Kuba víz alatt és víz felett
Utazási élmények4/6. oldal
Búvároknak a merülés után a bárban 18 óráig happy hour van. Ebben az időben minden koktél fél áron kapható. Ha arra jársz, akkor a mulata koktélt kóstold meg mindenképp. Csütörtökönként kubai estet rendeznek az étteremben. Ilyenkor egy zenekar kubai nótákat énekel szerelemről, forradalomról és Che-ről. Az est fénypontja, amikor egy indián bennszülöttnek öltözött srác egy éles "fegyvernek tűnő tárggyal" összekaszabolja magát és mégsem vérzik. Ezt lehet még überelni, úgy, hogy egy vendég rááll, a hasára, amire előtte ráhelyezte a kést. Nagy kópé a srác. Amikor befejezte a mutatványt kiment átöltözni és az előtérben megvárta a zenekar tagjait. Én előbb távoztam az étteremből. Elhaladva mellette megszólított hogy honnan jöttem. Beszédbe elegyedtünk, mire kibökte, hogy tudna nekem jutányosan szivart, Cohiba-t vagy Montechristot szerezni. Még Havannában a szállásadóink óvva intettek attól, hogy éjjel az utcán pénzt akarjuk váltani valakivel, vagy valakitől szivart vegyünk. Mivel ilyenkor hamis szivart kaphat az ember, azt válaszoltam, hogy kösz nem dohányzom. Mire visszatértem az asztalunkhoz az együttes már a mi asztalunknál bazsevált. Elég jól nyomták, hát gondoltam, hogy veszek tőlük egy CD-t legyen mit hallgatni otthon, ne csak a Buena Vista szóljon. Na mikor hazaértünk volt lepődés. A zene hangminősége olyan volt mintha egy nappaliba vették volna fel nagyapámék Sharp magnójával. Szóval itt voltunk három napot és amikor a harmadik nap ki akartunk csekkelni, megkérdezték, hogy hová megyünk hiszen még van egy napunk a hotelben. A nagy káoszban, ami a Havanaturnál van még egy napot visszaigazoltak nekünk. Így maradtunk. Másnap visszamentünk Havannába. Hajóval. Érdekes mód most azért gördülékenyebb volt minden. Talán az előzőleg szerzett tapasztalat miatt, de mindketten a helyiek nyugalmával vártuk végig a teljes utat. Közben megnéztük már az oda úton is levetített szökőáras katasztrófafilmet spanyolul. Azt hiszem elaludtam alatta.
Havannában találkoztunk pécsi barátainkkal, akik kizárólag fertőtlenítés céljából hoztak magukkal egy liter házipálinkát. Miután már vacsora előtt együtt fertőtlenítettünk velük. Vacsora után meginvitáltuk a házigazdáinkat is egy kis fertőtlenítésre. Az ember azt hinné, hogy a rumon felnőtt kubaiak bírják az alkoholt, de csalódnunk kellett a teljesítményükben. Enrique miután beledugta a nyelvét a pálinkába és érezte, hogy ez bizony erős fertőtlenítőszer, belevágott még pár jégkockát és meglögybölte egy kis kólával is. Na persze így egy ihatatlan dolgot kap az ember. Szóval a pálinka nem aratott osztatlan sikert. Viszont az Unicum annál inkább. (Számítottunk arra, hogy esetleg pár dolog zsírozottabban fog menni, ha viszünk magunkkal ajándékba pár dolgot. Elutazásunk előtt beszereztünk 3 üveg Unicumot, meg vittünk még édességet osztogatni. Tényleg jól jött pár helyen.)
Miután megvolt az előfertőtlenítés elmentünk egy kocsmába sörözni és koktélozni. Mivel akkor csak mi voltunk egyedüli külföldiek, minket nézett mindenki, mint valami látványosságot. A helyi egység bájos női alkalmazottait miután megtáncoltattuk a nem létező salsa-tudásunkat polírozva haza mentünk pihenni mert reggel már ment is a buszunk Pinar del Rióba. Ide már Viazul is ment így hát azt választottuk. Maria la Gorda kb. ugyanannyira van messze Pinar del Riótól mint Havanna, csak Maria la Gordába nem jár busz Pinarból. Szóval maradt a taxi. Apropó taxi. Havannába csak Panataxival menjetek. A többi mind hiéna. Szóval szereztünk egy taxit és lementünk rögtön Maria la Gordába, mert Pinar nem nyerte el a tetszésünk. Elég egy lepukkant hely és semmi látványosság. A Kuba könyvet igazolta az a pár német, akikkel összefutottunk később Vinalesben: a pinari szivargyárat nem érdemes meglátogatni.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Budapest
