Megmenekülés 48 órás sodródás után
KülföldÓriási szerencsével menekült meg egy nyolc főből álló búvárcsoport Tajvan közelében.
A hajó kapitánya azt állította, hogy az erős szél és az áramlások miatt nem járt sikerrel a búvárok keresése. Amikor a hajóra csak négyen tértek vissza, riasztotta a hatóságokat. Az érintett és a szomszédos megye parti őrségének mentőhelikopterei, hét hajója indult el a keresésre, kiegészülve azzal a két hajóval, amit a búvárok rokonai béreltek.
De egyéb halászhajók is bekapcsolódtak a keresésbe- valószínűleg növelte a lelkesedésüket a felajánlás, ami minden egyes megtalált búvár esetén nagyjából 1700 fontos jutalmat ígért. Az elsodródott, nyolc fős búvárcsoport eközben az életéért küzdött. A hat férfi és két nő, köztük öten is oktatói végzettséggel rendelkeztek, az eltűnés helyétől 100 kilométerre kerültek biztonságba.
Ám ehhez az kellett, hogy amikor már 24 órája nem találták őket a mentőegységek, az egyik férfi, Ting Po-ling 10 órányi úszással partot érjen, és értesítse a hatóságokat a többiek helyzetéről. A többi, a víz felszínén lebegő búvár így tudott spórolni az energiájával, de hogy egyikük se veszítse el az észméletét, percenként nevükön szólították egymást. Így is két csoportra szakadtak, és először ötüket vették észre lámpáik és fényképezőgépeik vakuinak fénye segítségével, majd nyolc órával később az utolsó két búvárt.
Folyadékhoz az esővízből jutottak, de kimentésük után természetesen valamennyiüket kórházba szállították. A nap hevének kitéve bőrük megégett, és persze valamennyien kiszáradtak. Az egyik hölgy először édesapjával beszélt, akinek megígérte, soha többet nem merül, és eladja az összes felszerelését. A legkésőbb megmenekült két búvár egyike pedig arról beszélt, hogy szerencsére mind búvárruhát viseltek, ezért nem hűltek ki. Valamennyi búvár sajnálatát fejezte ki miatta, hogy olyan sok gondot okoztak, és hálásak voltak, amiért annyi ember dolgozott közösen a megmentésükért.
[ Divernet ]