»» ««

Félelmetes!

Egyéb
1/2. oldal

A víziszörnyekről szóló rémfilmeknek van néhány egészen szélsőséges példája, ahol a józan észnek már a csírája sem fedezhető fel.

Persze vacak rémfilmekből túl sok van ahhoz, hogy mindet végig lehetne itt venni. Mégis szórakoztató azért néhány különös alkotást felidézni, amelyek jelentős részén valószínűleg már a készítésük idején is sokan mosolyogtak, most pedig kifejezetten komikusnak tűnnek. (Ezzel együtt meg kell jegyezzem, hogy a beékelt videók mégiscsak véres filmekből vannak, szóval bizonyosan akadnak, akik számára túl rémisztőek a jelenetek- ennek tudatában klikkeljetek a lejátszásra!)

A felhozatal egyik "erős" darabja a Monster Shark 1984-ből. A sztori lényege az, hogy őrült (és természetesen gonosz) tudósok iszonyú állatot hoznak össze egy cápa és egy polip keresztezéséből. A lénynek csápjai és nagy fogai vannak, és természetesen az emberek kissé esztelen pusztítására van elsősorban berendezkedve. Amikor a felrobbantását tervezik, a nem gonosz tudós rájön, hogy a darabokra hullott rémség minden egyes darabja önálló szörnnyé fog kifejlődni, és ezért gyorsan át is gondolják az elképzelést: tűzzel pusztítják el a mesterséges mutánst. A film olasz, rossz színészek teszik különösen szórakoztatóvá a gyenge sztorit, ahol végül akinek halnia kell, meghal, a szerelmesek pedig egymásié lesznek.

Nagyot visszaugorva az időben érdemes az 1954-es Creature from the Black Lagoon című filmet is felidézni. Az Amazonason ismeretlen lényeket kereső tudóscsoport egészen furcsa, új fajt fedez fel: a magányosan élő humanoidnak nagy pikkelyei és karmai vannak, a víz mélyén él, de akár a partra is kimászik, ha embert akar ölni. Mivel mindentől elzárt területen lakik, arra nem kapunk magyarázatot, miért leli ebben a furcsa kedvtelésben örömét, de a víz alá is lemerülő kutatóknak végül sikerül foglyul ejteni. Persze a szörny nem hagyja magát, sőt, a csapat vonzó női tagját is elrabolja, mert mint kiderül, az ő bájai nem hagyják hidegen még a pikkelyes lényeket sem. Nyilván nem lep meg senkit, hogy a történet végére kiszabadul az ifjú hölgy, a csapat létszámának erős megfogyatkozása után. Mindenesetre a kissé buta film nem érdektelen, hiszen a búvárkodás hőskorához képest technikailag korrekten megvalósított víz alatti felvételekkel büszkélkedhet.
 

A sok emberevő cápa- és polipsztori mellett a víz alatti rémfilmek tipikus darabjai a piranhákról szólók is. Az 1978-as Piranha (a később több más horrort is jegyző Joe Dante rendezése) című filmben genetikailag módosított emberevők gyilkolnak. Ezt később újraforgatták új szereplőkkel, egy apróságot kivéve: a víz alatti jelenetekre úgy látszik már nem futotta, így a két évtizeddel későbbi filmben kissé régiesnek tűnhetnek a búvárfelszerelések- nem véletlenül. A genetikailag módosított piranhákról szóló sztori második részét is leforgatták, nem sokkal az eredeti első rész után, alcíme sokatmondó: The Flying Killers (A repülő gyilkosok). Mivel ez az érdekesebb, erről ejtenék bővebben pár szót.

Ez a film rátesz egy lapáttal az első epizód képtelenségeire. Itt ugyanis már a piranhák nem csak hogy a sós vízhez alkalmazkodtak, de a genetikai mutációnak köszönhetően kirepülnek a vízből, és így a felszínen ugranak a szerencsétlen áldozatok torkának. Mindennek helyszíne egy trópusi üdülőparadicsom, ahol csak egy talpraesett búvároktató hölgy (Tricia O´Neil) képes némi segítséggel elbánni a piranhákkal. A rendezői székben egy ifjú tehetség ült, akinek ez volt az első komolyabb munkája: James Cameron. Igen, a Titanic sokszorosan díjazott alkotója is ebben a műfajban indult, és a bugyuta történet ellenére valahogy a film működik. Aránylag vállalható víz alatti felvételek, nem eltúlzott karakterek, és összességében jó ritmusú film lett a végeredmény. Persze mindez nem változtat azon a tényen, hogy felbukkannak a tipikus klisék, amelyek a Jaws óta szinte minden filmben ugyanazok. Jellemző, hogy az első áldozat egy gyanútlanul, éjszaka fürdőző fiatal (jelen esetben búvárok víz alatti szexjelenete megy át vérengzésbe). Szintén általános, hogy egy zsúfolt üdülőhelyen tombolja ki magát a szörny, és a végső megoldás a Piranha II végén is a szokásos robbantás. Mitagadás, a sztorit úgy általában is nehéz komolyan venni a repkedő piranhákkal.

Az írás a következő lapon folytatódik!


Első   Visszalép Következő   Utolsó

1 2

Merülőhelyek

Xicoténcatl C-53 / USS Scuffle Wreck

Mexico

1/1 db alapján:érdekes(átlag: 4) átlagos nehézségű
max: 22m, látótáv: 10-25m , áramlás

speedboat-os megközelítésroncs merüléskorallos, trópusi élővilág mesterséges élőhelyteknős legalább 1.5m-es hal

Látogasd meg és lájkold facebook csoportunkat, videóinkat pedig a Vimeo csatornánkon is elérheted.

Powered by babelrabbit engine © 2004-2024 Bunny - All rights reserved
Az oldal szöveges és képi tartalmának felhasználásáról az impresszumban tájékozódhatsz.
Impresszum / Adatkezelés