Lebukás tanulságokkal
Fotózás2/2. oldal
És akkor jön máris a következő kérdés: oké, ellopta a képemet, mit csináljak? Ha valaki semmi értékeset nem nyer a fotóval, egyszerűen csak a saját nevét teszi fel rá és úgy tolja fel valahova, akkor is irány a bíróság? Mondjuk egy német fotós képével egy mexikói csaló szerepel egy japán oldal galériájában- hova forduljon az, akitől loptak? Már az is jó, ha sikerül igazolni, hogy a kép eredetileg az övé, és legalább leveszik azt a fotót, kártérítésre sok esély nem lehet. És a verseny szervezője mit tegyen, aki mondjuk már elküldte a díjat a csalónak? Vagy nem szabad megbízni soha senkiben, esetleg ne legyen soha semmilyen díj, és akkor a nyerészkedők eltűnnek?Aligha. Egy szintén jól ismert magyar búvárfotós barátom sóhajtva mutatott rá, egyszerűen olyan világban élünk, ahol mindig új és új fotókat kéne feltenni, persze egyre jobbakat, hiszen a gyorsan pörgő közösségi oldalakon egy napig sem tart a hírnév. Ez bizony nem kedvez azoknak, akik kevesebb, de szépen megfotózott képet akarnak készíteni, és talán frusztráló érzés lehet a számukra, hogy közepes képek dömpingjével valaki más neve sokkal ismertebb lehet a nemzetközi közösség számára. Mindenkiben van egy természetes hiúság, aki fotózik, és ez természetes is. Ám úgy fest, valaki megtalálta a kiskaput ahhoz, hogy egyetlen merülés nélkül váljon elismert búvárfotóssá. Azt kell higgyem, hogy nem ő volt az első, és nem is ő az utolsó, sőt, talán páraknak pont ez ad ötletet. Hátha lehet ügyesebben csalni, hiszen ez a fickó több hibát is elkövetett, mégis hosszú idő után bukott le. Azt se feledjük, hogy némely verseny szervezője időnként inkább igyekszik egy ilyen ügyet elhallgatni, hiszen az ő presztízsét is rombolja, ha egy csalót díjaz. Mert nem csak az emberek próbálnak mind több figyelmet magukra irányítani a közösségi médiában, de a versenyszervezők és a mögöttük álló magazinok, honlapok is. Tudunk rá példát mondani, amikor egy magazin nem akart foglalkozni a nyilvánvalóan gyanús képekkel.
A helyzet az, hogy ebben a helyzetben nincs "jó megoldás". Lesznek csalók, akik vagy lebuknak, vagy nem, és ha lebuknak, jó eséllyel a jogi lépésekkel való fenyegetés üres ígéret marad- kinek van kedve körbeutazni a világot egy semmiféle haszonnal nem kecsegtető perért? Nem is erről kellene szólnia ennek az egésznek. Mi, akik víz alatt kedvünkre fotózgatunk, legyünk akár kezdők, akár sokszor díjazott nagygépesek, nem szabadna elfelejtkeznünk arról, hogy örömünket leljük ebben a hobbiban. Persze, szép dolog díjakat nyerni, lájkokat gyűjteni, netán pénzt keresni, de a legjobb az, ha egyszerűen csak élvezzük a merülést, a fotózást, és végül esetleg meg tudunk mutatni másoknak valami olyat a víz alatti világból, ami mi láttunk és mi örökítettünk meg. Sőt, már az is nagyon jó, amikor csak mi magunk nézegetjük a fotókat a merülőtársainkkal, és eszünkbe idézünk egy-egy nagyszerű kalandot, amit újra és újra át tudunk élni, hiszen ott voltunk. Ugyanis csak a képek nyúlhatók le, az élményeink nem...
GR
(átlag: 4.5) átlagos nehézségű 
Thaiföld
