A piramisok és korallok földjén
Vörös-tenger2/3. oldal
Az utazás ára, ami a repülőjegyet, a szállást és az ellátást foglalja magában, 80-180 ezer forint körül lehet, de a rugalmasabb időbeosztásúak ennél valamivel olcsóbb last minute ajánlatok közül is választhatnak. Az áron felül fizetendő még a repülőtéri illeték és a
vízum. Ez utóbbit beszerezheti az iroda, általában jelentős felárral, vagy az egyiptomi követségen személyesen is intézhető, de ez esetben tudni kell, hogy az átfutási idő körülbelül egy hét. Vannak, akik a vízumot az érkezéskor a reptéren szerzik be, ez a legolcsóbb megoldás. Végül az érkezés napján baksis, azaz kötelező borravaló címén a helyi képviselő is beszed néhány dollárt, aminek jogszerűsége megkérdőjelezhető, de ilyen tételen elég kevesen szoktak vitatkozni. A szállodában dolgozó takarítóknak is lehet adni pár dollárt, akik ezt nagyobb odafigyeléssel honorálják. Általában elmondható, hogy szívesen veszik a borravalót, de azért nem tartják annyira a markukat a helyiek, mint ahogy páran híresztelik. Egyébként sem jellemző az országra a túl nagy szigorúság, tipikus látvány minden szállodában a fémérzékelő kapu folyamatosan csipogására fittyet hányó, ücsörgő katona. Az olyan szabályokat sem nehéz megkerülni, miszerint semmiféle ételt vagy italt nem szabad bevinni a szállodába, hiszen ezért találták fel a hátizsákot.A mostanában felröppent hírek a hepatitis fertőzésekről nem hangzanak túl biztatóan, ám ennek ellenére az általános higiéniai helyzet korántsem olyan katasztrofális. A sokat emlegetett alapszabályokat érdemes betartani (nem szabad vezetékes vizet inni, jól meg kell nézni, mit eszünk, ajánlatos kerülni a vízben mosott gyümölcsöt, a jégkockát, stb.), de ennek ellenére kiszámíthatatlan, mikor kap el valakit a hasmenés. Ennek csak az egyik lehetséges oka valami bakteriális fertőzés, gyakran egyszerűen csak arról van szó, hogy az érkezés estéjén a svédasztal bőségétől lenyűgözött utazó mindent megkóstol, túl sokat és túl sokfélét eszik. Ha mégis baj van, akkor a minden helyi patikákban beszerezhető Antinal nevű gyógyszert szokták ajánlani. Amíg pedig az Antinal hat, Immodiummal lehet elérni azt, hogy ne kelljen folyamatosan a vécére szaladgálni. Ne feledjük, ez utóbbi csak a tünetet szünteti meg, de nem gyógyít. Itt említem meg a helyiek két másik gyógyszerét is, a Dramenex és a Touristil a legtöbb embernél bevált a tengeribetegség megelőzésében. Áruk kifejezetten kedvező, a hatásuk pedig meggyőző, csak időben kell bevenni: a hajóra szállás előtt nagyjából fél órával.
Ha már a hajóknál tartunk, rá lehet térni a búvárkodásra. A hajós szafari külön téma, a napi kihajózású merülések Sharmban és Hurghadán viszont szinte mindenhol ugyanolyanok. 10-20 búvár kényelmes (vagy szűkös) elhelyezésére alkalmas nagyobbacska hajókkal történik a merültetés. Természetesen a különbség nagy lehet hajó és hajó között, de ez általában már csak a kikötőben derül ki, amikor az átalakított halászbárkák utasai sóváran nézik néhány bázis vadonatúj, csodaszép búvárhajóját. Azért az esetek túlnyomó többségében az összes hajó nagyobb komfortot biztosít, mint egy zodiac, hiszen van búvárfedélzet az öltözésre, van mellékhelyiség, napozófedélzet illetve konyha is, ahol az ebéd készül, mint ahogy hűtött italt is lehet vásárolni. Általában két merülést terveznek egy napra. Vagy mind a két merülést ebéd előtt ejthetik meg a búvárok, ha a merülőhelyek közel vannak, ez utóbbi esetben egy harmadik merülés is belefér a napba, vagy pedig hosszabb szünetet iktatnak a merülések közé. A lehorgonyzott hajókon lehet napozni, vagy el lehet menni sznorizgatni, ami a nem búvár kísérők számára is jó program.
A jobb merülőhelyek többsége sajnos nagyon zsúfolt, fel kell készülni arra, hogy számos búvárhajó horgonyzik egy adott helyen. Ezért a merülés során igyekezni kell nem leszakadni a merülőcsoporttól, mert nem mindig könnyű visszatalálni a hajóhoz. Néhány merülőhelyen erős az áramlás, de az eligazításnál erről mindig szó esik. Ezeken általában érdemes odafigyelni, mert a merülőhely valamennyi érdekességére felhívják a figyelmet. Sharmban léteznek úgynevezett helyi merülőhelyek, valamint a Ras Mohammed és a Tiran szoros merülőhelyei. Ez utóbbiaknál erősebb lehet az áramlás, de nagyságrenddel több a látnivaló, tehát mindenképpen érdemes beiktatni őket a programba. Hurghadában jó helyek vannak a Giftun nemzeti park környékén, illetve személyes kedvencem a Gota Abu Ramada.
A napi kihajózásokkal zajló búvártúráknál a zsúfoltabb merülőhelyek ellenére is sok szépet láthatunk. A búvárok által kedvelt bohóchalakkal, tűzhalakkal, kékpettyes rájákkal, papagájhalakkal gyakran találkozni, de murénát, teknőst, napelónhalat is lehet látni, ha nem is mindenütt. Cápákkal nem valószínű, hogy túl gyakran találkozik Hurghada vagy Sharm környékén a búvár, de a Vörös-tenger kiszámíthatatlan. Szerencse kérdése is, mivel hoz össze a sors. E sorok írójának például az Abu Nuhasnál hihetetlen élményben volt része, amikor a Carnatic roncsa felett feltűnt egy manta, több esetben pedig delfinek kísérték hajónkat. Természetesen ez a felsorolás igen távol van a teljességtől, a szafarikon pedig még szebb merülőhelyeket lehet meglátogatni, ahol a három perces biztonsági megállót is örömmel hosszabbítja meg mindenki, amíg tart a levegő.Aki többet szeretne merülni, azok számára jó alternatíva lehet a hajós búvárszafari, ahol végig a hajón lakik az ember. Ilyen körülmények között nem nehéz akár napon négyszer is a víz alá menni, és a szafarik általában a parttól távolabbi, ritkábban látogatott, érintetlenebb élővilágú merülőhelyeket keresik fel. Az ilyen túra viszont nem ajánlott a teljesen kezdő búvárok számára, hiszen gyakran nyílt tengeren levő, magányos zátonyoknál kell merülni - alattunk a félelmetes mélység, erős lehet az áramlás, gyakran motorcsónak visz ki és hoz vissza a hajóra. A nehézségekért kárpótol a nagyobb vadakkal való találkozás esélye, de aki számára inkább tortúra az ilyen jellegű merülés, nem fogja élvezni a még oly szép helyeket sem. Tehát mielőtt bárki befizetne egy szafarira, először gondolja át, mi az, amit be tud vállalni. A szafariknak van néhány jellemző útvonala, az északi szafarik Hurghadából indulva több roncsot és a Ras Mohammed nemzeti parki merülőhelyeket keresnek fel, a déli szafarik útvonala Marsa Alamból indul és érinti a csodálatos Elphinstone zátonyt, a mély déli szafarik pedig egészen a szudáni határ környékéig, a St. Johns szigetekre is eljutnak. A legendásan szép - és nehéz terepnek számító - Brothers szigetekre szintén indítanak önálló szafarikat.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 5) könnyű körülmények 
Málta
