Téli Adria
Adria1/2. oldal
Szenteste napján egy rendhagyó, könnyed adriai írással szeretnénk Boldog Karácsonyt kívánni minden kedves olvasónknak!
Hogy milyen is a téli Adria? Rövidülő nappalok, gyakori szelek, néha eső. Kihalt város, kevés ember, ők is inkább a kávézókban, nyugalom, hosszú séták a kutyával a tengerparton. Sokszor napokig be sem indítjuk az autót. Ilyenek a Krk-szigeti hétköznapok. Félek, ez még nem elég egy magyar búvár szív megdobogtatására, különösen, ha nagyvárosi környezethez, rohanáshoz szokott.(No persze aki a iroda ablakából bámulja a 11-es buszt és a bánatosan baktató embereket a szürke hideg Budapesten, az sokat megadna ezért a "rövidülő nappalok, gyakori szelek, néha eső" krk-i hangulatért - a társszerző megjegyzése.)
Hétvégén kicsit mozgalmasabb az élet. Sokszor meglátogat néhány barát otthonról, átjönnek búvár hajlamú szomszédaim. Merülés a sziget éppen szélvédett oldalán, esetleg hajóval, azt is meg kell néha járatni, mint az autót. Az egyik hétvégén, szombaton partról kényszerültünk merülni a heves bóra miatt, ám vasárnap szerencsénk volt, kisimult délre a tenger, s John Róbert és Völgyes Ádám oktató kollegákkal kimehettünk a nyílt vízre Vrbnik és Novi Vinodolski közé, ahol 60 méteren egy kettétört, ám igen szép állapotban lévő hajó várja a kalandvágyókat.
A hajó neve SPICA, fajtája: TA45-ös hadihajó. A kibójázatlan, s mélysége miatt levegővel nem merülhető, ritkán látogatott, a leírásokban sem szereplő roncshoz, a közeli bázis is csak képzett technikai csapatokat visz ki borsos árért. Jelenleg a 14 fokos víz és hosszú deko miatt rövid, 15 perces fenékidőt engedtünk csak meg, ám a látvány így is csodálatos volt. Érdekes érintetlen hadihajó, sok beszakadt hálóval. Lent meglehetősen sötét volt, így kollegáim nagyteljesítményű lámpái (melyek mellett a sajátom alig látszott) tették igazán élvezetessé a merülést.
Jó tudni, ilyenkor már nincsenek jelentős hőhatárok. Ezért száraz ruhában, kellő aláöltözővel, még viszonylag hosszabb, órás időtartamú merülések is élvezhetőek. A víz fokozatosan hűl a tél végéig, de 10 fok alá nem süllyed, így megfelelő felszereléssel (vagy ezt pótlandó kellő lelkesedéssel) egész télen merülhetünk, s merülünk is. Délutánonként a korai sötét miatt visszahúzódunk a bázisra, vagy valamelyik szomszédhoz (különösen, ha az asszony jót főzött aznap), s gyújtunk egy sisát, felidézve az egyiptomi hangulatot és meleget. Mi lehet az, ami még érdekes honfitársaimnak, a lassú téli mediterrán élet perceiből?
Nos, úgy gondolom, a magyar (búvár) fiúk szívéhez (ahogy mondják) a hasukon keresztül vezet az út. Legalább is az egyik. Így azt gondolom, a mediterrán konyha mind búvár honfitársaimnak, mind a szívükre vágyó buvarináknak érdekes lehet. Amit itt a szigeten a menyecskék a ráérős napokon az asztalra helyeznek, szerényen szólva is említésre méltó. Azt kell, mondjam a házi koszt Krk-n nagyságrendekkel jobb, mint amit a vendéglők kínálnak.
Ezért döntöttem úgy, hogy a hosszú téli estéken, kikérdezem a legilletékesebbet, aki itthon, az asztalra helyezi az étkeket, s aki a halas ételeiről ismert és elismert, krk-i főtéri vendéglő (Konoba Andreja) vezetője.
Igyekeztem az itteni, legismertebb, s otthoni (magyar) körülmények között, az otthoni beszerzési lehetőségek mellett házilag egyszerűen elkészíthető ételeket válogatni.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Szeged
