A csepeli halpusztulás margójára
KörnyezetvédelemA sajtóban olvashattunk a történtekről, ebből az írásból viszont az okok tisztázásának folyamatát ismerhetjük meg.
Egy halpusztulás kivizsgálása nem egyszerű feladat. Rengeteg lehetőség felmerülhet és gyakran nem a legtetszetősebb, vagy legkézenfekvőbb dolog bizonyul igaznak. Cikkünkben a felderítés logikáját próbáljuk meg bemutatni, amíg a feltételezések szövevényéből az aprólékos munkával kiderülnek az igazi okok.Először a puszta tények: a csepeli Kavicsos tóban szeptember végétől folyamatos nagyarányú halpusztulást lehetett megfigyelni. Becslések szerint 40 tonna, különböző fajú hal pusztult el, ami 50-80 millió forint kárt jelent. A halak különböző érzékenysége miatt főleg a sügér, a süllő, később a busa és az amur pusztult. Természetesen mindenféle más halat is érintett a mérgezés, így 70 kg-osra becsült óriás harcsát, nagy balinokat és a keszegeket is. A későbbi laboratóriumi vizsgálatok szerint a karbofurán nevű növényvédő szer okozta a pusztulást. A karbofurán használatát betiltották az Európai Unióban. 2008. decemberéig lehetett felhasználni, ezután a dátum után már raktározni is tilos. A becslések szerint 200-300 liter mennyiségben kerülhetett a tóba. Felvetődött az is, hogy esetleg szándékosság lehet az események mögött.
Amikor az ember ott áll a tó partján több ezer elpusztult hal társaságában akkor nem ennyire egyértelműek a dolgok. A látvány szívszorító, tömegével látni a partra kihordott méteresnél hosszabb busa tetemeket, de más fajokból is láthatók hatalmas példányok. Természetesen ilyenkor arra gondolunk, hogy mekkora a kár, sajnáljuk az elpusztult halakat, a romló környezetet. Együtt érzünk az ott élő emberekkel, akiknek munkájuk, szórákozásuk ment tönkre. Önző módon eszünkbe jut, hogy Karácsonyonként nem ebben a tóban szoktunk fát állítani a búvárszokásoknak megfelelően a víz alatt.
A feladat ilyenkor a kárfelmérés mellett a kiváltó okok kiderítése. Ehhez segítség lehet a tó előéletének a megismerése, a megelőző események ismerete. A tó gazdái elmondták, hogy a pusztulást megelőzően haltelepítés történt. Ez a halbetegségek behurcolásának egyik lehetséges módja. Ilyen betegségek lehetnek külső vagy belső élősködők, de baktériumos vagy vírusos betegségek is. Bár az a tény, hogy különböző fajok pusztultak ellentmond a halbetegség teóriának, sokáig gyanakodtak valamilyen vírusos betegségre. Bomló haltetemekből amúgy sem egyszerű kimutatni bármit is. A probléma az, hogy ilyenkor rengeteg baktérium szaporodik fel a hullákban. Ezek egy része olyan, ami ugyan okozhat elhullást, de az is lehet, hogy már csak a pusztulás után szaporodtak el.Tovább hallgatva a helyieket kiderült, hogy a halpusztulást megelőzően növényvédő helikoptert is láttak, amely a közelben levő napraforgók deszikkálását végezte. A deszikkáló szerekről annyit kell tudni, hogy több esetben okoztak már halpusztulást a világ minden táján. Tehát logikus volt feltételezni, hogy esetleg ezért az eseményért is ez a szer a felelős. Nem egyszerűsítette a dolgot az sem, hogy ahol kezdődött a halpusztulás, ott volt a haltelepítés is és a helikoptert is ott látták. Természetesen nem szabad azt a tényt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a tó nagy (106 hektár). Tehát véletlenszerű, kismértékű szer elsodródás nem okozhat a teljes tóra kiterjedően ilyen nagyarányú halpusztulást. Nem beszélve arról, hogy a növényvédelmi pilóták magasan képzett szakemberek, akik tisztában vannak azzal, hogy a tavak közelében fokozottan figyelni kell a kijuttatás amúgy is szigorú szabályaira.
További lehetőségként merült fel, hogy illegális környezetkárosítások sem ritkák a tó mentén. Sokszor sokféle szemetet, törmeléket hoznak mindenfelől a tóba. Sőt elmondták, hogy régebben nagyüzemben hordtak a tóba sittet. Ne feledjük, hogy a környék ipari vidék ahol mindenféle szennyezésre van esély, a galvániszaptól kezdve az oldószerekig, a nehézfémektől a kőolajszármazékokig. Mivel a területen csatornázatlan családi házak és weekend-telkek is vannak ezért a szokványos kommunális szennyezésből származó mérgezések lehetősége sem zárható ki, amire rárakódhat az is, hogy a tóban intenzív horgászat is folyik. Ha a horgászok önmérséklet nélkül, hosszú évekig nagy mennyiségekkel beetetik az állományt, az okozhat lokális problémákat.
Az a kínos ilyenkor, hogy a tó partján állva a szakértőtől elvárják, hogy azonnal mondjon valami biztos tippet. Az előző felsorolásból láthatjuk, hogy a bőség zavarával küzdöttek a vizsgálatot folytatók. A víz fölött dögszag úszott a levegőben. A helyszíni vizsgálatok során megnéztük az iszapot is. Jól érezhető volt a jellegzetes záptojás szag, ami kénhidrogén (idegméreg) jelenlétére utal. Azonban a víz pH értéke olyan magas volt, ami ellentmondott a kénhidrogén felszabadulásnak (magas pH-nál a vízben oldhatatlan szulfidok jelenléte a jellemző, amelyek nem mérgezőek). Mindenesetre oxigénszegény viszonyok közötti bomló szerves anyagok jelenlétére utalt az iszap. A pillanatnyi mért pH érték miatt inkább az ammóniummérgezés volt valószínűsíthető. (Kérdés, hogy milyen volt a pH éjszaka, vagy a pusztulás elején.) A halpusztulás idejében hirtelen lehűlt a levegő, esős, viharos idő volt. Az ilyen meteorológiai viszonyok általában légnyomáseséssel járnak. Búvárok tudják jól, hogy ilyenkor a folyadékokban oldott gázok oldhatósága csökken. A tavak ugyan nem kapnak keszonbetegséget, de oldott oxigéntartalmuk csökken és az iszap felől az oldott gázok (pH-tól függően az ammónia vagy a kénhidrogén) felszabadulhatnak.A helyszíni vizsgálatok után jönnek a mindennapi laboratóriumi rutinmérések. Itt jegyzem meg, hogy a karbofurán mérés nem tartozik ide. De ha a szokott paraméterek vizsgálata nem hoz eredményt, akkor szélesítik a vizsgálati kört. Mivel a karbofurán a közelmúltban Jászárokszállásnál sas és más ragadozó madarak pusztulását okozta ezért az egyik laboratóriumban ennek a szernek a jelenlétét is vizsgálták. Jelenleg úgy tűnik, hogy a vízben halakra toxikus mennyiségben volt jelen, tehát minden valószínűség szerint ez a halpusztulás okozója.
További kérdés az, hogyan került a tóba ennyi növényvédő szer. Mivel betiltott szerről van szó, nem valószínű, hogy növényvédelmi munka során történt a szennyezés. Lehetséges, hogy valaki így akart megszabadulni felesleges készleteitől, de felmerült annak a gyanúja is, hogy szándékos károkozási céllal juttatták a vízbe a szert. Ez azonban már nem hidrobiológiai kérdés, hanem rendőrségi. A nyomozás már meg is indult. Akár véletlen, akár szándékos volt a növényvédő szer kijutása a tóba elképesztő felelőtlenségnek vagyunk a tanúi. Ne felejtsük el, hogy a hazai vizekben a halak a legnagyobb testű élőlények. Ha már a halak pusztulnak, az azt jelenti, hogy sok más érzékenyebb faj elpusztult- csak azok kevésbé voltak észrevehetőek. A halpusztulás legtöbbször már egy folyamatnak a kicsúcsosodása, amelyben az egész vízi társulás jelentősen sérült. De ne feledkezzünk meg a környéken élő több száz emberről sem, akiknek az életminősége romlott a felelőtlenség miatt.
Vigyázzunk hazai vizeink tisztaságára!
Dobó Zoltán
Biológus, búvároktató
Búvár Paradicsom
(átlag: 4.1) átlagos nehézségű 
Kecskemét
