóval az Alanya-félsziget mellé visznek, ahol aztán merülünk kettőt. A taxi reggel értünk is jött, majd még felvettünk négy japán turistát, és ekkor igen kényelmetlenné vált az út. De, gondoltam, ezt a 2-3 percet kibírjuk. Ám most jött a meglepő része a túrának: nem az alanyai kikötőbe vittek, hanem 30 kilométerrel odébb, Karaburunba. Ez a kis hely pár szállodának ad otthont, de hogy ilyen távoli búvárközpontba is szednek össze vendéget Alanyából, meg sem fordult a fejemben.
Persze a jó búvár minden váratlan dolog esetén vállat von: ha ez van, ezt kell szeretni, egyáltalán nem biztos, hogy a zsúfoltnak nem nevezhető búvárközpont rosszabb szolgáltatást nyújt, mint akármelyik másik Alanyában. Az első merülésre hajóval mentünk, egy 17 méteren kezdődő zátonynál búvárkodtunk. A vezetővel együtt négy fős csapatunk csupa tapasztalt emberből állt, ez önmagában is pozitívum. A víz alatt 7-10 méteres volt csak a látás, amit állítólag az egy nappal korábbi viharnak "köszönhettünk". Maga a hely sok különlegességet nem tartogatott, pár kisebb halacska úszkált körülöttünk, láttunk néhány szivacsot, egy nagy, az élővilág által benőtt horgonyt, de azért feltűnt 1-2 majdnem fél méteres sügér is, illetve az üregekben sziklahalak. Olyan kis átlagos Földközi-tengeri merülés ez, amilyenhez hasonlóból bőven akad akár az Adrián is -no meg rosszabb is, szép számmal. Mindössze egy, ám nem elhanyagolható különbség volt: 25 méteren a víz 28 fokos volt! Mintha egy óriási fürdőkádban lebegtünk volna. Bevallom, ehhez hasonlót még nem éltem át Horvátországban.
A szerény, de a célnak éppen megfelelő ebéd után újból felcuccoltunk a hajóra, ám ezúttal már felpakolták az első intromerülésükön a part közelében átesett újoncokat is. Minket nem oda vittek merülni, ahova őket, bár ezzel nem nyertünk sokat. Vezetőnk iszonyat sokat úsztatott minket, ráadásul a sekély vízben, ahol az erős hullámzás folyamatosan lökdösött ide-oda. Szinte semmit nem láttunk a hatalmas tengerifű-mezőkön kívül, nem is volt jó merülés, de hát néha ilyen is van. Aztán megint becsomagoltuk magunkat a taxiba, és hazafuvaroztak. Úgy voltam vele, még egy esélyt kap a búvárkodás, de most már tisztázni fogom, hogy csakis Alanya környéki merülések jöhetnek szóba.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Málta
