Sivatag - rózsa nélkül
Vörös-tenger2/4. oldal
A check dive után még kettőt merültünk a gyönyörű helyi reefen, és megállapítottuk, hogy az északi oldal a kedvencünk. Minden úgy volt, ahogy Basem mondta. Kiírod magad a táblára, hogy kikkel és mikor indulsz merülni, kérsz-e zodiakot, és merülsz. Kész. A zodiakos fiúk kedvesek, rögtön ugranak, ha indulnál. Ha pedig nem sikerült arra az időpontra összecuccolnod, amire kiírtad magad (mert szerelés közben édes a beszélgetés....), akkor udvariasan odajön valamelyik, és javasolja, hogy írdd át a visszaérkezés időpontját, ne kelljen sem a zodiakosnak várni rád, sem neked hamarabb feljönnöd a merülésből, mint szeretnél. Mit szóltok? Shagraban nincs "Egyptian time", ott max a vendég miatt késik a merülés. Délután megjelent Basem, és megkérdezte, hova szeretnénk menni merülni másnap. Több lehetőség közül 1 truck és 2 speadboatos dive-ot választottunk: Sharm Abu Dabout, Nemo City, Sharm Abu Dabab. Terveztünk egy éjszakai merülést is, de aztán a vacsora asztalnál valahogy elfogyott a lelkesedés.
Ha valaki esetleg érdeklődik a shagrai reggelik/ebédek/vacsorák iránt, essék néhány szó a kulináris élvezetekről. Mennyiség: nagyon sok. Minőség: talán 1 esetet leszámítva mindig nagyon finomakat ettünk. Persze, itt is a szokásos szállodai főételek és sütemények, amolyan sem nem egyiptomi, sem nem európai ételek voltak, de sokkal finomabban elkészítve, mint a szállodákban. Másnap mindezek ellenére társaságunk fele otthagyta a reggelit. Úgy történt, hogy kávémat kavargatva, épp a szemeim helyén található két szűk nyíláson keresztül próbáltam itthoni idő szerint hajnali 5-kor kapcsolatot teremteni a világgal, amikor is valaki megszólalt: azok nem delfinek? És tényleg. A parttól kb. 100 méterre delfinhorda garázdálkodott. A társaság éberebb tagjai azonnal fejvesztve futottak búvárcuccaink felé, és miközben maszkjukat és uszonyaikat magukhoz ragadták, a zodiakos fiúknak is szóltak, hogy indulás! Kb. 90-100 delfin volt, akikkel versenyt úsztak. Több, mint fél óra is eltelt, mire visszaértek. Az előző nap megbeszélt indulást néhány perccel lekéstük, de persze, ezt senki nem bánta. Én sem, hiszen nyugodtan megihattam a kávémat.
Felszereléseink kocsira pakolása után irány Marsa Subidubi Abrakadabra - valójában Sharm Abu Dabout, de mi minden merülőhelyet így hívtunk, mert egyszerűen képtelenek voltunk megjegyezni az igazi neveket. Akkor nem tudtuk, hogy igen szerencsések vagyunk a fedett truckkal, ami először és utoljára értünk jött. A többi truckolást ugyanis a teherautó platóján utaztuk végig. A kényelemmel nem volt gondunk, mert kaptunk szivacsokat, ámde a szél és a tűző nap azért nem esett olyan jól - akkor. Most már visszasírjuk. Szóval egy kb. 20-25 perces utazás után megérkeztünk. Gyors lepakolás után breafing, csobbanás. A merülés nagyon jól sikerült -Roland szavaival élve Jean Claude Fun Dive volt. Barlangos bújkálás, gyönyörű korallok, nyüzsgő élővilág, életem első homoki rájája, (1,5-2 méter széles), sok móka. Felavattuk Basemet is, akinek hogy-hogynem, elfogyott a levegője. Ettől a naptól kezdve folyamatosan azt találgatta, hogy ki zárta el a palackját. Arra álmában sem gondolt, hogy mindenki tekert rajta egy kicsit. Ekkor még azt hitte, mindenki nem lehet ilyen "szemét". Később leesett neki, hogy de. Megint csak azt mondom, hogy vigyorogva jöttünk ki a vízből, és siettünk összepakolni, hogy mielőbb visszaérjünk a táborba, hisz aznap várt ránk még 2 speedboatos merülés, na meg egy éjszakai is.
Az első csalódás: Nemo City
Aznapi második merülésünket nem Basemmel, hanem egy másik divemasterral merültük. Az ő nevét az óta sem tudom, csak annyit mondhatok, hogy a bázis egyetlen ellenszenves guide-ja volt. Szétcigizett és talán szétalkoholizált arcát bárki felismeri ennyi leírás után is, ha a nevét nem is tudja. Szóval nem lopta be magát a szívünkbe. Csobbanás után kb. 20 percet úsztunk komoly áramlással szemben, és mikor megérkeztünk, ő kb. 10 perc után felment a speedboatba. Még merülés előtt elmondta, hogy ő hamarabb kijön a vízből, de mi úszkáljunk nyugodtan. Ha nem találkoztunk volna egy nagyon barátságos teknőssel ezen a helyen, akkor nagyon dühösek lettünk volna. Így csak kicsit voltunk azok. Sokkal komolyabb és szebb Nemo Cityket láttunk a mélydéli szafarin anno, de még Hurghadaban is. Ez itt valami gyenge utánzat volt. Merülési naplóinkba Nemo village néven került be. Második speadboatunk ismét Basemmel, Marsa Subidubi Abrakadabrába, azaz Sharm Abu Dababba vezetett. Utólag visszanézve ez volt a kedvenc merülőhelyünk, és sajnáljuk, hogy nem merültük meg többször. Mégbarlangosabb, mégélénkebb, mégnyüzsgőbb, mint a reggeli merülés. Ez a hely egy csoda. Korallmezők, hegyek-völgyek, elmondhatatlan. Elkelt volna itt egy élményvideos, hogy megörökítse. Visszafelé megnyertük a speedboat versenyt is, amit egy másik divemaster csapatával tartottunk. Igazán szép nap, és még nem volt vége. Nem hagytuk, hogy a bőséges vacsora eltántorítson minket az éjszakai merüléstől, és még előtte elmentünk egyet éjszakaizni a helyi reefen. Ellentétben a szafarikkal, ahol az esti merülést sokszor valami védett, és kihalt helyen szoktuk megejteni, itt minden pezsgett, nyüzsgött, élt. Jó-jó, az a 75 centis krokodilhal, amit láttunk, nem annyira ugrált, de a szomszédai kifejezetten aktívak voltak. Vadászott ott nem csak trombita és tűzhal vagy muréna, de sügér is. Egyes halak ásítozva ágyaztak, mások pedig félve úsztak el lámpáink fénye elől.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3.8) átlagos nehézségű 
Horvátország
