Nálunk is olvashatattok már arról, miért és hogyan érdemes jég alatt búvárkodni. Vonzó a kaland kihívása, az esetlegesen nagyobb látótávolság, viszont fokozottan kell ügyelni bizonyos biztonsági szabályok betartására. Mivel hosszú hagyománya van már hazánkban is a jég alatti búvárkodásnak, ezért a hazai merüléseket is jellemzően jól szervezik, de az, hogy egyáltalán van-e rá lehetőség, attól függ, milyen hideg a tél. Nem messze, Ausztriában viszont vannak olyan hegyi tavak, ahol gyakorlatilag biztosra lehet menni, és az eleve tisztább vízben igazán szép látási viszonyok várják a búvárt.

Elvileg a tengerben viszont az lenne az izgalmas, hogy mozgalmas jég alatti élővilágot lehet megfigyelni. Európában csak ritkán fordulnak elő, hogy befagynak a tengerek, és hiába történik is ez meg, mint most Norvégiában vagy az Egyesült Királyságban, a jég alá merülés akkor sem tipikus téli elfoglaltság. Biztosra akkor lehetne menni, ha az ember az Antarktiszra utazik, ott aztán bőven találni jeget és így jég alá merülési lehetőséget is, de ha valaki elkezd érdeklődni, hihetlen, riasztóan magas árakkal szembesülhet.

Van azonban egy ország, amiről többségünknek a kemény, hideg telek vagy a jeges vízben való fürdőzés hagyománya egyaránt eszünkbe jut: Oroszország. Nos, errefelé van hagyománya a tengeri jég alá merülésnek is, méghozzá azért, mert a Fehér-tenger egyedülálló módon minden évben befagy. Ez a tenger a Jeges-tenger egyik zártabb melléktengere, az ország északnyugati részén. Északra esik Moszkvától és Szentpétervártól is, nagyjából az északi sarkkörön található. Általában a fővárosból érkeznek ide a búvárok, egy napnyi vonatozás után. A felszínen telente akár mínusz 30 fok is lehet, nem meglepő hát, hogy a jég is egészen vastagra, másfél méteresre hízik. A "csúcsszezon" február és április közé esik, ekkor a csontig hatoló felszíni hideg és a befagyott tenger mellett akár 20-50 méteres látótávolság is elvárható. A merülés során különleges jégalakzatok, hatalmas tengeri csillagok, sok rák, anemona és lágykorall tűnik fel a búvárok maszkja előtt. Mivel tengerről van szó, nem csak egy, hanem több különböző jellegű merülőhelyre is el lehet jutni egy túra alatt.

A jég alatti búvárkodást azonban itt is csak a biztonsági szabályok szigorú betartásával lehet űzni. Nincs mese, a helyi orosz búvároknak bőven van rutinja ebben, de aki hazánkban vett már részt hasonlóban, nem lepődne meg nagyon. A felszínen motoros fűrésszel vágott lékben merülnek alá a búvárok, felszíni kötélbiztosítással, merülőpárokban. A körülmények miatt itt kicsivel nagyobb mélységbe is el lehet jutni, általában 30 méterben szokták azt maximálni. Mivel a felszínen is csontig hatoló hideg van, fel sem merül a nedves ruhában való merülés lehetősége. A felszíni csapat profizmusa mellett a búvárok tapasztalatára, képzettségére is szükség van, kezdő búvároknak ez a hely biztosan nem ajánlható. Mivel a helyszín és a merülés nagyon egyedi, a búvárközpont természetesen minden transzferről és a szállásról is gondoskodik, mint ahogy valószínűleg nem maradhat el a megszokott vodka sem. Nem olcsó a merülés, de a túra költsége meg sem közelíti az antarktiszi árakat, és a kaland így is teljesen egyedi. A minden őrültségre kapható oroszok persze időnként olyan programokat is szerveznek, mint a jég alatti szabadtüdőzés, de azért a tipikus program a külföldi csoportok jég alatti merültetése. Ki tudja, ha nálunk tovább melegszik az időjárás, talán majd a Fehér-tenger lesz a magyar jégmerülők első számú kedvence.

Mindenesetre az orosz búvárkodás fejlődése egyértelmű, aminek jeleit mi is tapasztalhatjuk egyiptomi útjainkon. Az országon belül viszont ráadásul aligha az intrósok serege dominál, hiszen a hűvös vizek inkább azokat a felkészült búvárokat vonzzák, akik tudják annak értékelni különlegességeit. A jövőben talán egyre több színvonalas bázist találhatnak a külföldi búvárok másfelé is Oroszországban, mert a Bajkál-tó vagy Kamcsatka alig merült, izgalmas helyei ma még olyan egzotikusak, mint régebben mondjuk Dél-Kelet-Ázsia volt.