Safarista!
A búvárkodásról3/3. oldal
Néhány szó az egészségügyi kérdésekről. A tengeribetegségről már ejtettünk szót- ez az emberek túlnyomó többsége számára kezelhető gond. A hasmenés, amit jellemzően az ellátás problémáira vezethetünk vissza, érdekes módon szállodás utakon inkább jellemző, mint szafarikon. Gondosan, jól főznek a legtöbb hajón, pedig az utasok többsége szívesen eszi a salátákat is. Az egyik fontos alapszabály a mértékletességé, a sok és sokféle ennivaló eltüntetése révén azért nagyobb az esély arra, hogy gyakori mellékhelyiség-látogatásban merüljön ki a túra pár napja. A tipikus higiéniai alapszabályok ismertetésétől pedig el is tekintünk. Elég annyi erről a témáról, hogy figyeljünk rá. Szintén óvatosnak illik lenni, ha a túra első napján még a kikötőben áll a hajó, és a városi kifőzdéket keresi fel valaki- nagyon drága lehet a büfémenü, ha a túra jelentős részén ki kell hagyni a merüléseket.A füleket mindenképpen érdemes kiemelt figyelemmel kezelni. A merülések után azonnal és alaposan érdemes kimosni édesvízzel őket, akár az ívóvízből is érdemes ereszteni egy fél pohárral és a fülbe önteni. A fedélzeten ülve pedig a néha nem is olyan könnyed tengeri széllel illendő vigyázni. Egy gyulladás bizony véglegesen rövidre zárhatja a merüléseket, és még otthon is járhat vele orvoshoz a búvár- vigyázzunk hát. Szintén nagyon óvatosak legyünk a légkondícionálással, a forró nyári napokon nem biztosan szerencsés, ha a kabinunkban jégvermet idéző körülményeket próbálunk fenntartani. Nagyon banális dolog pont így megfázni és búcsút inteni a búvárkodásnak... A kiszáradás ellen pedig értelemszerűen a sok folyadék fogyasztása (elsősorban és mindenekelőtt a víz, hiába van ingyen a sok üdítő is) a legjobb fegyver.
Egyébként jó fejben tartani, hogy a búvárszafari pont olyan túra, mint akármelyik másik: a cél az, hogy jól érezzük magunkat. Korántsem kötelező merülni! Ha valamiért tart a búvár a merüléstől, mert fél a mélységtől, a roncstól vagy egyszerűen csak rossz a közérzete, nyugodtan ki lehet hagyni, senki nem fogja ezért megszólni. És persze az is fontos, hogy nem illendő egy-egy helyet a közösség akarata ellenére erőltetni. A túrák többségének legalább nagy vonalakban ismert az útvonala, és ha egy hely éppen beleerőszakolható lenne, de nem megfelelő hozzá az időjárás vagy túl messze van, igyekezni kell a helyette beiktatott helyeken megtalálni a szépséget. El kell fogadni, ha a kapitány bizonyos dolgokat az időjárás vagy más okok miatt nem vállal be. Tudják ők is, hogy a vendégek akkor elégedettek, ha azt merülhetik, ami izgalmasnak ígérkezik, és mindig megvan az indoka annak, ha valamire nemet mondanak. De legalábbis minden túrázónál sokkal nagyobb a tapasztalatuk, tehát ne hagyjuk, hogy a túra hangulatára rányomja a bélyegét az ilyesmi. Sokszor előfordult már, hogy váratlan, előzetesen nem túl érdekesnek ígérkező helyen bukkant fel valami érdekes. Az élmények nem megvásárolhatóak. Egyébként még a drágábbnak tűnő szafarik sem olyan drágák, ha azt vesszük figyelembe, hogy a túra árán túl csak minimális költségeink lesznek (vízumdíj, baksis), és ezért a pénzért cserébe jóval többet merülhetünk, változatos és jobb helyeken, mint egy parti bázisú túrán.Ha pedig a merülések közti idő eltöltése kerül szóba, akkor azoknak, akik nem szeretnék végigmormotázni a hetet, könyvet, filmet érdemes magukkal vinni. Utóbbi már csak azért is ajánlott, mert a jobb hajókon manapság a DVD és a nagyképernyős tévé alapfelszereltség. A fotósoknak talán jó egy laptopot is betenni, hogy képeiket a nap végén megnézhessék és elemezhessék. Persze a fotósoknak eleve készülnie kell pár dologra. Fokozottan ügyeljen mindenki a kamerájára, a gondos kezelésre- a hét elején beázott géppel már nincs mit kezdeni a továbbiakban. A legénységtől sem lehet elvárni, hogy úgy kezeljék a gépet, mint a tulajdonosa. Figyeljünk rá, ne hagyjuk túl hosszan a vízben a merülés után, stb. Merülés előtt tisztázzuk a vezetővel, ha fotósként mást és máshogyt merülnénk, de a fotózás nem jogosít fel a gondatlanságra: az áramlás rájuk is hat, nekik is elfogyhat a levegőjük, és nem immunisak a dekóra sem. Egy szó mint száz, a szafarin fotózáshoz még nagyobb rutin a kívánatos. És ha olyanok a körülmények a fedélzeten is lehet hagyni azt a gépet. Maximum megnézzük a látnivalót egyszer az életben a saját szemünkkel... Mint ahogy azt is kár kihagyni, hogy a naplementét egy csendben ringó hajó fedélzetéről nézzük. Ehhez persze fel kell szállni egy szafarihajóra- személy szerint mindenkit erre biztatok.
GR
(átlag: 4.1) átlagos nehézségű 
Kecskemét
