»» ««

A legek cápái

Tudomány
1/3. oldal

A tavalyi év népszerű cápaenciklopédia cikksorozatát ezzel az érdekes összefoglalással zárjuk le.

Zárszó a Cápaenciklopédiához

Közel egy éve elkezdett sorozatunk, a Cápaenciklopédia végéhez érkeztünk. A cápa-alakúak hihetetlenül változatos, és alak gazdag világából bemutatott huszonkét faj -a tudomány által jelenleg ismert, közel négyszáz fajhoz képest- szerény számnak tűnik. Mégis, reméljük, hogy sikerült dióhéjban áttekintést nyújtanunk erről a közel négyszáz millió éves múlttal rendelkező állatcsoportról. A bemutatásra került fajok kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy elsősorban a búvárok által is megfigyelhető, vagy pedig a különösen érdekes fajok domináljanak mini enciklopédiánkban. Természetesen, nem törekedhettünk a teljességre, de reméljük, hogy a cápák világa iránt érdeklődő olvasóink sok hasznos és érdekes információhoz jutottak ezekről az egyedülállóan érdekes tengeri ragadozókról. Ha ezt sikerült elérnünk, munkánk már nem volt hiábavaló.

Dr. Elter Tamás (PADI Instructor) és Gonda Rudolf (főszerkesztő)

A legek cápái

A Cápaenciklopédia -némileg rendhagyó- befejező részében a cápák világának néhány érdekes rekorderét vesszük szemügyre. A legősibb fajoktól egészen a napjainkban honos cápafajokig, rendkívül sok a különleges tulajdonságokkal rendelkező taxon. Ezeket az érdekes, és nem egyszer egyedi sajátosságokat vizsgálva meggyőződhetünk arról, hogy a cápák rendkívül hosszú, majd négyszáz millió éves törzsfejlődése a tengeri evolúció valódi sikertörténete.

A legrégebbi

A legrégebbi
A porcoshalak osztályának (Chondrichtyes) kialakulása egy, a földtörténeti ókor, a paleozoikum (545 millió évtől 249 millió évig) elején megjelent, és az álkapocs nélküli halak (Agnathea) bőrpáncéllal borított csoportjához, az Ostracodermi alakúakhoz köthető. A hiányos fosszilis anyag jelenleg még nem teszi lehetővé a cápa-alakúak (Selachiiformes) törzsfájának pontos felrajzolását, de tény, hogy az első valódi cápafélék a devon időszak (410 millió évtől 350 millió évig) első felében alakultak ki. Az első ismert őscápa, a Cladoselache maradványait Ohio Állam egyik, 375 millió éves devon-kori tengeri rétegsorában találták meg. A szerencsés körülményeknek köszönhetően, a Cladoselache teljes testlenyomata fennmaradt, így pontos képet alkothatunk az első, és jelenleg a legrégebbinek ismert cápa testfelépítéséről. A Cladoselache külső anatómiai sajátosságai már erősen emlékeztetnek a mai modern cápák testfelépítésére. A kb. kettő méter hosszú állat karcsú, torpedó-formájú törzzsel rendelkezett. A mai fajok többségéhez hasonlóan öt-öt kopoltyúrés biztosította az oxigén felvételéhez a víz átáramoltatását. A Caldoselache kettő hát, illetve mell és hasúszóval, valamint aszimmetrikus farokúszóval rendelkezett. A recens fajoktól eltérő jellemző a terminális, középállású száj. Az első és a második hátúszó előtt egy-egy tömzsi tüske meredt elő. A fosszilis testforma hidrodinamikai jellemzőit vizsgálva biztosan állíthatjuk, hogy a Cladoselache aktív, gyors úszásra képes, fürge ragadozó volt.

A legbizzarabb

Erre a címre egy kihalt és egy napjainkban is élő, recens faj pályázhat a legjobb eséllyel. A régmúlt cápái közül a legfurcsább kinézettel a karbon-időszak (350 millió évtől 299 millió évig) melegvizes tengereiben honos vasalócápák (Stetachantiformes rend) rendelkeztek. Az egy, másfél méter hosszú Stetachanti cápák első hátúszó előtti tüskéjének vége ellaposodott, és vasalófogantyú szerűen nyúlt az állat feje fölé. A "fogantyú" felső részén apró fogak sorakoztak ugyanúgy, mint a Stetachanti fejének a tetején. A rendkívül szokatlan struktúra funkciójára a kutatók egyelőre még nem találtak kielégítő magyarázatot. Néhány fosszilis maradvány alapján azt feltételezik, hogy csak a hím egyedek rendelkeztek ezzel a szokatlan fejdísszel, amelynek így elsősorban a párzási rituáléban lehetett szerepe. Más kutatók véleménye szerint, a fogakkal felfegyverzett tüske a nagyobb ragadozók elrettentéséül szolgálhatott.

A napjaink tengereit benépesítő cápafajok között a legmeghökkentőbb formával kétség kívül a sorozatunkban korábban már bemutatott koboldcápa (Mitsukurina owstoni) rendelkezik. Az alig több mint száz évvel ezelőtt felfedezett, három, három és fél méteres maximális testhosszal rendelkező mélytengeri cápafaj bármelyik horrorfilmben megállná a helyét. A hosszú, lapos rosztrum, a magasan ülő kicsiny szemek, és az előreugró álkapocs, a benne ülő ritkás hegyes fogakkal együtt hátborzongató külsőt kölcsönöznek ennek az emberre amúgy veszélytelen cápafajnak.

Az írás a következõ lapon folytatódik!

Első   Visszalép Következő   Utolsó

1 2 3


 34. sytta 2010 már 03. 00:20  
Szerintem a legszebb a makó cápa,meg a róka cápa de az összes gyönyörű.
 33. Káplán 2010 jan 08. 12:39  
Az időjárás kicsit neheziti az időpont kiválasztását. Eléggé változékony arrafelé :)
 32. shark 2010 jan 08. 12:31  
Szívesen Veletek tartanék!
 31. Káplán 2010 jan 08. 12:16  
NY-DNY. Jártunk ott vitorlással. Tervezzük a visszatérést a Körrel búvárként és a horvát oldalt már le is rendeztük.
Hátha jön kék is.:)
 30. shark 2010 jan 08. 12:11  
Lehetséges, hogy Neked van igazad, bár nem mértem ki körzővel a térképen. Ha jól emlékszem, Lastovótól nem egész 30 NM-re van, déli irányban. Viszont biztos, hogy a horvát Adria halban leggazdagabb vidéke, ahol a murénákon kívül időnként barrakuda rajok is észlelhetők!
A további 29 bejegyzés a fórumban olvasható.

Merülőhelyek

Kanyon

Egypt, Red Sea

7/14 db alapján:érdekes(átlag: 3.9) átlagos nehézségű
max: 51m, látótáv: 10-25m , áramlás

parti merülészátony merülés üreg vagy barlangkorallos, trópusi élővilágteknős

Látogasd meg és lájkold facebook csoportunkat, videóinkat pedig a Vimeo csatornánkon is elérheted.
A fórumban leírtakért a divecenter.hu felelősséget nem vállal, az kizárólag a hozzászóló magánvéleménye.

Powered by babelrabbit engine © 2004-2024 Bunny - All rights reserved
Az oldal szöveges és képi tartalmának felhasználásáról az impresszumban tájékozódhatsz.
Impresszum / Adatkezelés