Sivatag - rózsa nélkül
Vörös-tenger3/4. oldal
A D-Nap (A Dugong Day)
Nagyon izgatottan ébredtünk aznap, és teljesen biztosak voltunk benne, hogy látunk majd dugongot. Hogy miért? Mert nagyon akartuk. Talán ez volt a baj. Reggeli után gyors cuccolás, felpakolás a truckra. Irány Marsa Dugong Subidubi Abrakadabra! (Marsa Abu Dabab) Ez már amolyan platón utazós, naptól-széltől parázós utazás volt. Breafing. Szegény Basem felvázolt nekünk 2 lehetőséget, gyönyörűnél gyönyörűbb merülőhelyekről. Mindkettő részben érintette a dugong lelőhelyet. Közöltük vele, hogy köszi, de mi CSAK DUGONGOZNI akarunk. No reef, only dugongszörcs. Mondta, hogy OK, akkor csatárlánc, itt bemegy, ott elfordul, amott halad, mégamottabb kijön. Közben, ha szerencse, akkor dugong. Ha nem szerencse, akkor csak gitár rája, teknős, kalamári, angolna, és más halacskák. A helyről annyit, hogy amikor a melledig ér a víz, akkor hasra fekszel, és elkezdesz befelé úszni (tudod, ahogyan Dorogon is...). Viszonylag sűrű tengeri fű fölött haladsz, kevés látnivaló, kis mélység, kiváló látótávolság annak ellenére is, hogy ha leér az uszonyod, akkor felkavarod az aljzatot. Tudom, profi búvárnak nem ér le, de hátha mégis. Én valahol a csatárlánc közepén voltam, és láttam, hogy a két legelszántabb: Roland és Gábor mint az őrültek úgy keresik a dugongot. Mi többiek hellyel-közzel tartottuk a láncot, és haladtunk előre. Viszonylag hamar belefutottunk az első teknősbe. Dani említette, hogy kispolszki méretűek, de azért ezt élőben látni nem semmi. Bojtorján halakkal a hátukon csak ettek és ettek, nem törődve a körülöttük úszkáló humanoidokkal. A bojtorjánok ennél ijedősebbek voltak, folyamatosan menedéket kerestek a teknősök hasa alatt. Akik persze szép lassan arrébb mentek, így a bojtorjánoknak újra menedéket kellett keresni. Tovább úsztunk lelkesen, még mindig biztosra véve, hogy a következő kanyarban megpillantjuk Miss Dugongot. Aztán megint teknős, kalamári. Furcsa dobozhal, amilyet még soha. Dugong még nem. Aztán gitár ráják, hárman is. Dugong még mindig nem. Gábor időközben eltűnt, a csapat, mint vert sereg, bolyongott a vízben. Basem lelkesen mutogatta az angolnákat, Gábor előkerült. A part felé úszva megint rátaláltunk a teknősökre. A merülésnek vége volt, és mi nem láttunk dugongot. Vegyes érzésekkel jöttünk ki a vízből. A dugong miatt szomorúak voltunk, de a ráják és a teknősök sokat kompenzáltak a csalódáson. Mert azért ez nagyon izgalmas volt, csak kár, hogy nem volt eredménye. Sebaj, majd legközelebb. A második merülést már nem "pazaroltuk el", megmerültük az egyik reef-et, visszafelé megint a dugong legelőt érintve. A zátony tényleg nagyon szép volt, pedig ez a "csúnyábbik" zátony. Szokásos vörös tengeri élővilág murénákkal, pöttyös rájákkal, doboz halakkal. Kis teknős, nagy teknős, tűzhalak, mindenféle halak: sárgák, csíkosak, satöbbik. Végül is elégedetten hagytuk ott a helyet, és indultunk vissza Shagraba.
Mohalhela Al Nebea
Három a magyar igazság alapon aznap merültünk még egyet, egy újabb Jean Claude Fun Dive-ot. Itt is bújkáltunk kicsit a hasadékokban, vitettük magunkat az enyhe áramlással, bámészkodtunk. Volt mit, bőven. Amikor már a mellettünk elúszó 2 méteres murénákra sem kaptuk fel a fejünket, a tekintélyes halrajok közti úszáshoz is hozzászoktunk, és majdnem vége volt a merülésnek, akkor Basem izgatottan mutogatott lefelé: 2 sasrája úszott el alattunk. 2-3 percig figyelhettük őket, majd odébb álltak. Másnap az Elphinstone-on kezdtünk 2 merüléssel. Nem vártunk sokat tőle: az Elphinstone-t inkább ősszel szeretünk merülni a cápák miatt, de azért nem hagyhattuk ki. A korábbi merülésekhez képest jólesett, hogy igazi távolságok vannak körülöttünk, illetve igazi mélység figyel alattunk. A nagy kékség... de látnivalóban nem volt semmi extra. A messzeségben láttunk egy feketefoltú szirti cápát, azt hiszem, ennyi. Harmadiknak Basem javaslatára Marsha Shoney-t merültük. Shouney megint csak barlangos-bújkálós. Kötél mentén mész le, és jössz vissza. Tipikus Vörös-tenger, minden van ott, ami kell. Basem megviccelésén kívül semmi különös nem történt ott velünk, de kellemes hely, nem érdemes kihagyni. Aznapi levezetésnek pedig egy naplementéset merültünk a helyi zátonyon. Én különösen szeretem a naplementés merüléseket. Furcsák a fények, látod, hogy minden hal készülődik az estére. Tudom, romantikus női fecsegés, de mégis: megvan a maga furcsa feelingje.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4.5) átlagos nehézségű 
Szeged
