»» ««

Könyvismertető: Egy expedíció naplója

Egyéb

Ezúttal sajátos megközelítésben írunk egy régi magyar búvárkönyvről.

Az ember bambán kapcsolgatja a tévét egy hétvégi délutánon, aztán néha elcsíp egy víz alatti filmet, tehát ad neki pár perc esélyt. A képek ezúttal nem ismerősek, nem az ezerszer ismételt amerikai dokuk egyik epizódját adják, ráadásul ez a királyi tévé, itt több a magyar film. Az egészet elnézve, elég régen készülhetett, hiszen igényessége mellett feltűnik a másféle technika is. Filmre dolgoztak az alkotók, a búvárok felszerelése is ódivatú. A kommentárok alapján lassacskán leszűröm, ez bizony egy régi Pásztor Ferenc-film, amelyek készítéséről már olvastam könyvekben, de még soha nem láttam egyet sem. (Vajon miért nem? Lapulnak ezek a régi, érdekes anyagok valahol az MTV-archívumokban, és még csak arra sem méltatják őket, hogy kiírják a műsorújságban a címüket, a Natura szerkesztőség nevét tüntették fel csak a több filmből álló blokk előtt.)

Pont ezekben a napokban olvastam egy újabban megszerzett Pásztor Ferenc-könyvet, aminek készítése során Kreutzer Dezső is közreműködött, és az Egy expedíció naplója - két hangra címet kapta. A történetet nagy vonalakban már ismerhetik azok, akik A mélység mámorát olvasták, mert a Splittől Egyiptomig tartó vitorláshajós búvárexpedíció részletes útinaplóját tartalmazza. A könyv érdekes, meglehetősen élményszerűek a beszámolók, és egyszerre vonzó és riasztó a történések leírása. Továbbra is nagyon izgalmasnak látszik belevágni egy jó csapattal egy három hónapos útba, bár hozzá kell tegyük, a nyolcvanas évek közepe óta eltelt negyedszázad alatt számtalan film készült a Vörös-tengerről, újat már nehéz lenne mutatni. Vagy mégis lehetne? A szakmai igényesség, az alaposság nem minden ott forgott filmre jellemző, sőt, az amatőrfilmek többsége "veszünk amit látunk, aztán majd vágunk belőle valamit" elvet követve készül. Igaz, nincsenek is olyan korlátaink, mint Pásztoréknak, akik celluloidra dolgozva egészen más módon gazdálkodtak a nyersanyaggal, és persze Egyiptomban is óriásit változott a búvárokat körülvevő infrastruktúra.

Lapozgatom az útinaplót, olvasom a számomra is ismerős helyekről szóló részeket. A hajóroncs még szinte egyben volt a Tiran-szoros egyik zátonyának tetején, még ott volt a Jolanda roncsa a Ras Mohammednél, és ebben a híres nemzeti parkban állítólag tucatszám látták a cápákat, más búvárcsoportnak pedig nyoma sem volt. Sharm El Sheik kikötőjében nem búvárhajók serege, hanem marcona tengerészek várták a betérőket, akik géppisztollyal fogadták a vendégeket. Szóval nem telt el három évtized, mégis számtalan dolog változott, víz alatt és felett egyaránt.

Ami pedig egészen biztosan más lett, az az, hogy a tudományos céllal végzett pusztítást ma már szinte senki nem fogadja el lehetséges alternatívaként. A könyvben megjelent egy rövid forgatókönyv-vázlat, ami a mantákról tervezett, de meg nem valósult film terve volt. Az egyik részben a fenti tudományosságra hivatkozva egy manta lelövése volt betervezve, azzal a céllal, hogy le lehessen filmezni amint a manta párja próbálja védeni a haldokló társát a marcangoló cápáktól. Bizonyára hatásos jelenet lehetett volna, de azt hiszem, én a mai eszemmel azt mondom, inkább magam dobom a tengerbe a kamerát, mint hogy ilyen ötletet valósítsak meg. Ekkorát fordult a világ, ami alapvetően jó dolog. Remélem, hogy ez a film végül soha nem is készült el. Tanulságos lett volna-e, érdekes, amiből megtudhattunk volna valami újat? Fogalmam sincs, mert én valószínűleg akkor kapcsoltam volna ki, amikor a búvárok szigonypuskát emelnek a mantára.

Mindenesetre még mindig rá tudok csodálkozni arra, hogy aránylag rövid idő leforgása alatt mennyire megváltozott a búvárkodás megítélése. Komoly emberek által expedíciós jelleggel űzött, meglehetősen férfias tevékenység volt annak idején, ami igencsak kevesek kedvtelése volt, miközben manapság roppant széles rétegek számára elérhető hobbi. Körbeutazzuk a világot, merülnek gyerekek és nyugdíjasok, szóval a lehetőségeink jóval bővebbek. Csak bízni tudok benne, hogy képesek vagyunk értékelni a szerencsénket. Az efféle könyvek arra ébresztenek rá, lehet a víz alatti barangolásokat másféle módon űzni, és időnként mi magunk is kitűzhetünk komolyabb célokat.

Egy expedíció naplója - két hangra
Pásztor Ferenc - Kreutzer Dezső
1987
Kapcsolódó írásaink:


Hozzászólást csak regisztrált felhasználótól fogadunk el. Regisztrálás/belépés.


 4. osember 2010 máj 17. 21:07  
A TV-ben nem biztos, de magán kézben megvan minden Pásztor és Natura búvár film, sajnos azon történelmi értékű filmek kivételével (pl.Tapolcai tavasbarlang kutatása 1960 és 1962), amit éppen a Pásztor tüntetett el. Persze egy csomó pénz és munka kéne a digitalizáláshoz és újra vágáshoz. Nem tudom, hogy megérdemli-e.
 3. Zook 2010 máj 17. 10:32  
ej hat mar semmit sem tudtok ti elintezni? :)))
 2. Bunny 2010 máj 17. 09:03  
Hát, ha van ösmerősöd a TV-nél aki ki tudja hozni, talán. Vagy ha legalább tudnánk róla, mit mikor vetítenek. Biztosan volna rá érdeklődés, magam se láttam pl. az említett műsort.
 1. Jules 2010 máj 17. 08:02  
Jó kis bejegyzés... Azt hiszem elkezdem keresni antikváriumokban.

Amúgy az ilyen "régi" magyar búvárfilmeket nem lehetne összehozni egy DVD kiadás erejéig?

Amolyan: a Divecenter.hu bemutatja: Régi magyar búvárfilmek...

Merülőhelyek

Fishhead

Maldives

1/2 db alapján:érdekes(átlag: 4.5) nehéz körülmények
max: 32m, látótáv: 10-25m , driftes , áramlás

napihajós megközelítészátony merülés üreg vagy barlang scenic, nézelődős merüléskorallos, trópusi élővilágteknős legalább 1.5m-es hal cápa

Látogasd meg és lájkold facebook csoportunkat, videóinkat pedig a Vimeo csatornánkon is elérheted.
A fórumban leírtakért a divecenter.hu felelősséget nem vállal, az kizárólag a hozzászóló magánvéleménye.

Powered by babelrabbit engine © 2004-2024 Bunny - All rights reserved
Az oldal szöveges és képi tartalmának felhasználásáról az impresszumban tájékozódhatsz.
Impresszum / Adatkezelés