Cápák, búvárok és egyéb veszélyforrások
A búvárkodásról2/2. oldal
50 bar
Ugyanez a búvár egy másik merülés alkalmával úgy fejezte be a merülést, hogy a deco 3 perc vége felé egyszer csak nem jött több levegő. Semmi gond, mellény felfúj, felszín, mi az a maradék egy perc biztonsági megálló. Az amúgy is csak biztonsági. Aha. Mellény felfúj? Mivel? Felküzdötte magát 3 méterről. A zodiakban vidáman adta elő a történetet. Szerencsére nem történt baleset.
Ugyanennél a merülésnél a merülés végére olyan hullámzás lett, hogy zodiakba kimászás közben leesett egy komputer. Nem arra figyeltünk, hanem az életünkre, egymás életére. A komputer most valahol pár száz méter mélyen csipog. Szerencsére ez sem emberélet, vagy egészség, a biztosító egyszer majd fizet.
Fittek vagyunk
A három merülőcsoportból a legkezdőbbet bízták rá az arab merülésvezetőre: van helyismerete, több ezer merülése van, mint DM, és egyénként is kellemetlenül és kínosan ügyelt a biztonságra. (Hogy akkor miért nem tudta, hogy nálam nitrox van?) Szerencsétlen csapatot állandóan erős áramlással szemben úsztatta, minden merülés fáradtan, élvezhetetlenül telt el. A másik csapatban közben mi nagyon jókat merültünk. Egy idő után néhányan közölték, hogy nem merülnek a fickóval, néhányan cseréljünk. Úgy gondoltam olyan rossz nem lehet, ha nem is vagyok 20 éves a vízi rögbi az elmúlt két évben elég jól helyretette a kondimat. Beálltam a kezdő csoportba.
Nagyon jót merültünk. No szegények -gondoltam magamban- pont ezt a merülést hagyták ki. Alig volt (bár volt) áramlás, de ha cápát akar látni az ember, akkor ez van: a cápa az áramlásban szeret lenni, valahogy oda kell menni. Volt óceáni fehér foltos (jól megnéztük egymást olyan 5 méterről), és volt egy fekete foltos szirti is, akit az arab merülésvezető elkergetett, miután jól megnéztük. A legjobb merülés volt az egész túrából.
A zodiákban telve a friss élményekkel már mondanám is, hogy milyen jó volt, amikor kimászik az egyik kezdő merülőtárs és rákezdi, hogy ez az őrült, már megint áramlással szembe úsztatott minket és nem normális ez az ember és és és...
Mi lett volna ha tényleg jön egy áramlás, amivel meg kell küzdeni, például, hogy ne sodorjon minket egy 50 centi mélyen fekvő tűzkorall szirt tetejére, ahova még a zodiak se tud odajönni? Szerencsére nem történt baleset.
Egy hiba nem hiba?
Zodiakból merülünk hullámzásban: leeresztett mellénnyel, öt méteren találkozunk. Nem szeretem. Félek tőle. Nincs hibázási lehetőség. Csak egyszer felejtsem el kinyitni a palackot és 15 méteren vagyok üres tüdővel, mire ledobom az ólomövet. Még felérek? (Ilyenkor még a zodiakban felfújom a mellényt, majd leeresztem amennyire tudom, és legalább három mélyet lélegzek a reduktorból.) Beugrásnál valaki sikeresen lerúgta a légzőcsövem alját. Mire jöttünk fel, felszínen olyan fröcskölő hullámzás, hogy nem lehetett levegőt venni, csak légzőcsővel. Én meg hiába kerestem az enyémet. Volt még az 50 barból. Ez "egy hiba nem hiba" eset: a tartalék működött.
A KRESZ, a munkavédelmi szabályok, a búvárszabályok mind úgy vannak megalkotva, hogy figyelembe veszik: az ember néha hibázik. Egy hibát megbocsát az élet, nem lesz belőle baj. Valószínűleg. Nagy valószínűséggel. Nagy baj, komoly baleset akkor lesz ha két vagy több hiba van, két vagy több szabályt nem tartanak be. Ha csak egy szabályt szándékosan nem tartunk be, abból még (valószínűleg) nem lesz baleset, kivéve, ha még egy gond adódik. Merülőtársaimban pedig működik az én úgysem hibázok, velem ez nem történik meg, ilyen úgysem fordul elő.
A magam részéről kínosan ügyelek a szabályok betartására. Néha a többiek idegeire megyek. A nagy problémám az, hogy csak akkor lennék teljes biztonságban ha a merülőtársaim is a csapatból mind betartanák a szabályokat. Az általános hozzáállást ismerve pedig ha ezt 100%-ig elvárnám, nem tudnék merülni.
Azért még merülök.
Verhás Péter
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Budapest
