Szlovéniai barlangolások
Utazási élmények2/2. oldal
A másik izgalmas felfedezésünk, a Bilpa melletti állomáshelyünktől 25 km-re található kisebb, ismert szárazbarlang két járatát összekötő víz alatti szakasz kutatása.
Bilpa, "Csepel sziget"
|
Ez a kettő barlang is éppen elegendő tennivalót tartogat számunkra, azonban egy újabb próbálkozásunk is sikert hozott a kis csapatunk számára! Többször jártunk már a Jelovicka nevű barlangban, fotózgatni, mászkálgatni, csodálni a méreteit, formáit. Ez, 12 km-re található a szálláshelyünktől, a hegy oldalában, az út szintjétől kb 50 méter magasságban, kb 250 méternyi gyaloglás után érhető el. Egy gyönyörű vízmosás mellett vezet fel az ösvény a barlang szájához, a vízmosásban autó méretű kövek mutatják az egykor itt lezúduló víz erejét. A barlang száján átlépve egy hatalmas, homokból rakott természetes gáton kell leereszkedni, és megpillanthatjuk az óriási egybefüggő csarnokot és a terem aljában zúgó barlangi patakot, folyócskát amely dübörögve, zúgva rohan le és tűnik el egy sziklafal tövében. A víz fantasztikus formákat csiszolt a fekete kőzetben, olyan gondossággal, mintha több száz kőfaragó tanulta volna hogyan kell tükörsimára csiszolni a felületet, vagy hogyan kell egy magas, sima szikla oldalába, valami nagyon finom vésővel, hosszanti, párhuzamos vonalakat vésni százszámra.
Ebben a gyönyörű környezetben is található két vízfelület ami régebb óta piszkálta a fantáziánkat. A legutóbbi túránkon felcipeltünk egy oldalkészülékes szereléket, és végre szerét ejtettük, hogy belenézzek a szifonokba. Az első próbálkozás nem volt különösebben sikeres, egy kicsi, hosszanti fülkébe jutottam a tavacskából, továbbjutást sajnos nem találtam. Azonban a másik bejárat, komoly meglepetést tartogatott!
Jelovicka bejárat
|
Másnap, kis logisztikai tervezgetés után, a cuccot szétosztva, felkaptattunk a hegyre megint. Safi és én, dupla 12-es palackokkal, most már uszonnyal, nagy kötéldobbal vágtunk neki az új szifonnak. Mint kiderült az újabb leszakadás csak néhány méter volt csak, de kicsit oldalra fordult, ezért nem láttam az alját. Folytattuk tovább az utunkat, ketten vezetve a kötelet, jól haladtunk. Bevált technikánk, hogy Safi megy elöl a nagy kötéldobbal, nézi az utat, én pedig mögötte 2-3 méterrel csinálom a kötéseket. A kőzet itt már világosabb, némi üledéket is találtunk, nagyon jó lekötési lehetőségekkel. A járat szépen lassan felemelkedett 5-6 méterre, szépen haladtunk előre, amikor elfogyott a 100 méter kötelünk. Csináltam egy utolsó, fix lekötést, majd egymásra néztünk.
Safi elővette a kutató orsóját, és kérdőn meglóbálta, azonnal heves bólogatásba kezdtem, mivel a járat jól láthatóan ment tovább, a levegőkészletünkből alig fogyott 30 Bar, úgyhogy még bőven volt lehetőség a továbbúszásra. Folytattuk is az előrenyomulást, azonban a járat már csak 6 méteren ment, és jóval üledékesebb volt, bár a látás még így is 6-8 méter lehetett, azonban már könnyebben felkavarható volt egy egy kötés alkalmával. Aztán ez az orsónk is feladta, lefutott róla az utolsó méter kötél is. Újabb végponti kötés, és vágyakozva néztünk tovább a járatban ami hívogatóan, sejtelmesen húzódott tovább a hegy gyomra felé! Azonban meg kellett fordulnunk most már, bár levegőnk még közel sem volt a fordulási nyomáson, kötelünk nem lévén, a többiek közel fél órája láttak bennünket. Kifelé menet, az egyik 5 méteres kötési pontnál, felorsóztam, hogy megnézhessük milyen a főte, esetleg nem nyílt-e a felszín. Egy hosszanti tágas repedésbe jutottunk fel, ami további járatokat sejtet. Vissza, majd alaposan körülnézve, kényelmesen kiúsztunk az újdonsült járatunkból, vissza a többiekhez.
Kijőve, vetkőzés és pakolás közben néha magunk elé meredve, néha izgatottan mesélve a látottakat az a gondolatom támadt miközben behunyt szemmel a járatok, a végpontok képe lebegett a szemem előtt, hogy ezeken a helyeken, valahogy egy kicsit itt marad az emberből valami, egy gondolat, egy érzés, talán egy kis darab a lelkéből!
A túrán részt vettek: Safranka Zsolt, Dudás Ferenc, Bodony Szilárd, Kovách Ákos, Nagy Gyula.
A csapat további tagjai: Incze Attila, Fekete János
Írta: Nagy Gyula
www.bbbt.hu