Kuba víz alatt és víz felett
Utazási élmények5/6. oldal
Szóval leértünk Maria la Gordába. Már az oda úton szembesültünk a hurrikán okozta károkkal. Az aszfaltút, ami egy töltés tetején fut, több helyen néhol 50 méteres hosszan hiányzott. Szerencsére már feltöltötték zúzalékkal és el lehetett jutni a bázisra. Maga a hely nagyon tetszett. Vannak téglaházak apartmanokkal, és kicsit beljebb a parttól, egy buja növényzetű részen cölöpökön álló házak, amiket cölöpökön lévő fajárdák kötnek össze egymással és a recepcióval. Ezek a cölöpök azért is jók, mert az esős évszakban néha víz áll a házak alatt, másrészt a buta turista nem tapos ki a növényzetből fölöslegesen újabb utakat. Mi egy ilyen faházban laktunk, ami természetesen légkondicionált volt. Ehhez tartozott egy nagy terasz is.
Mondanom sem kell itt sem volt rendben a vaucherünk. De itt is megoldódott minden. Sőt, egy nappal kevesebbet maradtunk mint beterveztük, és a szállás árát be tudtuk cserélni plussz merülésekre. Mindenki nagyon kedves volt és az első recepciós szinte anyanyelvi szinten beszélte az angolt. Az étteremnek volt egy zárt, légkondicionált része és egy terasza. Ezért a teraszért álltak sorba az emberek. Káprázatos volt, ahogy vacsora közben lepottyant a Nap a tengerbe. A turisták számához képest sajnos a kinti és a benti asztalok száma kevésnek bizonyult. Így előfordult, hogy egy jó fél órát várni kellett mire le lehetett ülni egy asztalhoz. Na persze itt is voltak pofátlanok, akik fittyet hánytak az illemre és mint gyöngytyúk arra a bizonyosra úgy csaptak le az asztalra. Ilyen persze bárhol előfordul.
A mi merülőcsoportunkban volt egy francia-kubai meleg pár (akik amúgy nem zavartak senkit és nem hivalkodtak azzal, hogy ők egy pár, de azért lehetett rajtuk látni), akiktől egy szintén francia nyugdíjas dámákból és férfi kísérőikből álló brigád egyszerűen elorozta az asztalukat miközben hangosan cifra szavakkal azt firtatták, hogy milyen szexuális beállítottságuk is van a srácoknak. (Kubában évekkel ezelőtt nagy társadalmi vita volt a másságról, aminek az lett az eredménye, hogy a meleg párokat elfogadják, de a leszbikusokat nem tűrik meg). A jelenet közvetlen mellettünk lévő asztalnál történt, mivel volt még két szabad hely odainvitáltuk a párt az asztalunkhoz. Kiderült, hogy a kubai srác többször megfordult Magyarországon, mert táncművész. Kicsi a világ.
A maria la gordai bázison napi 4 merülés lehetséges. Ha jól emlékszem egy merülés 35 pezó. Az éjszakai merülés 40. Két hajójuk van. Ha nagyon nem muszáj, nem indítják el mindkettőt. Sajnos, csakúgy mint El Colonynál itt sem volt lehetőség arra, hogy külön guide-ot kapjunk és olyan helyre mehessünk, ahol a többiek nem kavarják fel a vizet, vagy nem úsznak be a téma elé miközben te fényképezni szerettél volna. Nagyon sajnálom ezt, mert fényképezni itt is lett volna mit. Gyönyörű helyeket láttunk.
A hurrikán hatását annyira nem lehetett látni a víz alatt. Az első merüléshez reggel 8-kor volt a találka. Minden merülés után visszajött a hajó a partra. A második 11-kor a harmadik 15 órakor kezdődött. Itt szerencsére nem kellett olyan hosszú utat megtenni a merülési helyekhez. Két olyan állat is előfordul itt, amit még sajnos élőben víz alatt nem láttam. Az egyik az a cetcápa, ami november környékén jár erre. A másik meg a delfin. Egyik nap az első merülés után amikor indultunk haza feltűnt két delfin de hiába ugrottak vissza páran a delfinpár az ellenkező irányba távozott. Nem volt kedvük játszani.
A brifing itt is csak abból állt, hogy: "Te, te meg te, meg még ők hárman velem. Maximum mélység ennyi, max merülési idő ennyi. Ready? Go!" Szóval erre lehet számítani. Mindenesetre azért nagyon figyelnek a merülésvezetők mindenkire a merülések alatt. Gyakran volt rá példa, hogy találtak valami érdekeset a korallon és jeleztek a shakerrel, hogy menjünk oda fényképezni. Amire persze mindenki csordába odaúszott felkavart mindent, belelógott a képbe, vagy elriasztotta a motívumot. A képből meg persze semmi nem lett.
Az utolsó merülés egy 8m-es mélységű helyen volt, aminek az a neve, hogy "Az Akvárium". A név találó, tele volt halakkal, hatalmas nagy rajban, felhőt alkotva az ember körül. Gyönyörű volt. A merülés végén miután lecuccoltunk, vissza lehetett mászni a vízbe és beadtak egy koktélt szürcsölni. Néha tényleg úgy éreztem, így élhet egy király.
Másnap azt terveztük, hogy elmegyünk az öböl másik oldalán lévő félszigeten található bioszféra rezervátumba. Ehhez autót kell bérelni a hotel kölcsönzőjéből. Már több nappal előtte szóltunk a recepciósnak, hogy aznap szükségünk van az autóra. Megígérte, hogy szól a kölcsönzősnek, hogy kell egy terepjáró a kirándulásra. Természetesen aznap nem az a recepciós volt. A kölcsönzőst pedig nem találtuk. Így nem lett a túra ebből a részéből semmi. Utólag visszagondolva, biztos megkönnyítette volna a dolgunk, ha csúsztatunk egy kevés pezót a recepciósnak. De késő bánat. Talán annyira nem is akartuk ezt a túrát. Helyette kifeküdtünk a napra a parton.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3.7) átlagos nehézségű 
Málta
